Ha mesebeli kastély kapcsán egy meleg uralkodó kerül szóba, akkor sokaknak elsőre Neuschwanstein és a bajor II. Lajos király neve ugrik be. Bár valóban az ő párosuk a leghíresebb, de nem az egyetlen! Németország túlsó oldalán a schwerini kastély nem kevésbé impozáns, mint déli párja – és még meleg hercege is akad.
Mecklenburg-Elő-Pomeránia székhelye, Schwerin a hét tó városaként ismert, a barátságos léptékű település százezer főt el nem érő lakosságával a legkisebb német tartományi fővárosnak számít.
Az 1160-ban Oroszlán Henriktől városjogot nyert Schwerin Mecklenburg legrégebbi városa, és mindig is fontos szerepet töltött be a tartomány életében. Az idilli vízivilág közepén elterülő helységben ősidők óta a tavak kékje uralja a látképet. A Németország negyedik legnagyobb tavában lévő, apró szigeten emelt pompás palota egykor nagyhercegi rezidencia volt, ma már a múzeumi termek mellett Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományi parlamentjének ad otthont.
A város legrégebbi épülete a gótikus katedrális, Németország egyik legszebb és leghatalmasabb téglatemploma. Schwerin mai képét azonban inkább a barokk hatások és a 19. századi történelmi stílusok formálták, a városháza például a Tudor-stílusú homlokzatával inkább angol kastélyra emlékeztet – ki is lóg a jellegzetes észak-német külsejű szomszédjai közül. A Schwerin központjában álló kastélyhoz azonban semmi sem ér fel helyben – és máshol sem nagyon, ugyanis az épületkomplexumot Európa egyik legjelentősebb romantikus historizáló építményének tartják.
Észak Neuschwansteinja
A schwerini kastély helyén eredetileg 965 körül épült egykori várat az évszázadok során folyamatosan bővítették, míg végül elnyerte jelenlegi formáját az 1845–1857 között zajló, nagyszabású át- és újjáépítésnek köszönhetően. Ha némi hasonlóságot vélünk felfedezni a Loire-völgyi francia reneszánsz kastélyokkal, az nem véletlen: az építészek kisebb európai körútra indultak némi ihletért, és a Chambord-kastélyból sokat merítettek.
Pedig nem sokon múlt, hogy a schwerini kastélyt ma megcsodálhatjuk. A 18. század elejére erősen leromlott az állapota, mert a hercegi család áttette a székhelyét a közeli Ludwigslustba, ahol felépítették a ma csak „mecklenburgi Versailles”-ként emlegetett, grandiózus, új kastélyukat. Amikor jó hetven évvel később mégis a tartományi főváros mellett döntöttek, az ódon külsejű, divatjamúlt, és már javában rozoga schwerini családi fészek nem felelt meg a reprezentatív igényeknek. Megszületett a döntés, hogy helyette inkább a szemközti területen húznak fel egy új rezidenciát, ez pedig megpecsételte volna a régi sorsát. Csakhogy pár hónappal később elhunyt a nagyherceg, és az új uralkodó, II. Frigyes Ferenc úgy döntött, inkább a meglévő kastélyt építteti át.
A 635 teremből álló, monumentális kastély a méretei ellenére könnyednek és kecsesnek hat, köszönhetően hihetetlen részletgazdagságának. A romantikus parkokkal és tavakkal körülvett épület minden oldaláról új arcát mutatja tornyaival és kupoláival, de lenyűgöző látványt nyújtanak a báltermek, vagy épp a trónterem is. Ugyanakkor nem minden arany, ami fénylik: 1913-ban akkora tűzvész sújtotta a kastélyt, hogy az épület harmada teljesen megsemmisült, így sok helyen már csak az eredeti részletek rekonstrukcióival találkozhatunk. A tűzben a teljes Aranyterem és a gazdagon díszített központi lépcsőház is teljesen elpusztult.
Napjainkban a kastélymúzeum kiállítási tárgyai között értékes festmények, szobrok és iparművészeti tárgyak találhatóak, főleg a 19. századból. Ezek közül is kiemelkedik a porcelángyűjtemény és az újonnan megnyitott Ezüstkamra, valamint a hercegi fegyvergyűjtemény.
