Öt év alatt három ázsiai országban valósult meg az egyenlő házasság. Nagyon úgy néz ki azonban, hogy az előrelépés itt egyelőre véget is ér a földrészen és most hosszú szünet következik. Tajvan (2019), Nepál (2023) és Thaiföld (2024) példáját ugyanis nem valószínű, hogy mások is követnék a közeljövőben. “Az az igazság, hogy nem sok kormány lép fel olyan kezdeményezően, mint a thaiföldi” – mondta a CNN-nek Suen Yiu-tung, a The Chinese University of Hong Kong docense.
Már rögtön Thaiföld határainál akár 20 év börtönbüntetés is kiszabható a melegekre, ezt Mianmarban és Malajziában is lehetővé teszik a törvények – de például Bruneiben, Srí Lankán, Bangladesben és Indonézia Aceh nevű tartományában is törvényi tilalom van érvényben.
Az LMBTQ embereket sok országban a letartóztatás veszélye, diszkrimináció, digitális megfigyelés, zaklatás, online bántalmazás, megbélyegzés és fizikai erőszak is érheti. A néhány régiós történelmi győzelem ellenére a közösség tagjaitól továbbra is megtagadják az emberi jogokat Ázsia-szerte, erre Nadia Rahman, az Amnesty International munkatársa hívja fel a figyelmet.
Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy Thaiföld, Nepál és Tajvan esetében a különleges és bizonyos szempontból kivételes társadalmi-politikai körülmények és a helyi kultúrák sajátossága hajtotta előre a liberalizációt. Ugyanakkor a legtöbb ázsiai kormányt a konzervatív társadalmi hozzáállás, a befolyásos vallási csoportok és a gyenge demokratikus rendszerek nem késztetik változtatásra.
Patthelyzet Indiában
Az azonos nemű párok kapcsolatának jogi elismerése Indiában is megtörténhetne. Az ország a szomszédos Nepálhoz hasonlóan törvényekkel védi a transznemű embereket, és a világ legnépesebb országában növekszik a szexuális kisebbségek iránti megértés is.
Az egyik politikai párt szóvivőjének nemrég nevezték ki a nyíltan meleg Anish Gawandét, aki szerint a konzervatív kormány az, amelyik nem hajlandó lépni LMBTQ ügyekben. Aktivisták a legfelsőbb bírósághoz fordultak a házasságkötéshez való jog elismeréséért, de azt a választ kapták, hogy a kérdésben a parlament az illetékes. Narendra Modi miniszterelnök kormánya felállított ugyan egy bizottságot, hogy vizsgálják meg a kérdést, ám ez nem hozott érdemi eredményt. Gawande szerint mivel sem a kormány, sem a bíróságok nem vállalják a kezdeményező szerepet, ezért „patthelyzet alakult ki az LMBTQ jogokat illetően az országban”.
A japánok támogatják leginkább az egyenlő házasságot
Japán az egyetlen olyan G7-ország, ahol jogilag semmilyen formában nem ismerik el az azonos nemű párok kapcsolatát országos szinten, nem létezik se bejegyzett élettársi kapcsolat, se egyenlő házasság. Részleges győzelmek ugyanakkor viszonylag gyakran születnek különböző bírósági ügyekben, és néhány helyi önkormányzat azért kiad igazolásokat az azonos nemű pároknak, hogy ezzel kapcsolatukat adminisztratív célokból, például lakhatási támogatás igénybevételéhez elismerjék.
Pedig a közvélemény-kutatások szerint a japán társdalom támogatja az azonos nemű párok házasságát. A Pew Research Center szerint ezt a japán felnőttek 68 százaléka támogatja, ami a legmagasabb arány Ázsiában. De egy olyan országban, ahol a konzervatív kormány a hagyományos értékek védelmét hangsúlyozza, bármiféle változás csak lassan történhet.
Dél-Korea a vallási szélsőségesek fogságában
A szomszédos Dél-Koreában továbbra is hagyományosan konzervatív nézeteket vallanak a szexualitásról, legalábbis ami a hivatalos nyilvánosságot illeti. Tavaly Tegu városában a nyíltan homofób polgármester az utcára rendelte az önkormányzati dolgozókat, hogy testükkel állják útját a helyi pride előkészületeinek, itt a tisztviselők a rendőrséggel is összecsaptak. A szöuli queer fesztivált már második éve akadályozzák azzal, hogy elutasítják a területfoglalási kérelmüket.
Akad azonban néhány előremutató lépés is – a legfelsőbb bíróság a múlt hónapban úgy döntött, hogy az együtt élő azonos nemű párok is jogosultak az egészségbiztosítási rendszerben a házastársaknak járó juttatásokra.
Ami a politika felső szintjeit illeti, ott semmiféle változás nem várható. Szeptember 10-én a parlamenti meghallgatáson az alkotmánybíró-jelölt Kim Bokhjongot arról kérdezték, hogy személy szerint „egyetért-e a homoszexualitással”, és hogy az szerinte összefügg-e a kommunizmussal.
