A boys love (BL) műfajnak, azaz a férfi főszereplők közötti homoerotikus kortárs történeteknek több mint fél évszázados hagyománya van Ázsiában. A kilencvenes években elkezdődött ezek nemzetközi térhódítása is, ma pedig már hatalmas rajongótábora van a BL-regényekből készült ázsiai sorozatoknak. Több sikerkönyv magyarul is megjelent, ebbe a sorba illeszkedik a napokban érkező Párizstól keletre is. Igazi különlegessége az, hogy M. Z. Chapelle, a hamisítatlan ázsiai BL-sztori szerzője magyar, akinek a fanfictionöktől a novellákon át vezetett az útja a most megjelenő regényig.
M. Z. Chapelle interkulturális pszichológiát és szociális munkát tanult az egyetemen. Kamaszkora óta ír, de az utóbbi három évben lett fontos számára, hogy ezt másokkal is megossza. Eleinte a fióknak írogatott, később elkezdte fejleszteni magát írástechnikailag, hogy ne csak a közvetlen környezetét, hanem a szélesebb közönséget is szórakoztathassa.
Közismert, hogy a BL-történeteket hagyományosan jórészt nők olvassák, és a szerzők között is többségben vannak. Mégis kikerülhetetlen a kérdés, amit jó eséllyel mindenki megkap, aki ezzel a műfajjal foglalkozik: hogyan keveredik valaki nőként a BL-világba?
Sokkal jobban szeretek olyan filmeket és sorozatokat nézni, amik valamilyen formában az LMBTQ emberekhez kapcsolódnak. Sokáig úgy tartottam, hogy tőlem nagyon távol áll az, hogy romantikus történetekkel foglalkozzak. Inkább a realista vonalon kezdtem el írni, aztán thrillert és fantasyt – bármi mást, csak ne romantikát. Egy idő után aztán rájöttem, hogy nekem is megy a romantikus zsáner, csak épp jobban szeretek két férfi szerelméről írni. Furcsa lehet, valamiért úgy érzem, ezt jobban át tudom adni írásban, mint a női-férfi kapcsolatot. Az okát magam sem tudom, pedig próbáltam megfejteni.
Az itthon The Untamed – A démoni kultiváció nagymestere címen megjelent kínai regénynek hangsúlyos eleme a férfi szereplők közötti romantika, a történetből nagy sikerű sorozat is készült. Miért éppen ehhez írtál fanfictiont kezdésként?
Teljesen véletlenül akadtam a sorozatra, illetve az alapjául szolgáló könyvekre. Ez egy erős boys love, azaz BL-szállal bíró fantasy, amiből aztán „csak” egy bromance lett végül a sorozatban a kínai cenzúra miatt. Ennek ellenére is, aki végignézte a sorozatot, az jó eséllyel nehezen tudott szabadulni a hatása alól, és nem volt elég egyszer megnéznie. A fantasy világa engem is megfogott, és a sokadik újraolvasás és újranézés után arra jutottam, miért ne gyakorolhatnám az írást azzal, hogy a kedvenc szereplőimmel találok ki új történeteket.
Ezeket még csak saját magamnak írtam, nem tudtam, hogy egy The Untamed-fanfiction mennyire lehet érdekes mások számára. Aztán az első pár fejezetet felraktam a Wattpadra (egy ingyenesen használható közösségi hálózat, ahol amatőr és professzionális irodalmi műveket lehet megosztani – a szerk.), és nagyon sokan olvasták, a legelső rész most olyan harmincezres megtekintésnél tart. Ez adott igazából önbizalmat ahhoz, hogy folytassam. Fanfictionre ma már egyre kevesebb időm marad, most a regényeimre és a novelláimra koncentrálok.
A korábban megjelent novelláid miről szóltak?
Tavaly több antológiába is bekerültek novelláim, és úgy alakult, hogy szinte mindegyik romantikus novella volt, és szinte mindegyik LMBTQ történet, sőt, az egyik két lány szerelméről szólt. A korábbi történeteim közt akad realista, misztikus és fantasy is, sok közülük elérhető Wattpadon vagy az írói oldalamon.
Nem félsz attól, hogy ezek után el fognak könyvelni romantikus BL-szerzőnek?
