Az ismert 2005-ös film, a Brokeback Mountain – Túl a barátságon Ennis Del Mar és Jack Twist történetéről szól, amelyet Ang Lee rendezett – Oscar-díjat érdemlően. Bátor vállalkozás volt ez akkor a tajvani származású művésztől, aki így nyilatkozott a két cowboy szerelméről: „Hiszek abban, hogy mindenkinek van B oldala is. A cowboynak a homo, a kemény fiúnak a sérülékeny. A szerelem bonyolultabb annál, mint ahogy azt a kultúránk kategorizálja. Minden ember külön univerzum.” (VOX Mozimagazin, 2006/3. szám) A forgatókönyv alapja Annie Proulx 1997-ben a The New Yorker magazinban megjelent novellája. Az egyik forgatókönyvíró, Diana Ossana így emlékezett erre az elbeszélésre: „A történet kétharmadánál sírva fakadtam. Aztán végigzokogtam. Földhöz vágott. Érzelmileg kimerülve aludni mentem, majd ébredéskor újraolvastam, mert kíváncsi voltam, vajon világosban épp oly hatással van-e rám, mint éjjel. Még erősebben hatott.” (VOX Mozimagazin, 2006/3. szám) Az elbeszélés Közel s távol címmel a Közel s távol – Wyomingi történetek című 2006-ban megjelent kötetben olvasható magyarul Polyák Béla fordításában. (A későbbi idézetek is innen származnak.)
Annie Proulx – saját elmondása szerint – akkor döntött a történet megírása mellett, amikor egy bárban egy idősebb cowboyra lett figyelmes, aki éppen a fiatalabb, billiárdozó férfiakat nézte. Elgondolkodott azon, mi lehet az oka az idősebb férfi érdeklődésének; akár egy meg nem élt vagy tragikus meleg kapcsolat is elképzelhető volt számára. Aztán nem sokkal később arról mesélt neki egy szórakozóhely tulajdonosnője, hogy milyen szerencsés volt az a két korábbi meleg vendég, akik nem találkoztak a helyi homofób társasággal. A két epizódból összeállt Annie Proulx számára a két cowboy, Ennis és Jack tragikus története.
Sokakat megérintett az 1997-ben megjelent novella, de a melegek számára az abból meríthető reményt beárnyékolta egy gyilkosság. Bár Annie Proulx elbeszélése kitalált helyen játszódik, az írónő Brokeback Mountaint épp Wyomingba helyezte, ahol 1998-ben megöltek egy 21 éves meleg egyetemistát. Matthew Shepard tragédiája a novella megjelenése után egy évvel még élesebben hívta fel a figyelmet az akkoriban is erős homofóbiára.
Az elbeszélés és a film is magával ragadja az olvasót és a nézőt. Ugyanakkor nagyon jól érezte Ashley Robinson amerikai színész-író és Jonathan Butterell angol rendező, hogy a két cowboy története színpadra kívánkozik, hiszen az „itt és most” varázsa nagyobb hatással van arra, aki kíváncsi a fiúk sorsára. A Brokeback Mountain – A Play With Music című színdarabot végül 2023 májusában mutatta be Londonban két amerikai színész, Lucas Hedges (A régi város, Eltörölt fiú) és Mike Faist (West Side Story) főszereplésével.
A cowboyok története a színházban is az, mint a novellában és a filmben. De természetesen a Soho Place színpadán más élmények is várnak a nézőkre. A történethez 13 dalt írt Dan Gillespie Sells azzal a céllal, hogy azok megjelenítsék a helyszínek sajátos külső légkörét és a szereplők sajátos belső világát. Ezeket a balladákat élőben adják elő Eddi Reader vezetésével. Nagyon hatásos és szívbe markoló ez.
„Késő délután mennydörgéstől kísérve begördült a régi zöld kocsi, rajta a felhajtott ütött-kopott villámhárító, és Ennis látta, ahogy Jack kiszáll. Forró öröm áradt szét benne, kint termett a lépcső előtt, az ajtót behúzta maga után. Jack kettesével vette a fokokat. Megragadták egymás vállát, hevesen összeölelkeztek, a szuszt is kiszorították egymásból, és azt mondogatták: »a rohadt életbe, a rohadt életbe«; aztán éppoly könnyedén, ahogy a zárba illő kulcs nyitja a nyelvet, egymásra talált a szájuk, szilajul, Jack nagy fogai felsebezték Ennis ajkát, kalapja leesett, borosta sercent, szomjas nyál gyűlt, és kinyílt az ajtó, Alma pár pillanatig nézte Ennis megfeszült vállát, aztán becsukta az ajtót, ők meg egyre csak ölelték egymást, mellkasukat, ágyékukat, combjukat a másikénak nyomva, egymás lábujjára tiporva, míg aztán szét nem váltak, hogy levegőt vegyenek, és Ennis, akinek a kedveskedés nem volt erőssége, azt mondta, amit lovainak és lányainak szokott: – Kicsim.”
