Február 3-án publikált a Magyar Nemzet egy egészen elképesztő anyagot A genderlobbi erőszakos nyomulása címmel. Az elképesztő jelző nem a homo- és transzfób hangvételnek szól, ahhoz mára bőven hozzászokott a közösség a kormánymédiából napi szinten ömlő hasonló cikkekkel – sokkal inkább annak, hogy az abban megfogalmazottak esetében a törvény- vagy épp az Alaptörvény-ellenesség is felmerülhet.
A nyolc tételből álló véleménycikknek már a nyitása is ütős, rögtön az első háromban leszögezi a szerző, hogy a homoszexualitás és a születési nemtől eltérő nemi identitás 1) deviancia, 2) természetellenes, 3) zsákutca a fajfenntartás szempontjából.
Hogy a szerző szerint például a leszbikus nők éppen miért is ne tudnának szülni, abba mi most ne menjünk bele, nagyobb gond, hogy ez a három állítás nemhogy az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization) és a pszichológiatudomány állásfoglalásával helyezkedik szembe, hanem például a magyar Alkotmánybíróság korábbi határozataival is.
A negyedik tételtől aztán durvulnak az események, ugyanis a félmilliósra becsült hazai LMBTQ közösség a Magyar Nemzet szerint lehetőleg legyen teljesen láthatatlan: nem kellenek a közoktatásba nyíltan meleg tanárok, ne „kérkedjenek” a homoszexualitásukkal a művészek, a színházigazgatók, a politikusok; ne folytassanak „a magukat közhasznú egyesületnek álcázó LMBTQ-lobbiszervezetek „érzékenyítő” tevékenységet”, ahogy nem kell érzékenyítés a mesekönyvekbe és rajzfilmekbe, de pride felvonulások, transznemű színészek a filmekbe, nyíltan meleg államtitkárok, miniszterek és közéleti szereplők sem.
Apropó, nyíltan meleg magyar államtitkárok és miniszterek. A Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára, Fürjes Balázs épp tegnap nyilatkozta, hogy
„Nálunk a Fideszben mindenki szabadon felvállalhatja szexuális orientációját.”
Még a végén kiderül, hogy a Magyar Nemzet egy két nappal korábban érvényes direktívából dolgozott, mert a február harmadikai cikkben épp az ellenkezőjét olvasni:
„A homoszexuálisokkal a konzervatívoknak nincsen bajuk mindaddig, amíg szexuális orientációjukat a legbelsőbb magánügyükként kezelik, és nem teszik ezt nyilvános kérkedés tárgyává.”
Ha pedig mindez nem lenne elég, a cikk éppen amellett érvel, hogy a homoszexualitás tanult dolog – megint csak a WHO és a pszichológiatudomány ellenében -, éppen ezért kell tiltani minden olyan külső hatást, ami a homoszexuális orientáció kialakulását segítheti. A tiltással kapcsolatban pedig a Magyar Nemzet konkrétan törvényi tiltást javasol:
„Nyolcadik tétel: a homoszexualitás magánszférába való visszaszorítását megfelelő jogalkotással kell elérni. Ennek a jogalkotásnak ki kell terjednie a melegfelvonulások tiltására, a kiskorúak és fiatalkorúak körében folytatott homoszexuális és genderpropaganda tiltására, az LMBTQ-szervezetek és LMBTQ-aktivisták óvodákban, általános és középiskolákban történő tevékenységének tiltására, a homoszexualitás és a születési nemtől eltérő nemi identitás nyilvános demonstrálásának tiltására, valamint a szivárványos zászló közterületen és középületeken történő használatának, illetve elhelyezésének tiltására.”
Emlékszünk még a tételek bevezetőjére, a deviancia, zsákutca, természetellenes felütésre? Mivel nemrég Kövér Lászlót is megtréfálta a memóriája, ezért a Háttér Archívumából – ezúton is köszönjük a segítségüket – elkértük a Mások újság 1990. márciusi számát. Ebben az országgyűlési választások előtt az akkor jelentősebb pártok közül négyet kerestek meg a lap újságírói LMBTQ témákban, a Fideszt, az SZDSZ-t, az MDF-et és a korábbi állampárt, az MSZMP utódját. Érdekesség, hogy ebben az időben még a frissen alakult MSZP volt az, amelyik mereven elzárkózott a válaszadástól. A Fidesz azonban készségesen kifejtette az álláspontját:
„A Fidesz annak a liberális jogfelfogásnak alapján áll, mely szerint amit a törvény nem tilt, azt szabad. Ennélfogva a homoszexualitás – miként a heteroszexualitás sem – jogi úton nem korlátozható. Olyan társadalomban gondolkodunk, amelyben szabad emberek élnek és így mindazt megtehetik, ami nem sérti mások szabadságát. Egy szabad társadalomban valamilyen értelemben mindenki egy kisebbséghez tartozik. Nem lenne célszerű ezeket a kisebbségeket felülről, jogi úton kijelölni – hacsak az érintett kisebbségek ezt maguk nem igénylik.”
Az esetleges alkotmánymódosításról, amely a szexuális orientációt is beemelné a mindenki egyenlő nemre, fajra, vallásra való tekintet nélküli felsorolásba:
„Minden embert születésénél fogva egyenlőnek tekintünk. Ezeknek külön felsorolásai az Alkotmányban – mivel természetes dologról van szó – fölösleges.”
A vezető pozíciókat, illetve tanári állást betöltő melegekről:
„A szexualitás a magánélet szférájába tartozik és ott is kellene maradnia. A szexuális orientáció nem lehet szelekciós szempont semmilyen foglalkozás betöltésénél.”
És lenne itt még egy apróság a deviancia, természetellenes, zsákutca kinyilatkoztatásokkal, ha már a tudományos szervezetek véleményét ignorálja a szerző: az Alkotmánybíróság a szexuális irányultságot több határozatában is az emberi méltóság lényegéhez tartozónak értékelte. Az Alaptörvény XV. cikk 2) bekezdését az Alkotmánybíróság több határozatában is úgy értelmezte, hogy az kiterjed a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmára is. Továbbá a Büntető Törvénykönyv 332. §-a szerint közösség elleni izgatás miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, aki a lakosság szexuális irányultság vagy nemi identitás szerinti csoportjaival szemben nagy nyilvánosság előtt gyűlöletre uszít.
Várhatóan tavasszal Varga Judit igazságügyi miniszter végez majd a nagy techcégek megregulázásával, és végre majd törvényesen működnek. Reméljük, ezek után jut majd ideje arra is, hogy Magyar Nemzettel is betartassa a hatályos magyar törvényeket.