Félni nem félek, mert ez gyakorlatilag már megtörtént. Sőt, most készül egy újabb antológia is, amibe szintén írok, és amikor meséltem a történetről a szerzőtársaknak, ledöbbentek: „Te nem BL-t írsz?” De próbálom magam nem beskatulyázni, és a többi műfajban is erősebben jelen lenni – tavaly épp egy thriller novellám jelent meg a Museliére antológiájában. Közben pedig izgalmas lenne a lányokról szóló girls love, azaz a GL sztorikkal is foglalkozni, mert ezekből jóval kevesebbet írnak mind itthon, mind külföldön. Szerencsére azért itthon az LMBTQ témát meg lehet találni a kortárs irodalomban, jelennek meg regények, novellák, ezekből Becca Prior és Rácz Stefán Tibor műveit is olvastam. Én még kishal vagyok a hazai BL-vízben.
Azt mondtad korábban, az írás a kamaszkorodból jön, terápiás jelleggel kezdtél hozzá. Hogyan maradt ez veled a későbbiekben?
Akkoriban eléggé introvertált időszakomat éltem, és az írás sokat segített. Én nem úgy lázadtam, hogy partizok vagy a szüleimmel hadakozok, helyette a kamaszkori feszültséget belefojtottam az írásba. Ebből persze nem túl vidám történetek születtek, de a lelkemnek jót tett. Idővel aztán kikopott az, hogy az írást csak a saját lelki világom tisztogatására használjam, és összeálltak az első kerek történetek.
Hogyan fogadták otthon, hogy BL-történetekkel is foglalkozol?
Amit írok, azt a családomnak is megmutatom, ők az első olvasóim. Apukám a legkritikusabb, egyben leglelkesebb olvasóm. Persze van, amit nem adok a kezébe, a fanfictionökről például letiltottam, abban azért vannak olyan jelenetek. Szerintem a regény esetében is lesznek lapok, amiket majd összeragasztok neki azzal, hogy azt inkább ne. Nagyon örült, hogy találtam kiadót. Ő is tudja, milyen nehéz dolga van ma egy könyvnek, amiben jelen van az LMBTQ tematika, és félve attól, hogy nem lesz elég lehetőség a reklámozásra, még azt is kijelentette, hogy ha kell, a könyvvel fogja teleplakátolni a fél várost. Belegondolva, ez talán nem csak üres fenyegetés volt a részéről, és eddig jó, hogy megúsztuk. (nevet)
Magyarul is megjelent a TharnType regényfolyam, és a népszerű thai BL-regény alapján készült sorozatot is sokan ismerik itthon. A könyved, a Párizstól keletre megidézi a TharnType egyik fontos alapmotívumát és arra épít. Ennek mi volt az oka? Anélkül, hogy spoilereznénk, ez egyfajta tisztelgés, vagy valamiért szándékos az alapmotívum kihangsúlyozása és újracsomagolása? A BL-rajongók erre a párhuzamra bizonyosan rá fognak csodálkozni.
Ennek két oka is van. A történetet eredetileg csak a Wattpadra kezdtem el írni, nem volt vele különösebb tervem, akkor még nem sejtettem, hogy ebből egyszer kiadott regény lehet. És ahogy néztem a TharnType sorozatot, nagyon dühített ez a motívum. Úgy éreztem, hogy rosszul kezelték és rosszul mutatták be ezt a fajta erőszakot. Nem tetszett, ahogy feldolgozatlan maradt, és hogy ez amekkora trauma, ahhoz képest elég furcsa köntösben tálalták. Nem voltam kibékülve vele. Így amikor a saját történetemet írtam, félig talán tudat alatt, félig szándékosan, de ezzel a traumával én akartam valamit kezdeni.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy mind a TharnType, mind nagyon sok thai BL elég toxikus kapcsolatot ábrázol időnként. Ez ma már szerencsére kezd kikopni, de az elég problematikus, amikor a pozitív főhős nem érti meg, hogy a nem az nem.
Ha már szóba kerültek, szinte mindegyik thai BL-regényből készül előbb-utóbb sorozat. Nyilván most még merész a kérdés, de gondoltál már arra, milyen lenne a filmes változat?
Nyilván mindenki eljátszik ezzel a gondolattal, de nekem erre egy plusz okom is van: a párom mindig azt mondja, ő majd akkor lesz rá kíváncsi, ha megfilmesítik. És mivel tanultam forgatókönyvírást is, így a saját történeteimbe eleve próbálom belevinni a filmes dramaturgiát. De azt nem tudom, hogy itt ki kit játszana.
Pedig ez kérdés lett volna!
