Berlin 7/24 – Az ezerarcú város élménye

Az elmúlt egy év történései után már semmi sem furcsa – talán az sem, hogy sokáig nem találtam a megfelelő pillanatot, hogy megírjam ezt az élménybeszámolót. De nem szeretném, hogy csak a fiókban – pontosabban a fejemben – heverjenek az emlékeim erről az utolsó, „békebeli” utazásról.

Ez az út azért is volt rendhagyó és azért tért el erősen a rendes éves berlini útjaimtól, mert az utolsó pillanatban mondták le a világ legnagyobb utazási kiállítását, az ITB Berlint. Itt a magyar fővárost képviseltük volna az LMBTQ pavilonban a Pink Budapest projektünkkel. Pár nap gondolkodás után döntöttem úgy, hogy kifizetett repülőjegyet és szállást nem hagyunk veszni, dolgozni pedig online bárhonnan lehet – ezt azóta a járvány miatt főleg tudjuk.

Így elhatároztam, hogy miután korábban már voltam tematikus túrákon, például Bauhaus-túrán vagy épp gasztronómiai felfedező-kalandokon, most máshogyan mutatom meg nektek Berlin sokszínűségét és a város elképesztő vibrálását – éjjel és nappal.

Brunch és ázsiai konyha mindenekfelett, magyar borokkal fűszerezve

Ahogy a város, úgy a gasztronómiája is nagyon sokszínű, és óriási a kínálat mindazok számára, akik szeretnének mindent kipróbálnifn. A pár évvel ezelőtti gasztrotúrámon már több különleges helyet is felfedeztem,  és a város gasztronómiájának sokszínűsége akkor annyira megtetszett, hogy semmiképp nem akartam kihagyni a mostani látogatásomból sem.

Ahogy egy tajvani haverom fogalmazott, én egy brunch bitch vagyok, mert mindenhol keresem a legjobb brunch helyeket. Nem volt ez másképp most Berlinben sem, és bármennyire is furcsa, képes voltam 30-40 percet utazni a legjobb reggeli fogásokért. Egészen Neuköllnig vezetett az utam, ahol a Hallmann und Klee előtti tíz perces várakozás is megérte azt az élményt, amit utána kaptam. A tökéletes kávét általában csak a tökéletes tojásos étel tudja überelni, vagyis inkább a kettő kombinációja képes megadni számomra a reggeli ízorgiát.

Életem eddigi legjobb bao burgerét pár éve Berlinben ettem, és most a Zoologischer Garten mellett sétálva egy spontán ötlettől – és persze az éhségtől – vezérelve a PHO vietnámi streetfood étterembe betérve élhettem át újra hasonló élményt, amit ez alkalommal a kedvenc gyümölcsös bubble teám fogyasztásával tettem még tökéletesebbé.

És ha már az italoknál tartunk, akkor természetesen nem feledkezhetünk meg az esti alkoholtúrákról sem. Az egyik legjobb koktélbáros élményemet sajnos azért nem fogom tudni megosztani veletek, mert a bárt sehol sem találom azóta sem az interneten – tehát valószínűleg sajnos megszűnt.

Egy ismerősöm javaslatára viszont ellátogattam a TheCoven Bar Berlin-be, amit új melegbárként emlegettek. A Hackescher Markt S-Bahn állomás mellett található bár sajnos nagyon kihalt volt vasárnap este, amit nem tudtam hová tenni. Hiába volt vasárnap, egy ekkora és ilyen aktív éjszakai életet élő városról nehezen tudom elképzelni, hogy pusztán az időpont lett volna az oka, úgyhogy talán a városban is megjelenő járvány miatt látogatták kevesen éppen ekkor. Mindenesetre  a legérdekesebb az volt, hogy a bárban nagyon sötét volt – nem dark roomban voltam –, és éppen csak az italomat láttam. Viszont a hely hangulatához teljesen jól passzoltak a visszafogott fények.

Az egyik legjobb esti élményem – mármint gasztronómiai – viszont a Batki Szabolcs által megálmodott és létrehozott Noble Rot Weinbar volt, amit a Gourmet Traveller WINE magazin a világ top 50 borbárja közé válogatott. A borbárban megtalálhatók a legjobb magyar tételek között természetesen a német borok is. Ottjártamkor épp egy magyar borest közepébe csöppentem, ahol a kiváló tételek mellé a legjobb magyar borkorcsolyák érkeztek.

A berlini kulturális élet kihagyhatatlan eleme

A Friedrichstadt-Palast Berlin grandiózus előadásai már évekkel ezelőtt lenyűgöztek, így nem volt kérdés, hogy az egyhetes utazástm során újra ellátogatok ide, ahol a még mindig műsoron lévő VIVID Grand Show most sem okozott csalódást. A csodás jelmezek, a fantasztikus színpadtechnika, a fények, a levegőakrobaták és táncosok performansza aznap este is   ámulatba ejtett.  A több mint kétórás, két felvonásos műsor egy percében sem éreztem magam úgy, hogy  esetleg sok vagy unalmas lenne, mert ennyire sok látványelem és azok folyamatos váltakozása mellett észre se vettem, hogy eltelt ennyi idő. A két előadás közti szünetben pedig nagyon jól esett egy pohár német pezsgő is.

Hétvégi feltöltődés a bolhapiacon

Ahogy egyre több szó esett egy lehetséges közelgő járványról, a hétvégi bulikat az ott élő haverjaim javaslatára már kihagytam, mondván jobb  az óvatosság. Ezt egy percig se bántam, mert így jutott időm – és főleg erőm is – ellátogatni a Boxhagener Platz-on lévő bolhapiacra, és picit helyinek érezve magamat sétálni a sorok között a márciusi vasárnapon. Természetesen a volt NDK gyöngyszemeiből itt sem volt hiány, és a sok antik tárgy között nem kevés műszaki termék, és apró, de annál értékesebb különlegesség is kikerült az asztalokra. Ez a kis piac tényleg mindenféle kincset kínál, amit egy régi lakás vagy ház padlása, pincéje rejthet, tehát aki kifejezetten ilyen csemegére vágyik, annak nem szabad kihagynia ezt a hétvégi programot – bár érdemes figyelni arra, mit veszünk meg, mert a visszaúton a poggyászba is be kell férni.

Egy év távlatából visszatekintve – és főleg a történtek ismeretében – egyáltalán nem sajnálom, hogy az elmaradt kiállítás és vásár ellenére is úgy döntöttem, hogy picit berlininek érezve magamat egy hetet eltöltök a városban, és a munka mellett további új és izgalmas helyeket fedezek fel.

A világ remélhetőleg ismét kinyílik előttünk és várja, hogy újra felfedezzük! Addig is vigyázzatok magatokra, és ha szeretnétek még további kalandokról olvasni, akkor kövessetek az Instagramon, ahol betekinthettek a további utazásaimba is.

Erdei Zsolt

Instagram: @ezsoltee