Ha azt mondjuk, Brazília hatalmas ország, talán kissé relatívan fogalmazunk, ám ha hozzátesszük, hogy majdnem százszor elfér rajta Magyarország, akkor már sokkal könnyebb elképzelni, miről is beszélünk. Ebből kiindulva még a belső repülőjáratokkal sem könnyű röpke idő alatt felfedezni az országot, de higgyük el, van élet Rio de Janeirón túl is!
Ha már Brazília második legnagyobb városáról beszélünk, ne menjünk el mellette szó nélkül, néhány évvel ezelőtt ugyanis elnyerte „A világ legjobb úti célja melegeknek” titulust. Nem csoda, elvégre a helyi idegenforgalom nagy hangsúlyt fektet a bőrszíntől, vallástól és szexuális irányultságtól független elfogadásra. Déli oldalán a tengerparti övezet csaknem húsz LMBTQ-barát bárral és szórakozóhellyel várja a bulizni vágyókat, ezek közül a Guabanara és a Bar D’Hotel neve ismerősen csenghet. Utóbbi reggeli- kínálatával könnyen felébredhet az alkoholmámorban úszó szervezetünk, ha előző éjszaka kicsit felöntöttünk a garatra.
Ha pedig a nagy bulizás előtt (vagy után) belevetnénk magunkat a város felfedezésébe, akkor bátran kapaszkodjunk fel a Megváltó Krisztus szobrához, amely szó szerint tárt karokkal vár minket – innen ugyanis lélegzetelállító látvány nyílik a városra, ám az élmény akkor lesz teljes, ha a félóránként közlekedő fogaskerekűvel tesszük meg az utat. A legenda szerint a Krisztus-szobor nemcsak Brazília legnépszerűbb műemléke, hanem a város lakóit is védi, ha veszély érkezne az óceán felől.
Egy másik napra érdemes betervezni az óceánba nyúló Cukorsüveg-hegyet (a kettő együtt nagyon kimerítő lenne), ahová drótkötélpályán juthatunk fel. Itt általában tiszta a levegő és a késő délutáni órákban nem kell turisták tömegeivel számolni, úgyhogy célszerű ezt az időpontot választani egy kis hegyi kirándulásra. Ha pedig még ezek után is kilométerhiányunk lenne, akkor vessük bele magunkat a jól ismert riói karnevál színes forgatagába (már ha éppen jókor vagyunk jó helyen), vagy pedig kapjuk magunkat lencsevégre a világhírű Selaron-lépcsőnél, amelyet csempetöredékekből, tükörből és kerámiából raktak össze, jobbára a brazil zászló színeit használva. A készítő – akiről a műalkotás a nevét kapta – 300 csempére egyenként festette fel egy állapotos afrikai nő alakját. A mai napig nem tudni, vajon miért.
Aki a rióinál kisebb, mégis hangulatos mulatságra vágyik, annak Olindát ajánljuk figyelmébe. Itt a legtöbb program ingyenes (kivéve persze a privát partikat), és rengeteg a szabadtéri buli, ahol többnyire frevót játszanak, egy tipikus brazil műfajt. Ha találkozunk a karnevál három méter magas, ezüst kalapos kabalafigurájával, akkor tudni fogjuk, hogy jó helyen járunk. Olinda egyébként sok más érdekességgel is csábít: érdemes tennünk egy kört a meghitt hangulatú, történelmi városközpont macskaköves utcácskáin, melynek némelyik pontjáról a tengerre is gyönyörű kilátás nyílik. A Carmo Square-t se hagyjuk ki, ha erre sétálunk: mindössze öt perc gyalogútra fekszik a központtól. Ha viszont unjuk a városnézést, pörgessük fel egy kicsit az adrenalinszintünket a Mirabilandia hullámvasútján.
Az ország keleti felében fekvő Recife városában igen erős az LMBTQ közösség: egyrészt az itt megrendezett pride nem fukarkodik az őrült partikkal, másrészt több LMBTQ-barát szórakozóhely is várja a bulizni vágyókat (mint például a Clube Metrópole vagy a Santo Bar). Meg persze itt is akad egy kellemes óceánpart a józanodáshoz. Karneválok közül a salvadorit is érdemes megemlítenünk, elvégre igazából ez Brazília legnagyobb karneválja. Minden évben legalább 2 millióan gyűlnek össze ünnepelni, a sokaság és a hangos zene ellenére azonban igen békés eseményként híresült el. Szóval, ha tényleg egy zavargásoktól mentes partira vágysz, ahol nemcsak nézheted a táncosokat, hanem velük együtt szánthatod fel a parkettet, akkor irány Salvador!
Brazíliának megvan az az előnyös tulajdonsága, hogy pont a bolygó másik oldalán fekszik, tehát kiválóan alkalmas arra, hogy ide meneküljünk a zord, hideg tél elől. Persze, akkor is tökéletes úti cél Dél-Amerika legnagyobb kiterjedésű országa, ha kis hazánkban éppen tombol a nyár. Északi részét pont átszeli az Egyenlítő, ezért itt szinte egész évben trópusi meleggel kell számolni, így egy magas faktorszámú naptejet mindenképp pakoljunk a bőröndbe. Ám sajnos az országnak ez a része nem biztonságos az LMBTQ közösség tagjai számára: gyakori atrocitások érik őket még annak ellenére is, hogy a homofób megnyilvánulásokat törvény bünteti. Nyaralás céljából inkább a déli oldalt válasszuk! Ott ugyan kicsit hidegebb van, de így is kellemes, 18-28 °C közötti hőmérséklettel számolhatunk, és az LMBTQ közösségek is szervezettebbek, védettebbek.
Hiába a vonzó tengerpart, a pezsgő éjszakai élet és a hívogató látnivalók, Brazília közbiztonsága alulmúlja Magyarországét. Semmiképp ne sétálgassunk repülőjeggyel, nagy összegű készpénzzel vagy hivatalos okmányokkal a zsebünkben (személyazonosításra bőven elég az útlevelünk másolata), a drága (vagy annak látszó) ékszereinket pedig inkább hagyjuk otthon. Fizetéshez használjunk bank- vagy hitelkártyát, amit könnyen letilthatunk, ha valaki ellopná, az értékeinknek pedig béreljünk zárható széfet a szállásunkon, amihez csak mi férhetünk hozzá. Ami pedig talán a legfontosabb: mindenképp kössünk utasbiztosítást indulás előtt, Magyarország és Brazília között ugyanis nincs megállapodás, amely ingyenes kórházi ellátást biztosítana.
Rea Kovats
