Egy szabad társadalom ideájától a „normalitás védelmezéséig”

Amikor ezeket a sorokat írom, egy hét telt el a választások óta. Bár az eredmény sokakat letaglózott az LMBTQI közösség tagjai közül (is), némi öröm az ürömben, hogy az ún. gyermekvédelmi népszavazás érvénytelen lett – bár várhatóan a kormány nem fogja visszavonni 2021-es homo- és transzfób törvényét. Már amikor az említett referendumot kiírták az országgyűlési választásokkal azonos napra, várható volt, hogy a kampányban hangsúlyosan jelenik meg az LMBTQI téma.

Ez így is történt: országszerte „Védjük meg a gyerekeket!” feliratú plakátokkal találkozhattunk, a kormány álláspontja szerinti „nem” szavazat mellett érvelve, ugyanakkor civil szervezetek érvénytelen szavazásra buzdították a lakosságot (utóbbinak meg is lett az eredménye, igaz, pont jelen sorok írása közben jött az értesítés, hogy a Nemzeti Választási Bizottság ezért meg is bírságolta a szervezeteket). Ugyan nem ilyen hangsúlyos mértékben, de nem ez volt az első magyarországi választási kampány, amelyben pro vagy kontra az LMBTQI emberek mint kampánytéma megjelentek. Jelen cikkünkben azt tekintjük végig, hogy 1990 és 2010 között hogyan tematizálódtak az LMBTQI emberek a kampányokban, hogy mit nyilatkoztak az egyes pártok és azok meghatározó politikusai.

1990

Meglepő módon már az első szabad választások esetében feljött a téma. Persze nem maguk az induló pártok hozták fel a programjukban, hanem a születőben lévő magyar meleg sajtónak volt ebben fontos szerepe. Az akkor még gyakorlatilag szamizdatként megjelenő Mások újság harmadik próbaszáma 1990 márciusában jelent meg, és előtte a lap munkatársai megkeresték a választásokon induló pártokat, pontosabban négyet közülük: az SZDSZ-t, a Fideszt, az MSZMP-t (helyesen: MSZP-t) és az MDF-et. Az egykori állampárt képviselője, Maróti Imre mereven elzárkózott a válaszadás elől, de a többiek mind válaszoltak.
A Mások megkérdezte, hogy a pártok a homoszexuálisokat a kisebbségek közé sorolják-e. Az SZDSZ-en belül ez a kérdés nem merült fel, de akként tekintettek a homoszexuálisokra. Az akkor még liberális Fidesz általánosabban válaszolt, kihangsúlyozva, hogy a homoszexualitás csakúgy, mint a heteroszexualitás, jogi úton nem korlátozható. „Olyan társadalomban gondolkodunk, amelyben szabad emberek élnek és így mindazt megtehetik, ami nem sérti mások szabadságát. Egy szabad társadalomban valamilyen értelemben mindenki egy kisebbséghez tartozik. Nem lenne célszerű ezeket a kisebbségeket felülről, jogi úton kijelölni – ha csak az érintett kisebbségek ezt maguk nem igénylik.”

Megkérdezték, hogy tölthetnek-e be vezető pozíciókat, illetve tanári állást homoszexuálisok. Az SZDSZ megszólalója szerint ez nem kizárható, a tanári pálya azonban „nagyon kényes kérdés”. A liberális politikus úgy látta, ha egy pedagógusról kiderül a homoszexualitása, olyan erővel tiltakoznának a szülők, hogy célszerű lenne önkéntes búcsút mondania a pályának. Ha mégis ragaszkodna a munkájához, és esetleg el akarnák őt távolítani, az Alkotmánybírósághoz fordulhatna. A Fidesz ezzel szemben jóval határozottabban fogalmazott: „A szexualitás a magánélet szférájába tartozik és ott is kellene maradnia. A szexuális orientáció nem lehet szelekciós szempont semmilyen foglalkozás betöltésénél.”