Bár a jogász kijelentette, hogy nincs összefüggés a kettő között, az országban ezt mégis sokan komolyan gondolják. A elnök által az emberi jogi bizottság élére nemrég kinevezett An Cshangho szerint “az AIDS és az anális rák terjedését, valamint a kommunista forradalom veszélyét” jelentené, ha az országban elfogadnának olyan diszkrimináció-ellenes törvényt, amely a szexuális orientációra is kiterjed. Az evolúciót is tagadó korábbi alkotmánybíró – aki egyben egyházi elöljáró is – elismerte, hogy szakadék tátong személyes vallási meggyőződése és a vezetése alatt álló emberi jogi bizottság tevékenysége között. Szerinte az evolúcióra nincs semmiféle bizonyíték, és azt akarja, hogy az iskolákban a kreacionizmust is tanítsák.
Andrew Kim, a Korea University’s College of International Studies professzora szerint a vallási csoportok mára kifejezetten befolyásossá váltak az országban. „Az USA-ból Koreába érkezett misszionáriusok nagyrészt konzervatív protestáns misszionáriusok” – mondta.
Királyi támogatás igen, házasság nem
Kambodzsában nem házasodhatnak az azonos nemű párok, bejegyzett élettársi kapcsolat sem létezik, de számos településen elérhető egy olyan nyilvántartásba vétel, amely korlátozott jogokat biztosít az azonos nemű pároknak. Az országban a közvéleményt a 90-es évek óta foglalkoztatja a téma, a jelenlegi király, Norodom Szihamoní, de már apja, a 2004-ben lemondott Norodom Szihanuk is támogatta az egyenlő házasságot. A kormány rendszeresen tárgyal a kérdésről az LMBTQ csoportokkal, de problémát jelent, hogy a jelenlegi alkotmány a házasságot egy férfi és egy nő kötelékeként határozza meg.
A multinacionális vállalatok nagyon szeretnék
Az egyik érv az egyenlő házasság mellett a gazdasági előny, különösen akkor, ha a szomszédos országok nem legalizálnak. A multinacionális vállalatoknak szükségük van a képzett munkaerőre – köztük a nem heteroszexuálisokra is -, így lobbiznak a változásokért az olyan régiós pénzügyi központokban, mint Szingapúr és Hongkong, amelyek szeretnék megtartani a globális nagyvállalatok főhadiszállásait.
„Ha egy olyan ország, amely nagyon liberális politikával fogadja ezeket a csúcstechnológiai vállalatokat, de a társadalom további része elutasító, mint például Szingapúrban, ahol az azonos nemű élettársak nem kaphatnak vízumot, akkor a kormányoknak el kell gondolkodniuk azon, hogyan kezeljék a helyzetet” – mondja Shawna Tang, a Sydney-i Egyetem oktatója. De még az ilyen gazdasági nyomás ellenére sem tűnik különösebben lelkesnek sem a hongkongi, sem a szingapúri vezetés a változtatásra.
Sajátos helyzetben – Fülöp-szigetek, Laosz, Vietnám
A manilai Far Eastern University kutatói, John Angelo de Leon és Joseph Jintalan arra hívják fel a figyelmet, hogy a queer kultúra már a spanyol gyarmatosítás előtti idők óta szerves része a filippínó társadalomnak, az LMBTQ közösség tagjainak mégis kemény küzdelmeket kell folytatniuk a jogi elismerésért. A katolikus többségű Fülöp-szigeteken több mint két évtizede próbálkoznak az egyenlő házasság bevezetésével, tucatnyi törvénytervezettel foglalkozott a kongresszus az elmúlt években, de ezeket valamelyik politikus vagy politikai csoport rendre megfúrja.
Az egypárti Laoszban nincsenek nyilvános tervek az egyenlő házasság bevezetésére, de az országban tartanak pride felvonulásokat és Laosz képviselteti magát az LMBTQ közösségről szóló nemzetközi megbeszélések során. Önmagában már ez is teljesítmény egy olyan országban, ahol a civil szervezetek még mindig állami felügyelet és kormányzati ellenőrzés alatt állnak.
Vietnámban a kormány több mint 10 évvel ezelőtt bejelentette, hogy megvizsgálja az egyenlő házasság bevezetését. Túl sok előrelépés ugyan nem történt, de a kormány legalább folytat valamilyen párbeszédet a különböző csoportokkal. A társadalom nyitott a helyzet rendezésére, a Pew Research Center 2023-as felmérése szerint a vietnámiak 65 százaléka támogatja az azonos nemű párok házasságát.
Suen Yiu-tung szerint Ázsia-szerte bátrabban zajlanak a nyilvános viták az egyenlő házasságról, Thaiföld lépése pedig egyértelműen biztató jel. „A kilátások pozitívak, de ez el fog tartani egy darabig”.
