A Teljesen idegenek című, nagy sikerű olasz vígjátékot rengeteg országban levetítették és fel is dolgozták, a Netflix pedig elkészítette az első arab változatot, melynek nézettsége rekordokat döntött, ugyanakkor tiltakozási hullámot indított el, amiért cselekménye szembemegy a hagyományokkal.
Paolo Genovese (Éretlenek, A hely) 2016-os eredeti filmje javarészt annak köszönheti hatalmas sikerét, hogy cselekménye független a földrajzi helytől, így tulajdonképpen bárhol a világon érthető és adaptálható. Saját hazáján kívül jelölték vagy díjat nyert Egyiptomban, az Egyesült Államokban, Lettországban, Lengyelországban és Norvégiában is, mert – nagyon ötletesen és humorosan – valóban olyan témá(ka)t jár körül, amely sokakat foglalkoztat. Mostanáig nagyjából 20 országban dolgozták fel (ami egyben Guinness rekord is!) Törökországtól Mexikón át Dél-Koreáig. A magyar változatot BUÉK címmel mutatták be a mozik 2018 decemberében Goda Krisztina (Csak szex és más semmi, Szabadság, szerelem) rendezésében, és a Nemzeti Filmintézet adatai alapján 274.358 jegyet váltottak rá, ami nem rossz teljesítmény. A Netflix idén januárban debütált arab feldolgozása libanoni-egyiptomi-egyesült arab emírségekbeli koprodukcióban készült.
A Teljesen idegenek hét barát történetét meséli el, akik úgy döntenek, hogy megosztják telefonjuk bejövő üzeneteit egy vacsorán. A szereplők különböző titkaira derül fény a szextinget (szexuális tartalmú képek és üzenetek küldése mobiltelefonon), a homoszexualitást, a szüzesség elvesztését és a titkos szerelmi viszonyokat illetően. A filmtörténet legtöbbször újraforgatott filmje olyan témákban sarkall vitára, mint a hűség, a barátság és a magánélet. Az arab világban azonban nem ezek, hanem a nők szexualitása és az LMBTQ-jogok kerültek előtérbe, különös tekintettel arra, hogy ezek mit képviselnek a vallási és családi értékek szempontjából a Közel-Keleten. Korábban már írtunk róla, hogy először a Twitteren háborodtak fel sokan, amiért a film meleg karaktere már a létezésével is „homoszexualitásra és erkölcsi romlásra buzdít”, a házasságtörés előkerülő témája miatt pedig „nyugati szokásokat ültet egy konzervatív társadalomba”. Egyesek már ott tartanak, hogy nemcsak betiltani kellene a filmet, de minden közreműködő ellen büntetőeljárást is kellene indítani. Egy egyiptomi ügyvéd azért perel, hogy a filmet távolítsák el a Netflixről. Ayman Mahfouz állítása szerint a vígjáték egy „összeesküvés az arab társadalom felbomlasztására”, és ebben aktív szerepet játszik a film egyiptomi főszereplőnője. Mahfouz volt szintén az, aki egy egyiptomi színész transznemű fiát 2020-ban beperelte egy Instagram-poszt miatt, mert szerinte a fiú „a homoszexualitást népszerűsítette”. A CNN arab nyelvű kiadása arról számolt be, hogy a film kapcsán Musztafa Bakri egyiptomi politikus a képviselőház elnökének címzett nyilatkozatában azt közölte, hogy a film “a homoszexualitásra és árulásra buzdít”. Sokan érvelnek azzal, hogy a cselekmény – csak hogy stílszerű legyek – teljesen idegen az arab kultúrától.
A katari székhelyű al-Dzsazíra egy februári cikkében hosszabban értekezik arról, hogy a Netflix első arab filmje miként kérdőjelezi meg a közel-keleti tabukat. Hazájában Mona Zaki egyiptomi színésznő kapott erős kritikákat, mert az általa alakított karakter leveszi a bugyiját a ruhája alatt. A barátait is meglepő meleg karakteren ugyancsak sokan felháborodtak. Musztafa Bakri egyiptomi parlamenti képviselő egy tévéinterjúban azt is elmondta, hogy a film a „családi értékek ellen irányul” és Egyiptomnak „be kellene tiltania a Netflixet”. A film betiltására mások is felhívást intéztek és sokan fenyegetőznek perrel a homoszexualitás „támogatása” miatt. Ez ugyanaz az érv, amely az évek során több tucat LMBTQ ember és aktivista önkényes letartóztatásához és megkínzásához vezetett Egyiptomban. Ashraf Zaki, az Egyiptomi Színészszövetség vezetője Facebook-posztjában kijelentette, hogy Mona Zaki színésznő mögött áll és hozzátette, hogy „a művészetek szerepe… az, hogy megoldja a nehéz kérdéseket” egy „a szabadságban hívő” társadalomban. Az egyiptomi mozi egyéb iránt mindig is úttörőnek számított a szexualitás megjelenítésében.
Az arab filmekben a női karakter még ma is leginkább azt a célt szolgálja, hogy a férfi néző szemét jól lakassa. Az LMBTQ embereket általában úgy jelenítik meg, hogy kifigurázzák őket, mentális betegséggel küzdenek vagy simán csak bűnözők. A pozitív ábrázolás rendszerint kódolva jelenik meg és soha nincs happy end. A Közel-Keleten a homoszexualitást vagy a női szexuális örömöt nyíltan ábrázoló filmeseknek számolniuk kell a hivatali cenzúrával, betiltással, halálos fenyegetéssel és büntetéssel is.