A hercegi levelek és a szabólegény
Még javában zajlottak az átépítési munkálatok, amikor 1851-ben megszületett a szintén Frigyes Ferenc nevet viselő trónörökös. A súlyos asztmától szenvedő fiú egy orosz nagyhercegnőt, I. Miklós cár unokáját, Anasztasziját vette feleségül. Betegsége miatt, amikor csak tehette, hazájától távoli, meleg éghajlatú vidékekre utazott – főleg a mediterrán térségbe – különböző gyógykúrákra. Amikor apja halála után III. Frigyes Ferenc néven trónra lépett, uralkodása ideje alatt már főként külföldön tartózkodott, a teleket például a Cannes-ban építtetett palotájában töltötte. A látszólag boldog házasságban élő párnak három gyermeke született, egyik lányuk dán királyné, fiuk (szintén Frigyes Ferenc) a nagyhercegi cím örököse, legkisebb lányuk pedig porosz királyi és német császári koronahercegné lett.
Csakhogy ezen a házasságon repedések jelentek meg, amikor az előkelő társasági körök rebesgetni kezdték, hogy Frigyes Ferenc a férfiakhoz vonzódik. 1897 áprilisában aztán a herceg hirtelen meghalt: lezuhant cannes-i rezidenciájának teraszáról. A család igyekezett balesetnek beállítani, a hivatalos magyarázat szerint egy súlyos asztmás roham során levegőért kapkodva rosszul lépett, és a korláton átesve kizuhant az utcára. A bizonyítékok azonban egyértelműen arra utaltak, hogy öngyilkosságot követett el, és évekkel később ezt erősítette meg felesége egyik udvarhölgye, Louise von Reibnitz-Maltzan is.
A nagyhercegi család a tragédia után hamarosan zsaroló leveleket kapott. Mint kiderült, ismeretlenek ellopták Frigyes Ferenc magánleveleit, amelyek bizonyították a férfiakhoz való vonzódását. A család az ismert rendőrnyomozóhoz, Hans von Tresckowhoz fordult segítségért, így sikerült elkapni a tolvajt, egy berlini szabólegényt. Gustav Rhode gazdag meleg férfiak zsarolására „szakosodott”: tevékenységét főleg az a félelem segítette, hogy 1871-től a német jog újra büntette a homoszexualitást. Zsarolótársával együtt öt év börtönbüntetésre ítélték, de szabadulása után visszaesőként újrakezdte. A börtönt ugyanis egyfajta új lehetőségként fogta fel, és a hozzá hasonló elítéltektől igyekezett minél több, potenciálisan megzsarolható meleg férfi adatait begyűjteni. Pechjére azonban kikerülése után összekeverte az így megszerzett neveket és címeket, emiatt könnyen lebukott, és újabb hat év börtönbüntetést kapott.
Hans von Tresckow sem egyszer nyomozott a felső körök meleg tagjai után: a berlini rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjeként később a híres Harden–Eulenburg-ügyben is részt vett, amely a császári udvarban dolgozó meleg férfiakat érintette.
Egy ezeréves alapokon nyugvó várkastélynak persze saját háziszellem dukál, ez pedig Schwerinben a Petermännchen nevű kobold. A hagyomány szerint az alacsony termetű, jószándékú szellem a kastély alatti pincékben és alagutakban bolyong, és amerre jár, sorra kinyitja az ajtókat. A népszerű leírások szerint egy lámpást, egy tőrt, valamint sok kulcsot hord magával, és ő a kastély őrzője, felügyelője. A tolvajokat, betolakodókat megbünteti és elűzi, de a becsületes, jó embereket megjutalmazza. A legendák szerint az éjszakai őrségben elalvó katonákat is felébresztette, hogy megmentse őket a büntetéstől.
A hagyomány többféle formában magyarázza az eredetét. Az egyik szerint egykor egy pogány istennek áldoztak a kastély helyén, aki azonban elmenekült a kereszténység érkezésekor. Hátrahagyta a szolgáit, a szellemeket, akik szintén kereket oldottak – egy kivétellel, ő Petermännchen, aki nem hagyta el a helyét. Egy másik eredettörténet szerint pedig egy néhai kovács szelleme, aki az alagutakban dolgozott.
Kocsis G. János
Twitter: @Kocsis_G_Janos
Instagram: @Kocsis_G_Janos
Ez a cikk a Humen Magazin 2021/4. számában jelent meg. Ha szeretnéd megkapni a nyomtatott magazint, a Humen.Shop felületén a postaládádba is kérheted. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen számról sem, akkor csatlakozz a myHumen hűségprogramhoz!