Az azonos neműek élettársi kapcsolatáról alkotott vélemény talán még érdekesebb, bár erre a kérdésre csak az SZDSZ válaszolt. Ilyen részletekbe menően még nem tudták kidolgozni a programjukat, és inkább úgy tették volna fel a kérdést, hogy mi a véleményük az élettársi kapcsolatról, függetlenül a felek nemétől. Nagyon fontos kérdésnek tartották, hogy az akkori magyar törvények semmilyen élettársi kapcsolatot nem ismertek el. Véleményük szerint valamilyen formában szabályozni kellene a kérdést, valamilyen adminisztratív aktushoz is kötve azt – különnemű és azonos nemű élettársak között egyaránt.

A feltett kérdésekre a Magyar Demokrata Fórum egyik névtelenül maradó képviselőjelöltje is elmondta a személyes véleményét. Nem volt tudomása arról, hogy az MDF-en belül ez a kérdés bármilyen formában is szóba került volna. Ő a homoszexualitást nem tartotta természetesnek, és azt sem helyeselte, hogy „a homoszexuálisok saját felfogásukat terjesszék (…) Legyen meg minden feltétel arra, hogy megélhessék saját életüket (klubok, egyesületek stb.), de ne fejthessenek ki propagandát.” Nem adminisztratív eszközökre gondolt, hanem egyfajta önmérsékletre a homoszexuálisok részéről. Ugyanakkor azt is elmondta, szükség lenne többek között orvosok, pszichológusok és az érdekeltek bevonásával elindítani egy olyan beszélgetéssorozatot, melynek során nyíltan terítékre kerülhetnének azok a kényes és megválaszolatlan kérdések, melyek megnehezítik a homoszexuálisok társadalmi beilleszkedését. Az élettársi kapcsolat kérdésében elmondta, hogy nem tartja kívánatosnak ezen életforma „reklámozását”, és az érintetteknek le kéne mondania arról, hogy gyermeket fogadjanak örökbe.

1994

Az 1994-es országgyűlési választások előtt Romsauer Lajos, a Homérosz Egyesület elnöke márciusban azt nyilatkozta a Griff nevű újságnak, hogy „egyelőre, ha valamely párt fel is vállalná az ügyünket, csakis választási fogásként tenné. Okos húzás lenne, hiszen egymilliós (!) szavazóréteget nyernének.” Nem kérdés, hogy egyetlen párt sem volt ebben a kampányban a jogegyenlőség élharcosa. Viszont a korábbiakhoz képest egyértelműen több megszólalás történt a pártok részéről a témában. Természetesen a Mások újság – mint a későbbi választások esetében is – megkérdezte a pártokat. Ekkor már a választásokon induló összes pártnak elküldték a kérdéseiket, és szép számmal kaptak válaszokat is. Összesen tíz kérdést tettek fel, köztük olyanokat, hogy szerepel-e a programjukban a homoszexualitással kapcsolatos problematika, beléphet-e a pártjukba olyan ember, aki nyíltan vállalja a homoszexualitását, szorgalmazzák-e általános antidiszkriminációs törvény elfogadását, alkotmányellenesnek tartják-e a katonai és a rendőri hivatás elzárását a homoszexuálisok elől, illetve a különböző beleegyezési korhatárt, támogatnák-e az azonos nemű párok élettársi viszonyának elismerését, vagy az örökbefogadást.

Válaszolt a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Magyar Szocialista Párt, a Zöld Alternatíva, a Független Kisgazdapárt, a Köztársaság Párt és a Magyar Piacpárt. Lehetetlenség röviden összegezni a válaszokat, ám sokan csak nagy általánosságokat írtak, akik pedig már 1990-ben is nyilatkoztak, nagyjából hasonló tartalommal szólaltak meg. Legrészletesebben a szabad demokraták reagáltak, akik ekkor már egyértelmű igennel válaszoltak például az élettársi kapcsolat és az örökbefogadás engedélyezésére. A leginkább elítélő a Balás István által vezetett Magyar Piacpárt volt, mely az esetleges zsarolhatóság miatt az alapszabályában is rögzítette, hogy nem lehet a párt tagja homoszexuális személy. Azt is megfogalmazták, hogy nem támogatják az örökbefogadást, a kérdések többségében azonban nem volt álláspontjuk.

