A hetvenes évekre a filmrendező-forgatókönyvíró (valamint hindi és urdu nyelvű költő) Kamal Amrohi bőven szerzett tapasztalatokat grandiózus történelmi filmekkel. Ő írta a párbeszédeket az indiai moziipar egyik legnagyobb sikerfilmjének számító A nagy muszlim uralkodó (Mughal-E-Azam, 1960) esetében, rendezőként pedig ő jegyez egy másik óriási klasszikust, az Egy tiszta szív (Pakeezah, 1972) című kosztümös melodrámát. Ha Amrohi még valamiben gyakorlatot szerzett, az az epikus darabok epikus hosszúságú forgatási ideje. Míg A nagy muszlim uralkodó 1946-1960 között készült, az Egy tiszta szív munkálatai 15 éven át zajlottak.
Miután a grandiózus filmek grandiózus költségvetésével is megbirkózott, hírnevére és rutinjára építve elhatározta, hogy minden korábbi sikert zárójelbe tesz egy új filmmel. Ehhez egy történelmi személyt választott: Raziját, az első és egyetlen nőt, aki a muszlim Delhi Szultanátus trónján ült.
A Razia Sultan című készülő filmhez a kor szupersztárjait szerződtette. Az uralkodónőt Hema Malini alakította, afrikai rabszolgából nemessé vált fekete tábornokát (feketére mázolt arccal) a korszak szívtiprója, Dharmendra, míg Razija bizalmas kegyencét a színésznő Parveen Babi. Érdekesség, hogy Dharmendra volt a modern indiai filmgyártás első férfi színésze, aki félmeztelenül volt látható a vásznon – a nézők többször is beültek az 1966-os Phool Aur Patthar (A virág és a kő) vetítéseire, csak hogy újra láthassák, ahogy leveszi az ingjét. (Hema Malini és Dharmendra számos filmet készített együtt, majd épp a Razia Sultan forgatása alatt össze is házasodtak, lányuk szintén színésznő.)
Az akkori árakon 100 millió rúpiából gyártott film 8 évig készült, és az addigi legdrágább filmnek számított. A sztárparádé és az óriási költségvetés ellenére azonban a Razia Sultan megbukott a kasszáknál, és 1983-as bemutatásakor csak 20 millió rúpiát tudott összeszedni. Sokakat elidegenített a film azzal is, hogy végig az urdu nyelv archaikus formáját használták benne, és a bemutatás idejére a grandiózus történelmi eposzok helyett inkább már a modern akció-vígjátékokra ültek be szívesebben a nézők.
Ha pedig mindez nem lett volna elég, korát megelőző módon az azonos nemű vonzalom is megjelenik benne – a két főszereplő színésznő egy olyan gyengéd daljelenetet kapott, amelyben megcsókolják egymást. Persze, nem látható módon, az sokáig a férfi-női színészek között is tabunak számított, a csókokat sokáig illett virágokkal kitakarni. Nem hogy 1983-ban, de még 2006-ban is nagy port tudott kavarni egy vásznon elcsattanó csók. A Dhoom 2 című filmben Hrithik Roshan és Aishwarya Rai Bachchan csókját amiatt kritizálta a közönség egy része, hogy az túlságosan explicit volt az indiai mozi számára.
Képzelhető, mennyire váratlan lehetett ez a finoman, de egyértelműen jelzett csók 1983-ban. A jelenetben az uralkodónő épp elaludni készül, félálomban már tábornokát látja, ahogy az lóháton közeledik felé, kegyencnője pedig azzal segíti az álom még intenzívebb átélését, hogy – távol lévő férfi szeretője helyett – ő simogatja és csókolja meg Raziját.
Ez a jelenet azonban elriasztotta az erkölcsökre adó nézőket, és mivel a sikerfilmekre az egész családok beültek a gyerekekkel és az idős nagyszülőkkel, az ő távolmaradásukkal sokkal kevesebb jegyet adtak el a vártnál.
A filmet rendező Kamal Amrohi ráadásul komoly kölcsönöket vett fel, hogy elkészíthesse a Razia Sultant. Bollywoodot, a hindi nyelvű filmipart bennfentes szakmabeliek finanszírozták egymás között, a befolyásos ismerősök, barátok – rendezők, stúdiótulajdonosok, producerek – közül sokan beszálltak Amrohi hírnevében bízva. Így amikor a film megbukott, sok befektető súlyos veszteséget könyvelhetett el, nagyságrendjét pedig jelzi, hogy a korabeli szaklap egyenesen arról írt, hogy a teljes filmipar érintett az anyagi bukásban.
A filmet soha többé nem készítő Amrohi ezt mindvégig tagadta, és kijelentette, hogy minden anyagi veszteség kizárólag az övé, ráadásul azzal, hogy a Razia Sultan sokáig készült, eleve több száz embernek adott munkát nyolc éven át.