A homoszexualitás kriminalizálása fegyver az újságírók és filmesek elhallgattatására. Libanon ebből a szempontból üdítő kivétel, az arab világ legliberálisabb országa, ahol a sajtószabadság magas fokon érvényesül, többek között itt engedélyeztek először magántulajdonú televízió- és rádiócsatornák működését. Az LMBTQ felvilágosításra ugyanakkor nincs meg a társadalmi igény. A COVID-19 világjárvány, a szélsőséges csoportok felemelkedése és a gazdasági válságok miatt az arab térségben erősödött a konzervativizmus, ami korlátozó intézkedések bevezetéséhez és a szólásszabadság korlátozásához vezetett. Ennek általában (szinte mindig) a nők és a szexuális kisebbségek az első áldozatai. A konzervatívok elfogadják a szexet, de azt vallási köntösbe bújtatják és a társadalmi kontroll eszközeként használják, az embereket a nemi életükön keresztül irányítják. Sokan úgy gondolják, hogy a konzervatívok heves tiltakozása mégis a Teljesen idegenek nézettségét fogja növelni.
A cenzúramentességet a streaming és a független queer online filmfesztiválok jelentik, melyek úgy hozzák el ezeket a tartalmakat az emberek otthonába, hogy a kormányzatnak nincs felettük hatalma. Többek között az arab tavasz digitális jellege segített az aktivistáknak és a civil szervezeteknek megtalálni, illetve megszólítani egymást és a tömegeket az online térben, életben tartva a beszélgetéseket. Ugyanakkor a közösségi média kétélű fegyver, mert azt a politika is felhasználhatja az emberek zaklatására, elhallgattatására és ellehetetlenítésére, na meg az agymosásra. A Közel-Keleten ezek a média platformok és cégek sokkal inkább erős politikai pártokkal és vallási intézményekkel működnek együtt, mintsem az aktivistákkal. Gyakran tiltanak be a szexualitással vagy az LMBTQ jogokkal foglalkozó fiókokat azon a címen, hogy a bejegyzések nem tartják tiszteletben a közösségi irányelveket (ezzel tulajdonképpen az irányelveknek, a véleményszabadságnak ellentmondva). Az iskolákban nem létezik szexuális nevelés, és az emberek nem akarják, hogy a titkaik kiderüljenek, ezzel tagadva a saját valóságukat. Mindezek megint csak olyan dolgok, melyek nem csak a Közel-Keleten tapasztalhatóak.
A nyíltan meleg libanoni színész, Haaz Sleiman számára nem ismeretlenek azok a kihívások, amelyekkel az LMBTQ embereket ábrázoló filmek és tartalmak szembesülnek. Az Örökkévalók volt az első Marvel szuperhősfilm, amiben láthattuk meleg párt, és az első melegcsókot – rögtön be is tiltották egy csomó arab országban. Sleiman szerint – aki Ben karakterét, a feltaláló Phaisztosz férjét alakította az Örökkévalókban – a betiltás, a valóság elrejtésére tett kísérlet nem csak hiábavaló, de káros is. Libanonban felnőve önmaga heteroszexuális változatát alakítva több alkalommal gondolt öngyilkosságra. Azért, mert betiltanak valamit, még nem jelenti azt, hogy egy országban nem élnek olyan emberek, akik bujkálnak, féltik az életüket, és saját börtönük foglyai. A Hollywoodban meleg karaktert alakító arab színész nem csak halálos fenyegetéseket kapott, hanem rengeteg szeretetet olyanoktól is, akik a saját életük kioltásán gondolkodtak addig. Libanonban a keresztény és muzulmán hagyományok ugyan mélyen beépültek a társadalmi normákba és elvárásokba, de a francia megszállás nyomán és Európa közelsége miatt az életmód a nyugati hatásokat is tükrözi (Bejrútot régen sem véletlenül nevezték a Közel-Kelet Párizsának). Libanon ugyanakkor kollektivistább, mint a nyugati társadalom. Az egyének csoportok tagjaiként fogják fel magukat, ahol a családot a társadalom legfontosabb egységének tekintik. A csoportok érdekei általában felülírják az egyének érdekeit, még akkor is, ha ütköznek azzal. Az időseket mélyen tisztelik; az apa vagy a legidősebb férfi a család pátriárkája.
A Teljesen idegenek csak egy vígjáték, egy ártalmatlan film, ami néhány jelenete és egyetlen meleg karaktere miatt máris hatalmas port kavart. Láthatjuk nap, mint nap, hogy még nálunk is milyen indulatokat tud szítani egy-egy tartalom, az ott pedig a Közel-Kelet. Míg egyesek úgy vélik, a film bemutatásával végre megváltozik valami, én nem mennék ennyire előre, és még ebből a földrajzi távolságból is óvatosabb lennék. Bár Libanon valóban sokkal liberálisabb, mint a többi arab ország, a film szereplői európai szemmel nézve is jómódúak, akik szép házban laknak, szép ruhákat hordanak és szép autókkal járnak. A maguk módján elfogadóak, bort isznak és szabadon beszélnek, gondolkodnak, élik az életüket. Mivel tulajdonképpen mindenük megvan, egyáltalán nem fogékonyak szélsőséges eszmékre, de a térségben bizony ők vannak kevesebben. Remélhetőleg ezt a Netflixnél is tudják.
Hujber Ádám