Hedges és Faist között tökéletesen működik a kémia, érdeklődéssel figyelhetjük azt a folyamatot, amely elvezet az első csókhoz és szeretkezéshez, majd a további szenvedélyes együttlétekhez. Lucas Hedges bújt Ennis bőrébe, Mike Faist pedig Jack megformálója. Hedges szűkszavú, merev és őszinte, Faist dinamikus, vagány és laza. Ahogy a történetben is Ennis a múlthoz, Jack pedig a jövőhöz ragaszkodik. És ez az ellentmondás nem oldható fel közöttük.
Jack: „Figyelj, arra gondoltam… mit szólnál hozzá, ha lenne egy közös farmunk, pár tehén meg birka, a lovaid, vidám életünk lehetne. (…) Végigrágtam magamban az egészet, Ennis, elterveztem, hogy csinálhatjuk meg ketten.”
Ennis: „Ez így nem megy. Nem lehet. Nekem mán csak az van, ami van, ebből nincs kiút. Nem dobhatok el mindent csak úgy, Jack, én nem akarok olyan lenni, mint akiket néha látni. És nem akarom, hogy kicsináljanak.”
Aztán persze Ennis felesége, Alma (Emily Fairn játssza) rájön a két férfi viszonyára, elválnak. A nő sorsa is tragikus. Az előadás során a legkarakterisztikusabb és legmegrázóbb dal (Hale Strew River) akkor szólal meg először, amikor Alma szembesíti Ennist azzal, hogy évek óta tud a Jack iránt érzett szerelméről. Másodszor pedig akkor, amikor a két férfi (az első találkozásuk után húsz évvel) egymásnak esik, és ezzel a kapcsolatuk véget ér, mert Jack ezt így nem bírja tovább: „Tudod, szerintem jól elélhettünk volna együtt, kurva jó életünk lett volna. De te, Ennis, nem akartad, úgyhogy nem maradt mán semmi, csak a Brokeback Mountain. Minden azzal kezdődött. És más nincs is nekünk, öregem, kurvára semmi, remélem, ezt legalább tudod, ha a többit nem is.” Egyszerűen nem lehettek boldogok együtt. Sem 1963-ban, amikor a történetük elkezdődött, sem később, a következő húsz évben, amikor szerelmük még mindig nem fért bele a társadalmi elvárásokba. Jack tragikus halála után pedig végképp elveszett a remény.
„Amire Jack úgy emlékezett és olyannyira vágyott, hogy azt sem legyűrni, sem megérteni nem tudta, az az volt, amikor azon a régmúlt nyáron a Brokebacken Ennis mögéje lépett, magához húzta, és néma ölelésük valami mindkettőjükben meglévő, szextől mentes éhséget lakatott jól.”
A színdarabnak és az előadásnak van még egy meghatározó, bár kevésszer megszólaló, de annál nagyobb jelenléttel bíró szereplője, a két srác történetének külső megfigyelője: az idős Ennis (Paul Hickey alakítja). Az ő visszaemlékezése jelenik meg előttünk, Ennis és Jack minden boldog és szomorú pillanata. Az elvesztegetett idő és az elmulasztott lehetőség jelképe ez a karakter. Ugyanis az előadásban nemcsak a fiatal Ennis szorítja megához Jacket, hanem a darab végén az idős Ennis is. Megrázó jelenet ez.
„Itt szögre akasztva egy ing lógott. (…) Jack régi inge a régi napokból a Brokebacken. (…) Nehéznek találta az inget, aztán észrevette, hogy van benne egy másik, két ujja gondosan behúzva Jack ingének ujjaiba. Az ő egyik flanelinge volt. (…) Jack ellopta, eldugta ide a saját ingébe, ahol az ingpár mint két bőr, egyik a másikban, eggyé vált. Arcát a szövetbe temette, lassan szívta be a levegőt orrán és száján keresztül, remélve, hogy legalább halványan megérzi a füst, a hegyi zsálya és Jack sós-édes szagát, de a valódi illatok már elszálltak, csak az emlékük érződött, a Brokeback Mountain képzelt varázsa, melyből már semmi sem maradt, csak amit a kezében tartott.”
A színészi alakítások, a zene, a díszlet és a jelmezek a rendezéssel együtt jelentenek teljes, hibátlan és csontig hatoló, könnyes és katartikus élményt a nézőnek. Az alkotók azt remélik, hogy ezzel a másfél órás előadással hozzá tudnak járulni az elfogadáshoz, a szerelem szabadságához. Mert az mindenkinek jár. A világ minden pontján.
A novella, a film és a színdarab után is úgy érezhetjük, hogy a két fiú, a két cowboy története közel van hozzánk. De 2023-ban újra egyre aktuálisabb az elbeszélés zárómondata (ott Ennis gondolataiban jelenik meg), amelyet az előadásban Jack mond ki: „Amit az ember nem tud helyrehozni, azt ki kell bírnia.”
Kár, hogy ez a londoni előadás innen nézve távol van.
(Aki Londonban jár a közeljövőben, augusztus 12-ig még megnézheti a darabot a Soho Place-ben.)
Molnár Zoltán
