A margitszigeti Kristály Színtérben tartott hivatalos megnyitóval június 16-án elindult a 28. Budapest Pride Közösségi Fesztivált. A megnyitó ünnepség házigazdája Papp Éva énekes, pék és emberi jogi aktivista volt, aki elmesélte, hogy gyerekkora óta értetlenül állt a rasszista, homofób, antiszemita és mindenféle gyűlöletkeltő megjegyzések előtt. Az este folyamán kifejtette, hogy bár nagyon könnyű rombolni, pusztítani és elfojtani, szerinte így nem lesz élhető jövőnk: „Az odafordulás és kíváncsiság számomra építés, az elfordulás, a gyűlölködés pedig rombolás. Amikor az elcsendesedés már nem kényszerű, hanem tudatos választás, akkor az már nem gyávaság, hanem bátorság. Azt javasolnám tehát mindannyiunknak, hogy figyeljünk kicsit jobban befelé és kifelé is mielőtt belefulladnánk a saját egónkba.”
A Budapest Pride-ot szervező Szivárvány Misszió Alapítvány nevében felszólaló Majercsik Jojó beszédében személyes történeteken keresztül mondta el, hogy “annyiféleképpen lehet elmesélni, hogy ami eltér, az nem okvetlenül rossz. Hogy amit nem értünk vagy amivel nem értünk egyet, az nem feltétlenül jelent veszélyt. El lehet mesélni, milyen a szabad, egyenlő, színes és biztonságos társadalom. Le lehet írni. El lehet énekelni. Fel lehet vonultatni. Le lehet filmezni. Le lehet fotózni. El lehet táncolni. Le lehet rajzolni. Meg lehet érte küzdeni.” Beszéde végén felhívta a figyelmet az egyéni és a közösségi cselekvés fontosságára: “Ne dugd homokba a fejedet, állj ellen és állj ki a jogaidért, az álmaidért, a terveidért, a jövődért! És álljunk ki egymásért!”.
Szabadság, szerelem
A 28. Budapest Pride Közösségi Fesztivált megnyitó ünnepségen David Pressman, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete is felszólalt, többek között a következőket osztotta meg a közönséggel: „Optimista vagyok, mert tudom, hogy mindazok, akik a szabadságot és a szeretetet választják, erősebbek, mint azok, akik a gyűlölet és a félelem mellett döntenek. Erősebbek vagyunk, mert valami jobbért, valami jóért, valami méltóért, valami igazságosért küzdünk. Az Amerikai Egyesült Államok mindig az Önök oldalán áll majd ebben az igazságért vívott küzdelemben.”
Szilágyi Liliána is köszöntötte az LMBTQ közösséget és a támogatókat, és elmesélte, hogy már tinédzserkorában nagy hatással volt rá egy görög gondolkodó könyve, melyből az ragadta meg leginkább, hogy “egyetlen szóval sem említi benne mások vagy bizonyos embercsoportok kirekesztését, nincsen szó benne a másik elnyomásáról és szabadságának gátlásáról, és végképp nincsen szó benne megfélemlítésről vagy rendszerszintű gyűlölködésről”. Igyekezett arra biztatni, hogy az emberek törődjenek egymással, kapcsolódjanak egészségesen és mindenki ismerje fel a közösség erejét, “amely elpusztíthatatlan, legyőzhetetlen és lenyűgözően csodálatos”.
Márton Joci, roma LMBTQ aktivista éles kritikát fogalmazott meg a mindennapi rasszizmus ellen, és hogy számára mit okoz ez a gyakorlatban: „A bőröm színe: szegregált szülőszoba, alacsony szintű oktatás, diszkó előtti sorban állás a semmiért, már betelt állások, lopással vádolás, felületes orvosi vizsgálat, rendőri túlkapás, határátlépésnél sorból kiállítás, lakhatási nehézség, számomra már kiadott – másoknak még kiadó lakások, politikai kihasználás, kirekesztettség, megalázás.”
Önmagunk felvállalásának ereje
A hagyomány szerint az eseményen adták át a Háttér-díjat, mellyel 2005 óta minden évben olyan személyt (csoportot vagy projektet) tüntet ki a Háttér Társaság, aki az elmúlt időszakban sokat tett a közösségért. Idén Waliduda Dániel, a Humen LMBTQ Magazin egyik aktív szerzője és a Háttér Társaság HIV Személyes Segítő Szolgálatának koordinátora kapta az elismerést. Waliduda Dániel elmesélte, hogyan tapasztalta meg az elmúlt évek során a saját bőrén, “hogy micsoda erő van önmagunk felvállalásában.”
A beszédek között Grecsó Krisztián író videóüzenetben olvasta fel Bár csak Istent című művét – ami a megnyitó ünnepségen hangzott el először nyilvánosan -, és az Amaro Duho zenekar is fellépett.
Az esemény előtt és közben a kisteremben ingyenesen volt megtekinthető a Queering Democracy digitális művészeti kiállítás, amely a demokratikus értékek vizsgálatára és újragondolására teremt lehetőséget, felvetve azt a kérdést, hogy a digitális művészet miként tud támogatni vagy éppen kritikai szemlélettel gazdagítani társadalmi missziókat, közösségi értékrendszereket.
Egy hónap alatt több mint 80 program
A fesztivál “Vedd vissza a jövőd!” szlogene rámutat a társadalomban jelenlévő különböző hatású, ám hasonló gyökerekből táplálkozó és egymást erősítő, rendszerszintű problémákra (rasszizmus, lakhatási válság, ökológiai krízis, a demokráciába vetett hit válsága, homofóbia, transzfóbia és szexizmus), valamint az azokra adható válaszokra. A mindennapokat körülvevő kaotikus valóságra sokan szorongással, míg mások dühvel vagy egyre fokozódó apátiával reagálnak.
A Budapest Pride csapata hisz abban, hogy a társadalmi problémák megoldására a közösségi válasz a megoldás: az alulról szerveződő kezdeményezések és az egymás ügyeit segítő, rendszerkritikus civil összefogás. Idén immár ötödik éve lesz egy hónapos a Budapest Pride Közösségi Fesztivál (2023. június 16. – július 16.), melynek ideje alatt civil szervezetek és magánszemélyek több mint 80 programján vehetnek részt az érdeklődők Budapesten és a fővároson kívül 5 településen.
Az idei pride hónap országszerte várja programokkal az érdeklődőket. A fesztivál lezárásaként július 15-én szombaton tartják meg a Budapest Pride Felvonulást. A felvonulások történetében először idén körbe ér majd a menet: a Városligetből indul, majd az Andrássy útról az Oktogonnál a Teréz körútra kanyarodik, illetve visszafordulva a Király utcán és a Városligeti fasoron történő közös séta után vissza, a Vajdahunyad várhoz érkezve Civil Faluval, beszédekkel, zenével ér véget. A szervezők idén is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a felvonuláshoz a menet teljes hosszában, sok helyen lehessen majd csatlakozni.