Még ebben az évben a többségi média is felhozta a témát. Május elején a Magyar Narancs kérdőívet küldött a miniszterelnök-jelölteknek, melynek egyik kérdése a következő volt: „Ön szerint házasodhatnának-e Magyarországon a homoszexuálisok?” Az MSZP egyszerűen nemmel válaszolt, csakúgy mint a KDNP részéről Surján László. Orbán Viktor egész részletes választ adott. E szerint „a homoszexuálisok megkülönböztetését a lehető legszűkebb körre korlátoznám, ám bizonyos megkülönböztetés ma még elkerülhetetlen. Tehát élettársi viszony – igen, örökbefogadás – nem.” A szabad demokraták vezetője, Kuncze Gábor viccesnek szánt, rövid válaszban reagált: „Velem semmiképpen.”

Ez a választás volt az első, melyen dokumentáltan homofób feliratokkal rongáltak meg egy választási plakátot. Ismeretlenek a SZDSZ egyik plakátját firkálták össze, Fodor Gábor, az Országgyűlés emberi jogi, vallási és kisebbségi bizottsága elnökének arcképe mellé firkálva a „buzi” szót. De 1994-ben fordult elő elsőként az is, hogy egy párt a hivatalos szórólapján kampánytémája részévé tegye a kérdést. A szélsőjobboldali Magyarországi Zöld Pártnak a Csillagok háborúját idéző szórólapja szerint a kommunisták bukása után a demokraták megváltozott irányban folytatták az ország kiárusítását. „Nőtt az infláció, a munkanélküliség, a homoszexualitás és a prostitúció.” A „százszorosan becsapott és kifosztott magyar nép védelmére” kívántak kelni, és nyolc legfontosabb célkitűzésük egyikeként ezt írták: „A homoszexualitás és a prostitúció megfékezése! Mentsük meg a gyermekeinket az AIDS-től!”

A kampányban több jobboldali politikus is megszólalt különböző rendezvényeken. A KDNP márciusi sárospataki kampánynyitóján például Hasznos Miklós alelnök (aki egyébként később a Jobbikban politizált), a magyarságtudat fontosságáról beszélt, és egyebek mellett arról panaszkodott, hogy „sajnos könnyen terjed a kommersz kultúra, a repedt hangú hermafroditák és buzik ordítása hangzik mindenhonnan”.

1998

A négy évvel későbbi kampányban érdekes módon kevésbé hangsúlyosan találkozunk a témával. Az SZDSZ Magyar liberalizmus az ezredfordulón. Szabadelvű hitvallás címen futó programtervezete annyit tartalmaz a témában, hogy „az emberi jogok kiteljesedésének érintenie kell a szexuális kisebbségek jogait, csökkenteni kell a kiszolgáltatottságukat, amelynek során a társadalom stigmája, a nyílt vagy burkolt diszkrimináció megfosztja őket az egyenrangú élettől. Ugyanígy a közösség feladata biztosítani az életmódbeli kisebbségek jogait, ahogy feladatunk megvédeni az egyének magánélethez, magánügyletekhez való jogát is.” (A liberális párt egyébként nem sokkal később a regisztrált élettársi kapcsolat mellett szállt síkra, 2007-ben pedig már a házassági egyenlőségről nyújtottak be törvényjavaslatot.)

Programjában elfogadóan nyilatkozott a Humanista Párt is, mely huszonkét legfontosabb javaslatának utolsó pontjában a következőket írta: „A másság (homoszexuálisok, AIDS-betegek, fogyatékosok stb.) elismerése és elfogadása; a hátrányos helyzetben lévő kisebbségek (pl. roma lakosság) esélyegyenlőségének megteremtése, életkörülményeik javítása, megfelelő anyanyelvi oktatása”.

Az 1998-as kampányban a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) részéről hangoztak el homofób megszólalások, és még a külföldi lapok is beszámoltak minderről. A Le Figaro például azt írta, hogy „e párt rendre ostorozta-támadta a liberálisokat, zsidókat, a homoszexuálisokat, a cigányokat, a magyarországi kisebbségeket és a külföldieket”.

2002

2002 februárjában a Soros Alapítvány támogatásával a Geszti Péter nevével fémjelzett ARC Reklámügynökség választási részvételre buzdító plakátjai jelentek meg az utcákon. Volt köztük roma családot, bőrfejűt vagy éppen a Heti Hetes sztárjait ábrázoló plakát, az egyik pedig egy félmeztelen, egymást átölelő leszbikus párt ábrázolt (egyébként mint később a Blikk megírta, két heteroszexuális modell szerepelt rajta). Ez utóbbi plakátot több helyen megrongálták (a Deák téri aluljáróban például valaki ráírta a képre: „undor”), és a jobboldali szervezetek, pártok is támadták.

A Magyar Katolikus Nők Fóruma közszeméremsértőnek találta, és panasszal fordult a Fővárosi Választási Bizottsághoz. Azt sérelmezték, hogy a képen „két nő csupasz mellét összedörgöli”. Azt szerették volna elérni, hogy a közterületekről elkerüljenek a képek. A választási bizottság végül illetékesség hiányában egyhangúlag elutasította a panaszt, így a plakátot maradtak. Elítélő állásfoglalást adott ki a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége is arra hivatkozva, hogy „a homoszexualitás az Ószövetségben súlyos bűnnek számított”, valamint „ellentétes a természetes erkölcsi törvénnyel”. Úgy vélték, „a homoszexualitás nyilvánosság előtti, ráadásul fotómodellekkel történő, mintegy vonzó megjelenítése negatívan hat nemzetünk lelkületére, a magyarországi ifjúságra gondolva kifejezetten veszélyes és káros.” Tiltakozott továbbá a Centrum Párt kőbányai szervezete, mely úgy vélte, „bármilyen szex két ember magánügye, ami nem az utca és nem a köz nyilvánossága elé tartozik.” Azt is szóvá vették, hogy Staller Ilona választási plakátjai is visszafogottabbak voltak (a Cicciolina néven ismert volt pornósztár pont Kőbányán indult akkor jelöltként). A plakátok ellen ugyanakkor a Labrisz Leszbikus Egyesület is tiltakozott, ők azonban a leszbikusnak beállított pár sztereotipikus ábrázolásmódját kifogásolták.

Még a kampány elején a Habeas Corpus munkacsoport nyílt levelet küldött a szexuális kisebbségek hátrányos büntetőjogi diszkriminációja (nevezetesen az eltérő beleegyezési korhatár eltörlése) ügyében a Fidesznek, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek. A megkeresésre két hónap alatt csak az MSZP választolt, megígérve a Btk. reformját, valamint az egyenlő bánásmódról és a diszkrimináció tilalmáról szóló törvényjavaslat benyújtását, ám az eredeti alapkérdésre nem adott igenlő vagy nemleges választ. A civil szervezet ugyanakkor alapvetően üdvözölte az SZDSZ A korszakváltás programja címmel még 2000-ben elfogadott választási programját, melynek Szexuális kisebbségek egyenlősége című fejezetében olyan programpontok szerepeltek, mint az azonos nemű élettársak örökösödési egyenlősége, a diszkrimináció tilalma a munka világában és a beleegyezési korhatár kiegyenlítése „az EU ajánlásaival összhangban”. A civil szervezet ugyanakkor hiányolta az ezzel kapcsolatos konkrétumokat. Végül ebben az ügyben, miután a választások után az MSZP és az SZDSZ alakított kormányt, nem a pártok léptek. Az Alkotmánybíróság 2002 szeptemberében törölte el a Büntető törvénykönyv 199. paragrafusát, mely különbözőképpen szabályozta a beleegyezési korhatárt különnemű és azonos nemű kapcsolatok esetén.

A MIÉP politikusai – 1998-hoz hasonlóan – szintén megszólaltak a témában. Például Grespik László, a fővárosi közigazgatási hivatal akkori vezetője, aki a MIÉP színeiben indult a választásokon, még januárban egyebek mellett a média tulajdonosi szerkezetének átalakítását hangsúlyozta. Meglátása szerint „a külföldi érdekeket szolgáló” sajtót „ellensúlyozó tévécsatornák” beindításával kellene megfékezni, ahol „nem csak nemi identitászavarral küszködő személyek folynának a csapból.” Az is kiderült továbbá Győri Béla, a párt szóvivőjének egyik nyilatkozatából, hogy a MIÉP-jelölteknek arról is nyilatkozniuk kell, hogy „nem homoszexuálisok, nem drogfüggők és nem alkoholisták”. A pártelnök Csurka István mindezt egy másik interjúban azzal indokolta, hogy az ilyen emberek „megbízhatatlanok”.

Ezen választás egyik érdekessége volt, hogy még az előző évben az ismert transzvesztita előadóművész, a korábban örökbefogadási ügye miatt reflektorfénybe került Terry Black pártot alapított. A Szabad Szabadságért Párt januárban nyilvántartásba vételét kezdeményezte az Országos Választási Bizottságnál. Rácz Károly nyilatkozataiban egyebek mellett a hajléktalanok ellátásának javítását, az egygyermekesek családi pótlékának emelését, a könnyűdrogok legalizálását és a nyilvános házak visszaállítását ígérte. A párt egyébként nem jutott el odáig, hogy ténylegesen el tudjon indulni a választásokon.

Azt is megemlíthetjük, hogy a választások után két hónappal, június 27-én Budapest főpolgármestere, Demszky Gábor nyitotta meg a Meleg és Leszbikus Kulturális Fesztivált, a mai Budapest Pride elődjét a Gutenberg Művelődési házban. Többen is felhívták rá utólag a figyelmet, hogy bár a főpolgármester korábban is felszólalhatott volna hasonló rendezvényen, mindez csak abban az évben történt meg, néhány hónappal az önkormányzati választások előtt.

2006

A következő országgyűlési választáshoz közeledve, még 2005-ben a MIÉP-pel együtt induló Jobbik az SZDSZ legújabb, azénországom.hu című honlapját kifogásolta. Szerintük a szabad demokraták kampányoldalán a 44-ből összesen 12 pont a homoszexualitást és a drogfogyasztást népszerűsítette. Úgy fogalmaztak, hogy „az ő országuk” nem lehet „a mi hazánk”. Az SZDSZ pontjaival szemben pedig feltették saját kérdéseiket, köztük ez a kettőt: „Elfogadhatatlan, hogy a buzikból példaképet csinálnak?”; „Legyen bűncselekmény a káros devianciák népszerűsítése, terjesztése?”

A 2006-os kampány véghajrában, március 21-én Mikola István fideszes politikus, volt egészségügyi miniszter, akkor Orbán Viktor miniszterelnök helyettes-jelöltje egy pécsi rendezvényen a következőt mondta: „nem közösségek kellenek, hanem szinglikből összeálló hordák, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet. A másság menete, félmeztelen fiúk a fiúk nyakába; lányok a lányok nyakába, fülbevalók, lufik, és szól a recsegő rádióban a zene”. A vélhetően főként a „bigbrotheres valóságshow-k” által ihletett kijelentést sok kritika érte csakúgy, mint Bayer Zsolt, a Magyar Nemzet publicistája néhány nappal későbbi hódmezővásárhelyi kijelentését, miszerint „ha a liberálisnak tartott angol Oliver Cromwell feltámadna, s elvinnék a meleg büszkeség napján szervezett felvonulásra, ahol harmincezer rózsaszín bőrtangás buzi vonul fel, rablóhúst csinálna valamennyiből, kardélre hányná mindet”.

Ugyanezen a hétvégén Semjén Zsolt a KDNP országos nagygyűlésén a következőképpen fogalmazott: „Mi, kereszténydemokraták a magyar nép óriási többségének támogatásával viszont a normalitás védelmezői vagyunk. Elég volt a devianciából, a meleg büszkeségből, s abból az értékrombolásból, amit az SZDSZ művelt!” Arról is beszélt, hogy Lech Kaczyńskinek, „Varsó polgármestereként volt bátorsága, hogy az ifjúság és a közerkölcs védelmében kivágja Varsóból a meleg felvonulást.” Végül pedig szintén Semjén május 28-án egy pásztói fórumon Ungár Klára SZDSZ-es politikus előbújására ezt reagálta: „Gondolják végig, hogy hova vezet az a folyamat, hogyha törvényesítik mondjuk az egyneműek házasságát. Mondok egy példát, hogy hol van ennek vége. Ha mondjuk Ungár Klára feleségül vehet egy nőt, akkor, hogy úgy fogalmazzak, nagytermészetű Kovács László joggal érzi magát diszkriminálva, hogy akkor a szegény felesége mellé miért nem veheti el három-négy további barátnőjét, és akkor egész háremmel mehetne Brüsszelbe”. A KDNP elnökének megnyilatkozásai egyébként még európai szövetségeseik körében is megütközést keltettek, és azoktól nyilatkozatban határolódott el az Európai Néppárt. Érdekesség, hogy ennek kapcsán a Népszabadság az EP magyar néppárti küldöttségének vezetőjét, Szájer Józsefet is igyekezett megszólaltatni, ám ez még sajtótitkára közvetítésével sem járt sikerrel.

