Amint azt már az elmúlt kerek harminc hét CsakADanitÉrdekli-cikkeiben megtapasztalhattátok, nem a tudomány az a terület, amely leginkább mentális izgalomba hoz. De ez nem jelenti azt, hogy nem emelek kalapot a nagyok előtt. Ilyen volt korábban a dinamitot feltaláló Alfred Nobel, a tudományt menővé tévő Stephen Hawking, vagy a román tudományos élet egykori királynője, Elena Ceausescu is.
A női csapatot erősítendő ma egy olyan tudósról írok, akinek nevét számtalanszor hallhatjuk már az általános iskolai kémia órákon is és a Dmitrij Mengyelejev-féle periódusos rendszerre tekintve is szemeink előtt lebeghet egyénisége. Arról nem is beszélve, hogy mint az eszperantó nyelvet megalkotó Ludoviko Zamenhof, ő maga is lengyel származású volt. Vagy akárcsak kicsit én is. De ehhez persze nektek semmi közötök.
Ahhoz viszont, ami most jön, annál inkább. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem csak a Danit érdekli!
Maria Skłodowska az akkor még az Orosz Birodalomhoz tartozó Varsóban született 1867-ben. Apja matematikát és fizikát tanított és gimnáziumi igazgató volt, anyja pedig leánykollégiumot vezetett. Egyik nővére, Bronisława Párizsban tanult az orvostudományi egyetemen, ott is ment férjhez, és egy alkalommal meghívta magához Mariát. A meghívás olyan jól sült el, hogy a nagyvárosba érkezve teljesen megváltozott Maria élete. Végre lehetősége volt tovább tanulni. Be is iratkozott hát a híres Sorbonne egyetemre, ahol matematikát, fizikát és kémiát tanult, előbbiből 1894-ben diplomát szerzett.
Ugyanebben az évben barátkozott össze Pierre Curie-vel, aki a Sorbonne fizika-kémia tanszékén volt oktató. Kapcsolatuk különösen akkor mélyült el, amikor kiderült, hogy mindketten a mágneses anyagok tanulmányozásával foglalkoznak. Ennél valószínűleg aztán több közös dolgot is felfedeztek egymásban, hiszen 1895 júliusában házasságot kötöttek, és ettől kezdve a magánéletük és a tudományos tevékenységük is végérvényesen összefonódott. Marie Curie (mert most már ezen a néven futott) tudományos körökben egyre ismertebbé vált tudós férje oldalán.
Aztán hirtelen becsapott a mennykő. 1896-ban Henri Becquerel párizsi professzor felfedezte, hogy egyes uránvegyületek olyan sugarakat bocsátanak ki, melyeknek nagy az áthatoló ereje, és e sugárzás nem besugárzásból származik, hanem az anyag spontán sugárzásáról van szó. Ebből következett, hogy a Curie házaspár tudományos érdeklődése is lassan a radioaktivitás vizsgálata felé fordult.
Madame Curie ötlete alapján készítettek egy olyan műszert, amely a radioaktív sugárzás hatására keletkező elektromos jelenségek kimutatására és mérésére szolgált, és ezzel már nagy horderejű vizsgálatokat lehetett eszközölni. Kiderült, hogy az uránnál jóval erősebben sugároz az uránszurokérc, ami csakis azt jelenthette, hogy ott egy másfajta (sokkal erősebben radioaktív) elem van jelen. Fáradtságos munkával, több tonna (!!!) érc feldolgozásával végül férjével sikerült kiválasztaniuk nem egy, hanem két új radioaktív elemet is. 1898 júliusában tanulmányt jelentettek meg az általuk újonnan felfedezett egyik elemről, amit Marie hazája tiszteletére polóniumnak nevezett el.
1898 decemberében a másik elem, a rádium felfedezését is publikálták, mely a nevét erős radioaktivitása végett kapta. Egyébként a radioaktivitás szót a Curie házaspár használta először. Továbbá még 1897-ben Marie Curie felfedezte, hogy a tórium is radioaktív. Sajnos Gerhard Schmidt német fizikus ugyanezt a felfedezését Berlinben két hónappal korábban a nyilvánosság elé tárta, így Marie elesett az elsőbbségtől.
Pierre Curiet 1906 áprilisában egy lovaskocsi az utcán halálra gázolta. A családi tragédia mély nyomokat hagyott Marie lelkivilágában, de makacs szívóssággal tovább folytatta kutatásait. A sorbonne-i egyetemen a fizikaprofesszori állás mellet a kutatólaboratórium vezetését is megkapta. Munkájának további nemzetközi elismerése nem váratott sokáig. 1911-ben a svéd királyi Tudományos Akadémia neki ítélte az 1911. évi Kémiai Nobel-díjat a vegytiszta rádium előállításáért.
A díj odaítélésének indoklásában ez állt: „elismerésképpen a rádium és polónium felfedezésért, a rádium sikeres elszigeteléséért, és ennek a figyelemreméltó elemnek további tanulmányozásáért”. Ez az elismerés többek között azt is eredményezte, hogy a francia kormány létrehozta a Rádium Intézetet, a későbbi Curie Intézetet (Institut Curie). Lublinban van a Maria Curie-Skłodowska Egyetem, Varsóban pedig a Maria Skłodowska-Curie Rákkutató Intézet.
A Curie házaspárnak sejtelme sem volt arról, hogy az általuk tanulmányozott radioaktív sugárzás mennyire roncsoló hatású az élő szervezetre. Madame Curie minden vigyázatosság nélkül töltött évtizedeket a sugárzó anyagok közelében. Szervezete mindinkább legyengült, és 1934-ben egy franciaországi szanatóriumban csontvelőrák következtében elhunyt.
Idősebb lánya, Irène Joliot-Curie, és veje, Frédéric Joliot-Curie ugyancsak e furcsa sugárzást vizsgálták, amiért 1935-ben ők is Nobel-díjat kaptak. Érdekes tény tehát, hogy így a Curie család öt Nobel-díjat érdemelt ki tudományos tevékenységük elismerése gyanánt. A Curie házaspár tiszteletére határozták meg a radioaktivitás egyik mértékegységét (curie, jele Ci), és ugyancsak létezik a kűrium (curium) nevű kémiai elem is (atomszáma 96). Pierre és Marie Curie után három radioaktív ásványt neveztek el: curite, sklodowskite és cuprosklodowskite.
Szerző: Waliduda Dániel
