Napjainkban már kevésbé számít szokatlannak, ha egy filmben meleg karaktereket látunk, és a homoszexualitás ábrázolása sem tabu. A filmek és a sorozatok mindenki számára elérhetők, így bárki találkozhat a queer karakterekkel. Ahogy általában minden új dolog, úgy a mozgókép megjelenése sem váltott ki mindenkiben tetszést, voltak azonban olyanok, akik lehetőséget láttak az új művészeti formában, és igyekeztek a világ sokszínűségét így is megmutatni. Igaz, mindezt kezdetben nagyon óvatosan tették.
A homoszexualitás első említésre méltó filmes megjelenése 1895-re tehető. William Kennedy Dickson, brit feltaláló felvételein két férfi együtt táncolt. A jelenet, amely „The Gay Brothers” címmel is ismert, kellő megdöbbenést keltett – akkoriban a melegekről egyáltalán nem gondolta a közvélemény, hogy hétköznapi módon is megjelenhetnek, és ez a rövidfilm a hagyományos férfiviselkedéssel erősen szembe ment. Hasonló jelenetet a Csodabár (Wonder Bar, 1934) című filmben is láthatunk: egy nő és egy férfi táncol, majd jön egy másik férfi, és innentől már a két férfi táncol tovább.
Az első csók két azonos nemű ember (elsőként két nő) között Cecil B. DeMille filmjében, az Asszony, aki megbűnhődött (Manslaughter, 1922) címűben volt látható. Pár évvel később pedig Marlene Dietrich volt az az első világhírű színésznő, aki a Marokkó (Morocco, 1930) című filmben szmokingban és cilinderben adott elő egy dalt, majd megcsókolt egy nőt a filmvásznon.
Charlie Chaplin filmjében, a Nagyvárosi fényekben (City Lights, 1931) a csavargó és a gazdag alkoholista közötti kapcsolat is több lehetett barátságnál egyes vélemények szerint. Utalhat erre a kettejük közötti ölelés és csók (amelyről nehéz megállapítani, hol csattant). Chaplin egy másik filmjében, a Charlie kisasszonyban (A Woman, 1915) nőnek öltözött, és ezzel két férfi érdeklődését is felkeltette a történetben. Tréfából még egy csókra is rávette az érte küzdő két férfit. Az ellenkező nem ruháiban való megjelenésre más példa is akad: a Charley nénjében (An Expensive Visit, 1915) Jack (Oliver Hardy játssza a filmben) egyik barátja nőnek öltözik, Katharine Hepburn pedig férfinak a Sylvia Scarlettben (1935).
Az első nyíltan meleg témájú film a Más, mint a többiek (Anders als die Anderen, 1919) volt. A történet főszereplője két zenész, kettejük szerelme tragikusan ér véget, miután megzsarolják őket. A férfi és férfi közötti gyengéd testi érintkezés megmutatásának tabuja ezzel a filmmel tört meg.
A férfiak közötti csók az elsőként Oscar-díjjal elismert film, a Szárnyak (Wings, 1927) egyik jelenetében volt látható: egy fiatal katona csókolja szájon haldokló barátját. Az első kifejezetten leszbikus film a Lányok az intézetben (Mädchen in Uniform, 1931), amelyben egy fiatal iskolás lány beleszeret tanárnőjébe. Igaz, a történetben mindegyik kollégista lány izgatottan várja, hogy lefekvéskor tanárnőjüktől jóéjt puszit kapjanak homlokukra. (Külön érdekesség, hogy a film alapjául szolgáló regényt egy leszbikus magyar bárónő, Christa Winsloe írta.) A XVII. századi svéd uralkodó története, a Krisztina királynő (Queen Christina, 1933) Greta Garbo főszereplésével készült, amelyben szintén látható leszbikus csók. Ráadásul a történetben a királynő ki is jelenti, hogy nem vénlányként, hanem agglegényként fog majd meghalni. A Greta Garbóval való egyik forgatásról egyébként Joan Crawford így nyilatkozott: „Ha valaha közel álltam a leszbikussághoz, hát az ekkor volt.”
A filmkészítők bátorsága nagyon tiszteletre méltó volt a XX. század első évtizedeiben, különösen akkor, amikor a stúdiók szigorú előírások szerint mutathatták csak be filmjeiket. A fenti filmes felsorolás biztosan nem teljes, de jól mutatja, hogy a művészetek és a művészek a mozgófilm történetének elején is törekedtek a különbözőségek megmutatására: hogy az is természetes, ha valami vagy valaki más, mint a többi.
Molnár Zoltán
