Jeanie Finlay (Love Takes, Teenland, Goth Cruise) rendezőtől nem állnak távol az átlagostól eltérő témák, szereti megmutatni azt, amit mások nem, és továbbmenni ott, ahol mások megállnak. Az apa, aki gyermeket hoz a világra című filmje a Tribecán debütált 2019 áprilisában, majd a jelentősebb dokumentumfilm fesztiválok után néhány országban online és a tévében is elérhetővé vált. Jelölték a Brit Független Filmdíjra, továbbá a Tribeca Filmfesztiválon, Chicagoban és Sheffieldben, New Yorkban pedig megkapta a Cinema Eye Honors különdíját. Itthon a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon látható online március 5-én, a filmhez kapcsolódóan pedig a rendezővel, valamint a Transvanilla Transznemű Egyesület képviselőivel, Bodrogi Bea jogásszal és Szalai Mariann pszichológussal láthatunk beszélgetést.
Az eredeti cím nem véletlenül Seahorse, mint ahogyan a csikóhalakra történő megannyi utalás sem az. Ezeknél az állatoknál ugyanis nem a nőstény, hanem a hím hordja magában a petéket a farka tövén található zacskóban (ún. költőtáskában), ami az ivadékok kikelése után visszafejlődik. Az élet a legjobb forgatókönyvíró, hiszen ami a Juniorban (1994) a képzelet szüleménye volt és főleg vígjátéki elemekkel operált, az a valóságban is megtörtént, megtörténik. Egy transz férfi, Fred ugyanis eldönti, hogy gyermeket szeretne.
Fred egy ideje férfiként éli életét, férfiruhákat hord, edzőterembe jár, szakálla van, hormonkezelést kap, nőként látta meg a napvilágot – ezáltal pedig mindene megvan, ami ahhoz kell, hogy szüljön. Esete egyébként nem egyedülálló, léteznek rá példák, és az orvostudomány is egyre tisztább képpel rendelkezik, de valószínűleg még egyetlen ilyen terhesség sem volt a gondolat első pillanatától dokumentálva.
Freddie mesél a családjáról, illetve a családtagok is róla, miközben előkerülnek a régi felvételek és holmik, amikor még lányként, lány névvel élte az életét. Édesanyja nagyon hamar elfogadta, hogy nem lesz tőle unokája, mert a hormonkezelés meddőséget okoz, időközben azonban kiderült, hogy ez nem teljesen igaz. Queer barátságából szerelem lett, párjával, a trinidadi születésű, férfias megjelenésű londoni metróvezetővel, CJ-vel már a gyerekvállalásnál tartanak, de helyzetükből adódóan gondoskodniuk kell egy spermadonorról. CJ nem szívesen adná fel a londoni életet, ezért a társszülőség kérdését illetően még lenne mit megbeszélni, mindenesetre belevágnak és eldöntik, hogy a donor fekete lesz, mert talán így majd ő is közelebb érzi magához a gyereket.
A mesterséges megtermékenyítés minden költségét és kellemetlenségét vállalva izgatottan várják az eredményt, és amikor CJ váratlanul kiszáll (elérhetetlenné válik, végleg kiírja magát a sztroiból), Fred egyedül folytatja tovább. Döntése megmásíthatatlan, és szerencséjére családja is támogatja mindenben. Ahogy telik az idő, félrevonul, munkáját otthonról végzi és csak a legszűkebb baráti kört avatja be. Biológiai apjával, aki korán elhagyta őket sosem volt jó a viszonya, a coming out is emailben történt meg…és hát nem volt benne köszönet. Most mégis úgy érzi, hogy döntését és terhességét mindenképpen meg kell osztania vele – kezdetnek ezúttal is emailben -, de megint nem jár sikerrel, nem talál megértésre. Apja eléri, hogy újfent kisgyereknek érezze magát és szégyenkezzen.
Mi tagadás, valóban zavarba ejtő lehet, hogy valaki hatalmas pocakkal és szakállal készül a szülővé válásra, azonban Fred nem tesz mást, mint él a természet adta lehetőséggel, amikor beteljesíti a vágyát. A család és a szakemberek annyira higgadtan és megértéssel kezelik a dolgot, hogy a legcsekélyebb kétely is hamar eloszlik. Természetesen az a legérdekesebb, egyben legfontosabb, hogy Fred miként éli meg, hiszen hozott egy döntést, majd végigjárja az utat annak minden kínjával és keservével. Mesél a fizikai és mentális állapotáról a terhesség különböző fázisaiban, és természetesen arról is, hogyan fogja az anyaként megszült gyermekét apaként felnevelni, amikor újra férfiruhába öltözik, visszamegy a munkahelyére, folytatja a hormonkezelést és az edzőtermet látogatja. Nagyon érdekesek ezek a gondolatok és érzelmek, hiszen nem egy megszokott, átlagos helyzetet írnak le, a terhesség, a szülővé válás önmagában is egy különleges dolog, hát még transzneműként megélni, átélni mindezt. A kiteljesedés, a boldogságkeresés mozija ez, és nem kérdés, a születendő gyermek semmilyen hátránnyal nem indul, szerető közegbe fog megérkezni és mindent meg fog kapni.
Hujber Ádám
