A tizedik Friss Hús verseny- és queer szekciójában mutatják be Bagossy Júlia A kutyák nem esznek füvet című rövidfilmjét, ami először a címe miatt keltette fel a figyelmemet, aztán végignézve már határozottan tudtam, hogy szeretném jobban megismerni a keletkezésének körülményeit és az alkotót. Júlia eredeti szakmáját tekintve színházi rendező, aki az interjú készítése idején éppen Sylvia Plath Üvegbura című regényének színpadra állításán dolgozott a Trafóban. Már két kisfilmet leforgatott és tervben van a következő, emellett újságba ír, zenekarban énekel. Pedig egy nap nála is csak 24 óra, de még ez az interjú is belefért, amit a színes és nyüzsgő Mikszáth Kálmán téren ejtettünk meg.
Honnan jött az ötlet?
Én nem vagyok filmes, de az SZFE miatt sok filmes vett körül, ami inspirálóan hatott rám. Az egyetemfoglaláson nagyon jóba lettem Farkas Áron operatőrrel. Egyszer csak kitaláltam, hogy ki akarom próbálni a filmezést, viszont egyáltalán nem tanultam ilyesmit, alapszavakat sem tudtam, amikor ezt a filmet elkezdtem előkészíteni. A főszereplő lány (Kovács Dorottya) a legjobb barátnőm, együtt lakunk. Nagyon mély szakmai kapcsolat alakult ki köztünk, rá írtam ezt a filmet. Ő sem filmezett még akkor és nagyon sokat gyúrtuk a szöveget, együtt tanultuk ki a kamera természetét. Az egyetemfoglalás után voltam és érzékenyen érintett a propaganda, ahogyan a vallást, a nemzeti kultúrát politikai célokra használják, kettészakítják. Akartam egy filmet, ahol egy meleg ember őszintén hisz Istenben és nagyon személyes kapcsolatuk van, olyan, mint egy kendőzetlen barátság. Egy gyimesi népdal is elhangzik a filmben, mint a szerelem legszebb szimbóluma. Dorottya karaktere beleszeret egy lányba és kizökkenti abból a világból, amiben élt. Szerelmesfilmet akartam csinálni. Úgy éreztem, a színházhoz képest a film intimebben tud mesélni.
Ez direkt a Friss Húsra készült?
Mindig is nagyon szerettem a Friss Húst, mindig végignézem. Csináltam egy másik rövidfilmet (Öcsi) és azt hittem, hogy az a jobb, mert az a második. Kiderült, hogy A kutya… jobban bejön az embereknek, végül ez a filmem jutott be a fesztiválra. Technikailag nem értettem a filmezéshez, nagyon nehéz volt összevágni. Őrültség volt az egész, de jó szakemberek vettek körül. Farkas Áron operatőr és Bartha Zsófi vágó nagyon sokat segítettek. Feljártam Áronhoz, minden szakmai részletről kifaggattam töviről-hegyire. Ő akkor nagyon szomorú volt az egyetemfoglalás után, talán ő volt az egyik legmélyebben involvált ember érzelmileg ebben. Nagyon hitt a forradalomban. Sok munkája van, foglalkoztatott operatőr, de úgy érzem, kötődik ehhez a filmhez. Az, hogy bejutott a Friss Húsra, csupán járulékos öröm. Az a legfontosabb, hogy barátok lettünk. Egy napon van a szülinapunk és akkor vetítik a filmet a Friss Húson (június hetedikén). Ez egy nagy alkotói találkozás nekünk.
Milyenek voltak az anyagi feltételek?
Ez egy csavaros sztori, akartam is írni egy köszönetnyilvánító posztot „százezer forint története” címmel. Ezt az összeget egy drámapályázaton nyertem pár éve és repülőjegyet vettem belőle a családomnak Lisszabonba. Aztán a koronavírus eltörölte a járatot és számos telefon után sikerült visszatéríteni a pénzt, ami egy évvel később jött meg a számlámra. Egyszer csak lett százezer forintom és filmet csináltam belőle. Erős szolidaritási háló van a filmesek között, nagyon sokan forgatnak ingyen. A legtöbb rövidfilm ilyesmi zsebpénzből készül.
