Kultúra

„Ez vagyok én” – Jean Poiret és az Őrült nők ketrece

fotó: Regent’s Park Open Air Theatre

 

A Saint Tropez-i mulató meleg tulajdonosának és transzvesztita párjának történetét sokan ismerik és emlegetik, leginkább a filmes vagy színházi élményeknek köszönhetően.

Az eredeti történet kiötlője Jean Poiret (1926–1992) francia színész, rendező és író, akinek darabja éppen ötven éve, 1973-ban került színpadra. Poiret kezdő színészként rádió- és televízió-műsorokban szerepelt, majd a Sarah Bernhardt Színházhoz került, ahol megismerkedett Michel Serrault-val, aki az Őrült nők ketrecében partnere lett. Poiret szerzeményét, a La Cage aux Folles című színdarabot a Théâtre de Palais Royalban mutatták be, ahol majdnem 1800-szor játszották. A siker miatt egyértelmű volt, hogy filmre viszik a történetet (ez 1978-ban meg is valósult), majd nem sokkal később elkészült a musicalváltozat is. Ennek bemutatójára negyven éve, 1983-ban került sor a Broadwayn. Szerencsére ezt még láthatta Jean Poiret, de utolsó filmjének sikerét (Alexandre Jardin A zebra című regényének feldolgozását) nem élvezhette sokáig, mert a bemutató után három hónappal, 1992-ben szívrohamban meghalt.

Jean Poiret és Michel Serrault

 

Az Őrült nők ketrece musical-változatának szövegkönyvét Harvey Fierstein, a zenét és a dalok szövegét Jerry Herman írta. Ez volt az első olyan musical a Broadwayn, amelynek főszereplői egy meleg pár tagjai voltak. Az első felvonás záródala (az I Am What I Am) nagyon rövid idő alatt meleghimnusszá is vált. Az eredeti produkció több mint négy évig futott, több mint 1700 előadást ért meg, hat Tony-díjat kapott, majd számos nemzetközi és amerikai bemutató valósult meg később.

Magyarországon először a prózai verziót mutatták be 1984-ben a Vidám Színpadon, a zenés változat premierje az Operettszínházban volt 1991-ben. Ma Budapesten az Átriumban látható az előadás (2014-től), amely napról napra egyre aktuálisabbá válik.

A legfrissebb feldolgozás jelenleg Londonban, a Regent’s Park Open Air Theatre produkciójában látható. Megvan a varázsa annak, hogy a közönség egy szabadtéri előadás keretében ismerheti meg a mulatóban történteket. A díszlet és a jelmezek, az ötletes koreográfia és a táncosok (Madárkák) összhangja fokozza az élményt. A night club közössége igazi családként jelenik meg – Tim Sheader a rendezője az előadásnak, aki szerint a történetben szereplő mulató biztonságot, védelmet jelent a melegeknek, ahol mindenki az lehet, aki lenni szeretne. Ugyanakkor el is szigeteli őket a külvilágtól ez a hely. És sajnos egyre több példa mutatja, hogy a queer személyek időnként még a nyugati világban is menekülni, elbújni kényszerülnek.

A mulató tulajdonosát, Georges-ot Billy Carter, párját, a transzvesztita előadóművészt, Albint pedig Carl Mullaney alakítja. Tökéletes páros az övüké, a közönség érzi a közöttük lévő erős kötődést és küzdelmet. Persze az angol nézők másként viszonyulnak egy-egy erős mondathoz, mint a magyar társaik. A bátor kijelentéseket ők tapssal jutalmazzák, nálunk inkább a néma döbbenet uralja olyankor a nézőteret.

Az Őrült nők ketrece, Jean Poiret története ötven éve szórakoztatja és tanítja a közönséget. Külföldön és itthon is. Amíg lehet.

 

 

Molnár Zoltán

 

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb