Taika Waititi legújabb filmje az amerikai szamoai fociválogatott kudarcsorozatának megtöréséről szól, az összetartozásról, a barátságról és arról, hogy időnként félre kell tenni a saját egónkat a közös siker érdekében.
A 2002-es foci-világbajnokság óceániai selejtezőjén Amerikai Szamoa 31-0-ás vereséget szenvedett Ausztráliától, ami abszolút rekord. A meccsen két ausztrál játékos is rekordot ért el 13, illetve 8 lőtt góljával. Az ausztrálok két nappal korábban 22-0-ra verték Tonga nemzeti válogatottját, ezért a kiegyenlítettebb mérkőzések érdekében ma már az ázsiai csoportban játsszák a selejtezőiket. Amerikai Szamoa 13-0-ra kapott ki Fidzsitől és 8-0-ra Szamoától, így a FIFA rangsor legeslegvégére került. A 2006-os világbajnokság selejtezőjén végre sikerült egy gólt belőniük Vanuatunak, ezzel szemben 4 meccsen 34 gólt rúgtak ellenük és úgy hullottak ki, mint a pinty. Csak a csoda segíthetett rajtuk.
Ekkor került a képbe a holland-amerikai játékos és fociedző Thomas Rongen, aki pályafutásának nagy részét az Egyesült Államokban töltötte. Edzőként egész szép sikereket ért el, aztán 2011. májusában menesztették, miután az U20-as válogatott nem jutott ki a világbajnokságra. Amerikai Szamoán kötött ki, ahol csak néhány hét állt rendelkezésére, hogy mentálisan és fizikailag is felkészítse a csapatot. A selejtezőn aztán legyőzték Tongát és bár a világbajnokságra nem jutottak ki, az utolsóról feljöttek a 173. helyre, ami büszkeséggel töltötte el az egész nemzetet. Rongen ténykedéséről 2014-ben dokumentumfilm készült Next Goal Wins címmel, ezt tartotta meg Taika Waititi forgatókönyvíró-rendező is a sportvígjátékának.
A maori felmenőkkel is bíró, magát szerteágazó családfája okán polinéziai zsidóként aposztrofáló Taika Waititi a filmben papot játszik, egyben narrálja is azt. A győztes gól megtörtént eseményeken alapszik, de felhívják rá a figyelmet, hogy némileg kiszínezték a sztorit. A filmben például még soha nem rúgtak egyetlen gólt sem, és az új edzőnek az lenne a feladata, hogy ez végre megtörténjen. Ez látszólag nem olyan nagy kérés, de a csapat játékát látva amolyan lehetetlen küldetés. A Michael Fassbender alakította Rongen ráadásul úgy érkezik meg ide, hogy a másik opció a kirúgás lett volna számára, így büntetésként tekint az egészre. Ez a hozzáállásán is meglátszik, folyton piál és egyáltalán nem akarja megismerni a helyieket. A baj csak az, hogy minden hibája ellenére ő egy jó edző, akiben legbelül ott van a szakmai elhivatottság.
Ahogy megnyílik és kihívásként tekint erre az egészre, megismeri a helyi embereket és a játékosokat, a szigetet, a kultúrát, a szokásokat. Az itt élők számára fontos a foci, ugyanakkor nem veszik véresen komolyan. A sziget gyönyörű, az élet szabad, de a számlákat itt is be kell fizetni, a családot itt is el kell tartani, ezért a focistáknak akár 4-5 másik állása is van. Rongennnek megvan a saját személyes problémája, ami visszarántja őt a múltba, de a feladatok a jelenben várnak rá. Ahogy elkezdi komolyan venni a dolgokat, a közösség befogadja őt és megbízik benne, ami nagy felelősséggel jár. A csapat sokszínű, mindenkinek megvan a maga baja, a maga története, de hatalmas szívük van. Jaiyah (a nembináris Kaimana alakításában) igazi különc figura, aki rendszeresen elkésik és kezdetben semmilyen tiszteletet nem mutat új edzője irányába. A szigeten mindenki szereti és elfogadja őt, de a nehéz megélhetés miatt máshol képzeli el a jövőjét, ami félelemmel tölti el. Ez lesz az a kapocs, ami összeköti őt Rongennel, nem mellesleg az egyik legképzettebb, legtechnikásabb játékos, akire rá lehet bízni az egész csapat irányítását.
A világbajnoki selejtezőn mindenki lesajnálva néz rájuk, de akinek nincs veszíteni valója, az olykor csodákra képes. Az élet a legjobb forgatókönyvíró, elsőre valószínűleg mindenkinek az esélytelenek nyugalmával induló jamaikai bobcsapatról készült film, a Jég veled! (1993) jut eszébe, esetleg az Eddie, a sas (2016), de rengeteg más film szól az elhivatottságról és kitartásról. Arról, hogy a saját problémánk sokszor csak számunkra a legnagyobb, de megismerve és meghallgatva másokat megváltozik a szemléletünk, a közös cél érdekében tett erőfeszítések pedig segítenek leküzdeni a nehézségeket.
A győztes gól akár egy humoros és szórakoztató családi film is lehetne, ha a transznemű karakter miatt nem kapta volna meg itthon a 18-as karikát. Egy olyan karakter, illetve személy miatt, aki a valóságban is létezik: Jaiyah Tauasuesimeamativa Saelua egy faʻafafine, ez a polinéz társadalomban jelen lévő harmadik nem. Ő az első nyíltan nembináris és transz nő, aki világbajnoki selejtezőn indult – nem mellesleg a FIFA esélyegyenlőségi nagykövete, de ezt a 10 millió futballszakértő országában illene tudni.
Hujber Ádám