Az a baj, hogy nem vagyok túl jó a thaiföldi színésznevek megjegyzésében…
Azért az nem sokunknak megy.
Talán még a thaioknak sem, és ezért választanak becenevet? Mivel thaiföldi a helyszín, ha már álmodozunk, az igazi persze az lenne, ha egy thai BL-stúdió dolgozná fel helyi színészekkel. De ha bárki megfilmesítené, én kompromisszumkész vagyok. (nevet)
Miután Léo édesanyja rejtélyes körülmények között meghal, a fiú tíz év után visszatér Thaiföldre. Nem csupán a szülői háztól akar szabadulni, de saját belső démonjaitól is, amik annak idején egészen Párizsig üldözték. Ám korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. A fájdalmas emlékek egyszeriben testet öltenek, amikor eltűnik egy kisfiú, Amphawa utcáin pedig ismét megjelenik a rettegés.
A segítségére siető helyi rendőr ráadásul nem más, mint Than, aki már gyerekként is Léo idegeire ment az állandó szabálykövetésével. Kettejük viszonya sosem volt felhőtlen, a viszontlátás azonban a régi sérelmek mellett új, eddig ismeretlen érzéseket is felszínre hoz a fiúban.
M. Z. Chapelle: Párizstól keletre – Velünk kezdődött
Művelt Nép Könyvkiadó, 2022
350 oldal
Megjelenés: 2022. június 27.
Szerinted minek köszönhető, hogy itthon egyre népszerűbb a BL mint műfaj?
Úgy gondolom, hogy az emberek sokkal nyitottabbak, mint azt próbálják sugallni nekünk. Főleg a fiatalok. De nem csak ők, a netes fanfictionöknél tapasztaltam, hogy nagyon sok olvasó ötven feletti nő. Ha van olyan történet, ami megfogja őket, vagy érzelmileg tudnak kapcsolódni, akkor nemcsak hogy elfogadják két férfi szerelmét, de szeretnének még többet olvasni, nézni belőle. Az ázsiai BL-történetek sokszor érzékenyebben ábrázolják a kapcsolatokat, a szerelem kibontakozását, ez pedig sok nőnek szimpatikus.
Ázsiában a kezdetektől az érettebb nők voltak a műfaj célcsoportja. Szerinted ez ma is igaz, és inkább a nőknek, és sokkal kevésbé az LMBTQ olvasóknak szólnak a boys love történetek? Erős lenne azt mondani, hogy ez egy női műfaj?
Értelemszerűen más hagyományai vannak Ázsiában, már csak azért is, mert ha általánosságban nézzük az ottani nemi szerepeket, a legtöbb ország sokkal konzervatívabb nézeteket vall. Konzervatívabb a női szerep, aminek meg kell felelni. Emiatt lehet, hogy az illető nőként kevésbé szívesen néz olyan sorozatot, ahol egy tökéletes női karakter a főszereplő, akivel ő nem tud azonosulni. Két férfi esetében viszont kívülálló tud maradni, nem von akaratlanul is párhuzamot a saját sorsa és az erős női karakter között. A házasság előtti szexuális kapcsolatokat is máshogy kezelik, és így ő úgymond tiszta tud maradni azzal, hogy nem néz egy nőt ilyen helyzetekben. Az biztos, hogy más rétegek kapcsolódnak hozzá, mint Nyugaton, ennek ellenére sem mondanám azt, hogy ez egy női műfaj.
Egy író életében a tényleges megjelenés egy olyan pont szokott lenni, hogy addigra már rég elengedte az előző történetet, már valami más foglalkoztatja, máson dolgozik. Tőled mi várható a folytatásban?
Több novellám is érkezik az év végén, és egyike sem a boys love műfajában készül. Ezeken kívül egy szintén Thaiföldön játszódó BL-regényen is dolgozok jelenleg, ami az egyetemi élet közegébe helyezi a cselekményt.
Pedig pont akartam mondani, hogy a Párizstól keletre esetében milyen felüdülés volt végre egy olyan thai BL, ami nem egyetemistákról szólt!
Ez most egyetemi lesz. (nevet) Azt még nem tudom, hogy fog-e tetszeni a kiadónak, de a Wattpadra már feltettem az első pár fejezetet, így aki szeretne, ott bele tud olvasni. Egyszerűen érdekel, hogy az olvasóknak hogy tetszik.
Kocsis G. János
Twitter: Kocsis_G_Janos
Fotók: Bielik István
