Ázsiára alapvetően nem lehet ráhúzni azt a jelzőt, hogy melegbarát lenne. A legnagyobb kontinensen ugyanis még számos olyan ország található – bár egyre kevesebb –, ahol az LMBTQ embereknek rejtőzködniük kell és nem élhetnek teljes életet. Nos, Tajvan a legkevésbé sem ilyen, mi több: Tajpej egyenesen Ázsia meleg fővárosa.
Annyira azért nem borús a helyzet Ázsiában, mint ahogy mi azt innen, az öreg kontinensről szemléljük, ugyanis egyre több nagyvárosban elfogadó a közeg, és egyre nagyobb meleg élet van arrafelé. Ha csak azt nézzük, hogy Ázsia legnagyobb meleg bulija, az újévi White Party hány ezer embert vonz évről évre Bangkokban, akkor rá kell jönnünk, hogy néhol már jóval előttünk, magyarok előtt járnak.
Thaiföldet nem véletlenül hoztam fel példának, hiszen ha arra gondolunk, melyik ázsiai ország a legtoleránsabb és hol a legnagyobb a meleg élet, akkor szinte mindenkinek Bangkok vagy Phuket, vagyis Thaiföld jut eszébe.
Pedig el se tudnánk képzelni – én legalábbis akkor szembesültem csak vele, amikor ott voltam –, hogy Tajvan mennyire nyitott és elfogadó ország az LMBTQ közösséggel, és a Taiwan Pride évről évre egyre több embert vonz a világ minden tájáról.
Azt hiszem, nem csak az enyémet, hanem az egész világ figyelmét felhívta magára ez az ázsiai szigetország, amikor több mint egy évvel ezelőtt bejelentették, hogy 2019 nyarától törvényessé válik az azonos neműek házassága. Idén nyáron pedig találkoztam Barcelonában tajvani fiúkkal, akik nagy büszkeséggel meséltek arról, hogy milyen nyitott országban élnek, és hogy a kontinens legnagyobb pride fesztiválja is náluk van. Én mindeközben örömmel konstatáltam azt is, hogy a tajvani fiúk milyen jól néznek ki – legalábbis az ízelítő, amit kaptam belőle, abszolút ezt bizonyította –, így az idei, már hagyománnyá vált őszi utam célpontjául Tajvant választottam.
Tajpej nemzetközi repülőtere a legkönnyebben párizsi vagy amszterdami átszállással érhető el Budapestről, de számos járat kínálkozik Bécs, Frankfurt vagy Isztambul repteréről is. A kötelező procedúrákat követően (útlevél-ellenőrzés és beléptetés) csupán pár perc séta a terminálon belül, és a reptéri vasútállomásról kb. 35 perc alatt a város központi pályaudvarára érkezünk (Taipei Main Station). Innen már metróval vagy akár gyalogosan is megközelíthető a város egyik meleg negyede. A reptéri vonatra 150 tajvani dollárba (kb. 1400 forint) kerül az egyirányú jegy. Készpénzzel mindenképp érdemes készülni, ugyanis bankkártyával szinte sehol nem lehet fizetni, még a nemzetközi gyorsétteremláncok is kizárólag tajvani bankok által kibocsátott kártyákat fogadnak el.
Mikor beértem a Ximen negyedbe – ahol a melegnegyed is található –, kicsit furcsa volt számomra, hogy reggel 10 órakor még szinte minden zárva volt. Először azt hittem, hogy valamilyen ünnepnapra érkeztem, de később kiderült, hogy a város legnépszerűbb bevásárlónegyedében az élet később indul, és ennek megfelelően egészen késő éjszakáig – kb. 11 óráig – nyitva tartanak az üzletek. Azt hiszem, ez volt az első szimpatikus dolog, ami megfogott az országban, a nyüzsgő éjszakai élete.
A város melegnegyede is itt található, pontosabban a Red House épületének tövében, ahol két szinten sorakoznak a melegbárok, és hogy könnyen megtaláljuk őket, arról az óriási szivárványzászló is tájékoztat minket.
