1987. október 11-én mintegy 750 ezer ember vonult az utcákra Washingtonban a Második nemzeti washingtoni menetelés a leszbikusok és melegek jogaiért rendezvény keretében. A szervezők egy olyan időszakban láttak hozzá a menet előkészítéséhez, amikor az LMBTQ emberek jogaiért folytatott küzdelem szó szerint élet-halálharc volt. Tombolt az AIDS – a járványt a Reagan-kormányzat nem tudta (vagy nem akarta) megakadályozni.
A menetelés céljai között szerepelt a leszbikus és meleg párkapcsolatok elismerése, a beleegyezéssel történő szodómiát büntető törvény visszavonása, a queer emberek és az AIDS-betegek elleni diszkrimináció megszüntetése és az AIDS-kutatás állami támogatásának jelentős megnövelése is.
„Az egész országból érkeztek emberek” – mondja Andy Humm riporter, aki aznap a helyszínről tudósított. „Olyan helyekről érkeztek, ahol nem mertek volna a saját államukban vagy városukban felvonulni”. A felvonulók között haldokló AIDS-betegek is voltak, akiket tolószékben toltak aktivisták. Az eseményen részt vett Whoopi Goldberg színésznő és Nancy Pelosi képviselő is.
Egy évvel később a szervezők országszerte leveleket postáztak ki. A borítékban lévő brossúra élénk lila és rózsaszín betűkkel arra kérte az embereket, hogy „tegyék meg a következő lépést” október 11-én, az Előbújás napján. Arra bíztatták a meleg és leszbikus közösség tagjait, hogy vállalják fel önmagukat, mert csak akkor küzdhetnek a jogaikért, ha láthatóvá válnak.
Merész lépés volt ez egy olyan korban, amikor a munkaadó elbocsáthatta a munkavállalót a szexuális orientációja miatt, és amikor megtagadhatták a queer emberektől a lakhatási jogot is akár – írja a Washington Post.
A coming out nem elég
A szervezők szándékosan választották a menetelés egyéves évfordulóját az Előbújás napjának. A felvonulás maga is egyfajta coming out volt, hiszen rengetegen először vettek részt nyíltan LMBTQ eseményen, ráadásul hatalmas médiafigyelem övezte, fényképek és videófelvételek készültek, melyek segítségével beazonosíthatók lettek a résztvevők a rokonok, ismerősök számára is. A hangulat és az eseménye volumene feltüzelte az embereket, akik közül sokan kedvet kaptak ahhoz, hogy maguk is aktivistává váljanak.
A szervezők ezt az energiát akarták megtartani az Előbújás napjával. John Denissen AIDS-aktivista – aki maga is részt vett a menetben – úgy véli, nagyon fontos, hogy megőrizzük az akkori események szellemiségét. Mert nem elég előbújni a családnak és a barátoknak, vagy online petíciókat aláírni. A változáshoz láthatóság szükséges, hogy a hatalmon lévők lássák, hogy politikai erővel van dolguk. „Van valami elképesztő erő abban, hogy személyesen megjelensz” – mondja.