2010

A 2010-es kampány elejéről emlékezhetünk arra a kiszólásra, melyet a Jobbik elnöke, Vona Gábor mondott az MTV Ma reggel című műsorában, február 23-án: „A meleg szót visszakövetelem magamnak! Ha én azt mondom, hogy meleg reggelre ébredtem, nem akarom, hogy azt jelentse, felhúztam a redőnyt, és Terry Black mosolygott be az ablakon.”

Ugyanezen kampány során sokat nem lehetett tudni a minden közvéleménykutatás szerint jelentős előnnyel vezető Fidesz várható kormányzati lépéseiről – főleg LMBTQI témában. A Heti Válasz egyik februári számában jelent meg egy cikk, vélhetően részben belső információforrások alapján, mely a Fidesz első tíz várható intézkedését sorolta fel. Ezek között hatodikként a Polgári törvénykönyv módosítása szerepelt. Információk szerint a jobboldali párt fő problémája az volt, hogy a házasság és az élettársi kapcsolat túl közel került egymáshoz. Ezenkívül az azonos neműek kapcsolata esetében a cikk a következőképpen fogalmazott: „A homoszexuálisok regisztrált élettársi kapcsolatát – miután az Alkotmánybíróság korábban már alkotmányosnak találta – információink szerint nem törölnék el, de megváltoztatnák a tartalmát. Távolítanák a házasságtól, az azonos neműek például nem járulhatnának az anyakönyvvezető elé.”

Pár nappal később az új óvodai nevelés alapprogram azon részét kezdte támadni a KDNP, amely szerint tudatosan kerülni kell a nemi sztereotípiák – a fiú-lány szerepek – erősítését az óvodában. A párt „élet- és természetellenes”-nek nevezte mindezt, és erre rímelő szalagcímek jelentek meg a Fideszhez közeli sajtóorgánumokban is (Hiperliberális agyrém: nincs fiú és nincs lány, Magyar Hírlap). De érdekes volt az a kampányfogás is, melyet a Fidesz a Jobbik államfőjelöltje, Morvai Krisztina lejáratására használt 2010 márciusában. Szintén a Magyar Hírlapban jelent meg egy cikk, miszerint a kérlelhetetlen ultrakonzervatív értékrendet sugárzó jelölt még a 90-es években fontos szerepet játszott a meleg közösség egyenjogúságának előmozdításában (ő fogalmazta például 1993-ban a 199. paragrafus eltörlését célzó indítványt), Amerikába pedig egy leszbikus bébiszittert vitt magával.

Visszatérve a Fideszre, akkor még nem lehetett tudni, hogy megválasztásuk után új Alaptörvény, majd előbb további szimbolikus lépések (például családvédelmi törvény), 2018 után pedig kifejezetten jogfosztó lépések (33. paragrafus, örökbefogadás korlátozása, gyermekvédelmi törvény) következnek. Mindennek azonban meg volt már az előszele 2010-ben is. Április 8-án a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Syma-csarnokban tartott kampányzáróján Pelczné Gáll Ildikón volt a sor, hogy homofób hangot üssön meg. A párt alelnöke beszédében rendkívül fontosnak tartotta a családot, melyet az MSZP szerinte tönkretett. Ezután viszont a család fogalmának meghatározására vállalkozott. „A család akkor kerek, ha apa, anya és gyerekek alkotják. Tisztelt hölgyeim és uraim! Nem két férfi, és nem két nő… (hangos, hosszú taps) Nem egyes és kettes számú szülők, hanem férfi és nő. Akik együtt képesek a szeretet erejével átvészelni a nehéz időszakokat”.

És hogy mi minden történt 2010 óta, az már egy másik történet…

Hanzli Péter