Hogy zajlott a casting?
(Dorottyát megbeszéltük.) Wrochna Fannit is ismertem, a munkásságát és személyesen is egy kicsit, de még nem dolgoztunk azelőtt. Juszt László (a pszichológus) pedig úgy került be a filmbe, hogy a YouTube-on kerestem kamerához, kérdezéshez szokott figurákat. Sokan mondták azóta nekem, hogy egy generáció számára érdekes választás a filmemben, mert ő egy jelentéshordozó figura. Nehéz volt megszervezni, meg kellett várni, hogy beoltsák. Két évig élt egy tanyán a járvány miatt, de eljött, feljött a lépcsőn és leforgatta a filmet. A belsőket a lakásomban forgattuk, a külsőket pedig Kókán, Áron szülőfalujában. A filmben fontos volt, hogy vidéken játszódik.
Mi lesz a sorsa a filmnek?
Próbálkozom, de nem értek a fesztiválozáshoz. Igyekszem a lehetőségeimhez mérten pár helyre eljuttatni. Amúgy lesz Indiában, Mumbaiban egy fesztiválon. A világ másik fele konkrétan. Iszonyú jó volt, ahogy elképzeltük Dorkával, hogy a világ másik felén gyimesi népdalt fognak hallgatni és hogy az ő kultúrájukban milyen hatása lehet ennek a filmnek.
Mit tanultál a filmezésből és mi az, amit színházi szakemberként tudtál használni?
A kutyában azért a csúcsjelenetek színházi jellegűek rendezéstechnikailag. Egy olyan filmet próbáltam írni, amiben a színházi készségeimet tudom használni, illetve egy picit tudom fejleszteni. Az Öcsiben (a második kisfilm) már voltak kameramozgások, ami már a komfortzónámból való kilépést jelentett. Ennek ellenére A kutya életem egyik legkomolyabb rendezői élménye volt. Néhány hónapja a Castorp filmműhelyben – többek között – Kárpáti Gyuri mentorálásával elkezdtem tanulni a filmezést, a következő rövidfilmemet az ő segítségükkel készítem elő.
Mi a fő üzenet, amit szerettél volna elmondani?
Milyen az, amikor iszonyatosan kiszolgáltatod magadat egy olyan romantikus helyzetben, ami már alapból halálra van ítélve. Milyen egyedül maradni egy ilyen élmény után, egy ilyen elutasítás után. A szerelem leküzdhetetlen. Ez egy klasszikus minta és egy csomó melegekről szóló film erről szól, hogy a másik fél belemegy vagy nem megy bele rendesen. Nem az a fontos és nem is tudjuk meg, mi lenne, ha mindketten felvállalnák, én a szégyent kerestem. Ez egy nagyon durva leértékelődés, ettől szenvednek a melegek. „Légyszi, tegyünk úgy, mintha ez nem létezne.”
Mit adott neked ez a film?
Sokáig zavarban voltam attól, hogy ez egy melegekről szóló film, és nagyon jó volt megtanulni ezt a zavart kezelni. Azt hittem, hogy hű, de nagy elfogadó vagyok, de engem is ez a társadalom működtet. Rájöttem, hogy én is takargattam magam. Sokkal kényelmesebben érzem magam, amióta megcsináltam ezt a filmet, hogy nagy stáb előtt ilyenekről beszéltem, ilyet rendeztem. Arra vágyom, hogy egyre kevésbé számítson már, hogy egy szereplő meleg. Tehát, amit kaptam: a filmezést magát és rengeteg barátot, élményt, önismeretet.
Hujber Ádám