A városban a tömegközlekedés legalább annyira egyszerű, mint bejutni a reptérről a városba. Számtalan metróvonal és buszjárat áll rendelkezésünkre, a jegyvásárlásra pedig két lehetőség kínálkozik. Amennyiben sokat akarunk utazni, akkor kiválthatjuk a helyi tömegközlekedési kártyát, és azt feltölthetjük, vagy minden egyes utazás alkalmával jegyet, pontosabban műanyag zsetont kell venni. Az árazás is nagyon egyszerű, a buszjegy 15 tajvani dollárba (egy tajvani dollár kb. 9,2 forint), míg a metróra a jegy ára a megtett távolságtól függően kb. 15-30 tajvani dollár között mozog.
A városnézésben egy helyi idegenvezető fiú, Bendrick Chen (Facebook: BendrickChen) volt a segítségemre, aki nemrég indította el a Taipei Local Gay Tour szolgáltatását, és óriási örömmel kalauzolt a városban. Utunk először az Elefánt-hegyre vezetett. Metróval érkeztünk, amit kisebb séta után egy olyan kemény lépcsőzés követett, ami simán felért egy edzéssel felfelé és lefelé egyaránt. De abszolút megérte, hiszen csodálatos kilátás nyílik a hegyről a városra és a Taipei 101 nevű felhőkarcolóra, ami a következő programunk volt. Ben közben mesélt nekem Tajvan és Kína helyzetéről, a szigetország történelméről. Azt mindig is tudtam, hogy az országnak nagyon jó a gazdasági helyzete, amit a második világháborút követő évtizedekben ért el, és emelkedett az ázsiai kistigrisek közé. De azt például nem tudtam eddig, hogy tajvani cégek gyártják a világ fogyasztói elektronikájának nagy részét.
És közben meg is érkeztünk a Taipei 101 épületéhez, ami 2004-es átadásakor a világ legmagasabb épületének számított, de napjainkban, 14 év elteltével ez az 509 méteres magasság már „csak” egy ötödik helyre elegendő.
A többszintes bevásárlóközpontnak és irodaháznak helyt adó épület 89. emeletére gyorslift visz fel minket (a belépő 600 tajvani dollár), a több mint 400 méteres magasságból csodálhatjuk Tajpej városát. Ha képeslapot szeretnénk küldeni valamelyik rokonunknak vagy barátunknak, akkor ezt is megtehetjük az ország legmagasabb épületének tetejéről. A 91. emeletre gyalogosan tudunk továbbmenni, és a szabadtéri kilátóból is rácsodálkozni a városra. De ami még ennél is érdekesebb, az a 88. emelten található, mégpedig az a hatalmas stabilizáló gömb, amelynek kiemelkedő szerepet tölt be az épületben. A torony alig 200 méterre áll egy törésvonaltól, és szinte állandó 160 km/h sebességű szélnyomásnak van kitéve. A 725 tonnás, 5,5 méteres átmérőjű gömb ingaként működve az épülettel ellentétes irányba mozog, ellensúlyozandó a nagy szélnyomás vagy az esetleges földmozgás okozta épületkilengéseket, rezgéseket – ezzel biztosítva a stabilitást.
Ben örömmel mutogatta nekem a magasból a város különböző épületeit és helyeit, és mindegyikhez volt egy kis sztorija, amelyek közül a soha el nem készült, óriási fedett stadion volt a legérdekesebb. A Taipei 101-től sétálva találjuk a város másik híres bevásárlónegyedét, ami a Ximenhez képest sokkal modernebb képét mutatja a városnak. Itt az összes nagyobb világmárka képviseli magát egy-egy üzlettel és a legtöbb nemzetközi szállodalánc egységei, valamint a második melegnegyednek is hívott városrész (Da’an District és Zhongshan District) is itt található.
