A 2010-es évek elején egy tinédzser fiú alaposan felforgatta az egykori bányászváros, az angliai Durham megyében lévő Bishop Auckland iskolájának, a St John’s Catholic Schoolnak az életét. Jamie Joseph Campbell (aki 1994. december 12-én született) ugyanis az iskolai bálra női ruhába öltözve akart menni.
Jamie gyerekkora nem volt egyszerű. Szülei a srác hétéves korában elváltak, és utána édesanyja, Margaret Campbell egyedül nevelte. Jamie mindig is tudta, hogy más, mint a többi fiú, ugyanis szívesen öltözött lányruhákba. Édesanyja többször tapasztalta, hogy Jamie titokban felpróbálta az ő ruháit, mert a fiú nem a szokott helyre, a szokott módon tette azokat vissza. Ugyanakkor Jamie apja nem szívelte azt, hogy fia lányokkal játszik, lányosan viselkedik, mert rögbijátékosnak, kemény férfinak szánta a srácot, amilyen ő maga is volt. Jamie végül 14 évesen coming outolt: azt mondta édesanyjának, hogy biszexuális (abban bízva, hogy így könnyebben elfogadja őt), de Margaret tudta, hogy a fia meleg. Egy interjúban így emlékezett: „Nagyon csodáltam Jamie-ben azt, hogy volt bátorsága úgy öltözködni, ahogy szeretett volna. Fel is keltette néhányak figyelmét, amikor bement így a városba, de ezekkel a reakciókkal ő nem foglalkozott, hű akart lenni önmagához. Ezért is lett Fifi la True a drag neve. Szeretem a fiamat, és nagyon szerencsésnek érzem magam, mert vele egy fiút és egy lányt is kaptam az élettől.”
Jamie-ről a diáktársai is gondolták, hogy meleg, néhányan gúnyolták is emiatt, de a fiú igyekezett a megjegyzéseket elengedni a füle mellett. Sőt, 15 évesen egy kifejezetten merész gondolat is megfogalmazódott benne: majd az érettségizők iskolai bálján drag queenként fog megjelenni.
Jamie úgy érezte, hogy valahogyan rögzítenie kell az ezzel kapcsolatos történéseket, előkészületeket, így dokumentumfilmeseket keresett az interneten, akik vállalnák ennek elkészítését. A terv megvalósult, a BBC Three 2011. július 5-én bemutatta a fiú történetét Jamie: Drag Queen at 16 címmel. De ezzel nem ért véget Jamie történetének feldolgozása.
Jonathan Butterell rendező, koreográfus véletlenül bukkant a Jamie-ről szóló dokumentumfilmre, de azonnal tudta, hogy ez a történet színpadra kívánkozik, méghozzá musicalként: „A fiúnak és édesanyjának szeretetteljes története, a környezet, ahol ők élnek, mind arra ösztönzött, hogy elkészítsem ezt a darabot. Emlékeztettet mindez a gyerekkoromra, amit Sheffieldben hasonló körülmények között töltöttem.” Butterell megkereste egy közeli munkatársát, Daniel Evans művészeti vezetőt a produkció megvalósítása érdekében, aki 2014-ben zöld utat adott a kezdeményezésnek. Felkérték Dan Gillespie Sellst zeneszerzőnek, a szövegkönyv és a dalszövegek megírását pedig Tom MacRea-re bízták.
A Mindenki Jamie-ről beszél (Everybody’s Talking About Jamie) című musical 2017-ben a sheffieldi Crucible színházban debütált. Óriási siker volt, így egyenes út vezetett a West Endre, a londoni Apollo Theatre-beli bemutatóra. Itt John McCrea1 alakította Jamie-t, később Layton Williams és Noah Thomas vette át a szerepet. Közben a filmesek is felfigyeltek az előadásra – a musical mozifilmes adaptációját 2021-ben mutatták be Max Harwood főszereplésével. (A filmet itthon a 2021-es Humen Fesztiválon lehetett megnézni szélesvásznon.)
A musical 2021 szeptemberéig volt látható a West Enden, azután az Egyesült Királyságban több helyre is eljutott egy turné keretében. Színpadra állították Olaszországban, Svédországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Mexikóban, Ausztráliában, Japánban, valamint Dél-Koreában is:
Tavaly ősztől ismét az Egyesült Királyságot járják a történettel a művészek egészen 2024 júliusáig. Idén februárban és márciusban újra élvezhette a musicalt a londoni közönség, és most az az Ivano Turco bújik Jamie bőrébe, aki Andrew Lloyd Webber Cinderella című musicaljében és a Bob Marley életéről szóló előadásban is játszott. Az énekes-színészhez – saját bevallása szerint – Jamie karaktere nagyon közel áll.
A londoni közönség nagyon érzi és értékeli Jamie történetét. Telt házzal megy minden előadás, érkeznek rá diákcsoportok a tanáraikkal, gyerekek a szüleikkel. Fiatalok és idősek egyaránt kíváncsiak a darabra, felszabadultan követik a musicalt, bátran vállalják érzéseiket, együtt léteznek a darabbal, csodálkoznak, felháborodnak, könnyeznek, tombolnak – amit éppen a történet, Jamie sorsának alakulása megkíván, kivált. Parádés az osztálytermi nyitódal (And You Don’t Even Know It), hatásos a drag queenek megjelenése (The Legend Of Loco Chanelle). Pörgős a tanárnő és az osztály dala (Work Of Art), megható az édesanya lírai vallomása (He’s My Boy). És az előadás végén a közönség – könnyes szemmel, de boldogan – állva tapsolja meg a szereplőket. Mindenki érzi és elfogadja azt, ami a darab utolsó dalának (Out Of The Darkness) utolsó mondatában megfogalmazódik a tizenéves bátor srác előadásában: „Ez az a hely, ahová tartozunk.”
Molnár Zoltán