Tajpej városában két úgynevezett emlékcsarnok (Memorial Hall) áll, amelyek a Taipei 101 épületétől és egymástól se messze helyezkednek el, ezért egy túrába is beiktathatóak. Az egyik a Csang Kaj-sek Emlékcsarnok (Chiang Kai-Shek Memorial Hall), ami az ország korábbi elnökéről kapta a nevét. A hozzá tartozó parkban, illetve téren található a Tajvani Nemzeti Színház, valamint a Nemzeti Koncertcsarnok. Valamint a Taiwan Pride is az emlékcsarnok mellől indul minden évben.
A másik a köztársaság megteremtőjeként számon tartott Szun Jat-szenről elnevezett emlékcsarnok, ami egy többcélú kulturális, oktatási és közösségi központként funkcionál.
Gasztronómia turbó fokozatra kapcsolva
Azt már többször leírtam, hogy kettő dolog van, amit nagyon szeretek: az egyik az utazás – nem véletlen az utazási blogom –, a másik pedig a gasztronómia. Ha pedig ez a kettő együtt van, akkor az számomra maga a mennyország.
Egyelten utazásom során se maradhat ki a helyi gasztronómia felfedezése, ami az ázsiai országokban még különlegesebb, hiszen olyan ízeket és ételeket próbálhatunk ki, amelyeket azelőtt még soha. Ezért nem is volt kérdés számomra az éjszakai piacok felkeresése, amelyek közül a Shilin Night Market a leghíresebb, és a turisták által leglátogatottabb hely. Ezeken a piacokon általában három-négy típusú dolgot lehet megvásárolni. Az egyik a különböző street food ételek, a másik hagyományos szuvenírek és a helyi édességek, a harmadik pedig a talán szintén hagyományosnak mondható bóvlik.
Arra azért felhívnám a figyelmeteket, hogy annak ellenére, hogy nagyon sok étel igazán csábító – bár némelyik számomra pont az ellenkező érzést váltotta ki – a gyengébb gyomrúak többször gondolják meg, mit esznek, mert egy rosszul választott vacsora nem csak a gyomrunkat, de az egész nyaralásunkat el tudja rontani.
Amit viszont mindenképpen ki kell próbálni és tényleg minden utcasarkon meg lehet vásárolni, az a bubble tea. Szerintem nincs olyan ember a városban, akinek ne láttam volna a kezében műanyag teás poharat, amiből szürcsölik Tajvan jellegzetes italát. A tajvani bubble tea általában tejjel készül, és mivel az nálam alapból nem játszik, ezért hosszas keresgélés után sikerült találnom egy olyan helyet, ahol be tudtam szerezni a hagyományos változatot.
Ázsia legnagyobb pride fesztiválja
A Taiwan Pride évről évre nagyobb, mára az ázsiai kontinens legnagyobb pride-jaként tartják számon. Idén több mint 130.000 ember vonult végig és ünnepelt a főváros utcáin. Számomra a legfurcsább talán az volt az utam során, hogy Ázsiában vagyok, méghozzá egy olyan ázsiai országban, ahol ennyire nyitottak és elfogadóak az emberek, ahol nem kérdés, hogy heteroszexuális vagy meleg vagy, ahol mindenki egy és ugyanaz, ahogy ez a nyugati világban már természetes. A tajvani emberekről az biztosan elmondható, hogy erre nagyon is büszkék, és nem volt olyan helyi meleg fiú, aki ne hozta volna fel nekem már a beszélgetés elején, hogy hamarosan a kontinensen elsőként Tajvanon házasodhatnak az azonos nemű párok, és hogy bizony nekik van a legnagyobb pride-juk.
Ez a büszkeség nem csak az LMBTQ közösség tagjain, hanem a heteroszexuális embereken is látszott. A pride menetében, ami érdekes módon egy helyről, de három ellentétes irányba indult el, majd a kiindulási helyen találkozott újra, rengeteg kisgyerekes heteroszexuális pár is részt vett. Egy külön részen pedig kizárólag babakocsijukat toló apukák és anyukák vonultak, néhányan gyermekükre szivárványszínű kezdőt is adtak. A parádén túl, az utcán álló és fotózó emberek arcán is a nyitottság és boldogság látszott, egyetlen tüntetővel sem találkoztunk a több mint kétórás utunk során.
A helyi vállalkozások mellett a nemzetközi bankok és az LMBTQ randiappok is támogatták a rendezvényt, és indítottak a menetben kocsit. A felvonulás végén pedig a téren felállított színpadon folytatódott a Taiwan Pride, este pedig a bárok és szórakozóhelyek várták a bulizni vágyókat.
A Taiwan Pride azért is kiváló választás, mert az október végi esemény idején Európában már jóval hűvösebb az idő (általában), itt pedig kellemes nyári idő vár minket, amit az egzotikus tajvani fiúk csak tovább tetéznek – és teszik forróbbá a hangulatot.
A pride idejére az ázsiai kontinens számos országából, de még Ausztráliából is érkeznek látogatók, így az ázsiai pasikínálat teljes repertoárját kínálja számunkra a fesztivál.
Meleg éjszakai élet másképp
Ahogy azt már említettem, a főváros meleg éjszakai élete igen színes, és számos bár és szórakozási lehetőség kínálkozik számunkra. A Red House melletti melegnegyedben, a két szinten található kisebb bárok talán azért is lehetnek érdekesek számunkra, mert itt az élet nem odabent, hanem kint a teraszon zajlik, ugyanis ezek a helyek inkább mondhatók szabadtéri bároknak.
A Commander D bár a fétis, bőr és S&M kedvelőinek helye, amely szintén ebben a negyedben található.
A város egyik legkedveltebb bárja, az Abrazo Bistro a Zhongxiao Dunhua metróállomástól pár perc sétára található. Vasárnap este látogattam el ide, és 10 óra körül már tele volt szórakozó ázsiai és ausztrál fiatalokkal. Életem első bulija volt, ahol ázsiai popzenére buliztam, ami egyszerre volt érdekes és vicces, de nagyon jól éreztem magam. Az Abrazo bártól kb. 20 perces sétára található a város másik híres meleg szórakozóhelye, a G Star Club, ami zenei stílusában szintén a populárisabb vonalat képviseli.
A pride idején egy háromnapos partisorozat, a Formosa Pride is vár minket, ahová a legnagyobb DJ-ket hívják az egész kontinensről, így mindenképp érdemes a jegyet elővételben megvásárolni.
Ami még meglepő volt Tajvanon, az az italok árai a bárokban. Egy gin & tonic-ért – helytől függően – 180-200-250 tajvani dollárt kérnek, ami európai viszonylatban is jónak számít. Az alkohol mennyiségére pedig abszolút nem lehet panasza senkinek, ezért érdemes is vigyázni, hogy hány italra kalibráljuk magunkat az estére.
A tajvani utam nagyon sok meglepetést, új kapcsolatokat és a régi barátokkal való találkozást hozta számomra, de talán az egyik legfontosabb, hogy sosem láttam még ennyire segítőkész és kedves embereket, akiknek az arcán mindig a boldogságot láttam és vadidegen emberektől se kaptam még életem során ennyi szeretetet, mint itt. Tajvan megtanította számomra, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, és legyünk bármennyire is távol a másiktól, ha pár hónap múlva az élet ugyanoda sodor minket, akkor a találkozás olyan lehet számunkra, mintha csak tegnap láttuk volna egymást. Tajvan számomra így a találkozások és a szeretet országa.
Ország: Tajvan (Kínai Köztársaság) Pénznem: tajvani új dollár (TWD), 1 TWD = 9,2 HUF Nemzetközi repülőtér: Taiwan Taoyuan International Airport (TPE) LMBTQ-jogok: azonos neműek házassága 2019-től
Erdei Zsolt
Instagram:
