2023. szeptember 21-én ötödik alkalommal adta át a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a Szabad-díjakat azoknak, akik kiállásukkal, tetteikkel egy szabadabb Magyarországért dolgoznak. Míg a közönségdíjat Zsiga Melinda, kétszeres világbajnok bronzérmes kick-boxoló, a fiatalok számára meghirdetett díjat pedig az oktatási tiltakozások egyik kulcsszereplője, Pankotai Lili kapta, addig a zsűri díját Liebermann Márta vette át.
Márta a Retropajzs Egyesület egyik alapítója és vezetőségi tagja. Több mint húsz éve dolgozik fáradhatatlanul páciensaktivistaként a HIV-et körülvevő stigmák oldásán. Megfordult sok iskolában, rendszeres résztvevője az Élő Könyvtár az Emberi Jogokért eseményeinek, de orvosoknak és (leendő) ápolóknak is tart előadásokat. Kevesen tapasztaltabbak nála a HIV-vel élők társadalmi megítélésével és egészségügyi ellátásával kapcsolatban. Néhány évvel ezelőtt Márta magazinunknak is elmesélte személyes történetét.
Ezúttal a Szabad-díjról és jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Hogyan értesültél róla, hogy jelöltek a Szabad-díjra?
A Retropajzs Egyesület egyik alapítója és aktív tagja, Évi jelölt a díjra. Húsvét vasárnap sajnos infarktust kaptam, úgyhogy a hírt azután közölte velem, hogy kikerültem a kórházból. Mivel civil szervezetek is jelölhetnek, Évi úgy gondolta, a munkám elismeréseként engem jelöl az egyesület. Bevallom, először nem örültem neki. És ezt nem álszerénységből mondom. A munkát, amelyet mostmár két évtizede végzek, sohasem díjakért csináltam. Mindig is úgy fogtam fel, hogy nem érdemlek kitüntetést, mert teszem a dolgomat.
De miután nyilvános lett a jelöltek listája és elindult a szavazás, rengetegen kerestek meg, hogy gratuláljanak, és elmondják, szavaztak rám. Még a nyugdíjas klubomban is! Ekkor döbbentem rá, milyen fontos felvállalni a HIV-vel élők ügye érdekében a nevemet és arcomat. A nyilvános kiállásom hitelességet ad a missziómnak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mind a TASZ, mind a Retropajzs Egyesület közösségimédia-oldalain sok szép gondolatot olvashatunk a munkásságoddal kapcsolatban. Mi a saját megélésed, miért kaptad az elismerést?
Ma Magyarországon a HIV-vel élőket még mindig jelentős stigmák és előítéletek övezik. Mindezeket a saját bőrömön is megtapasztaltam és sorstársak elbeszéléseiből is ismerem. Hatalmas károkat képesek okozni az emberek életében. Egyik legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy segítsem a stigmák oldását az előítéletek leépítését. Számomra a HIV-státuszom felvállalása egyenlő a szabadsággal: nem kell többé félnem a lelepleződéstől, nem kell félnem attól, hogy elveszítem a barátaimat, hogy kirúgnak a munkahelyemről. Ugyanúgy beszélhetek róla, mint arról, hogy eltörtem a lábamat. Általa visszanyerhetem az emberi méltóságomat, és ezt szeretném biztosítani minden sorstársamnak. Hogy a társadalom tudja, hogy ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más.
Milyen érzés volt átvenni a díjat?
Annyira meglepett, hogy alig tudtam felmenni a színpadra. Meghatódtam, sőt, kicsit el is sírtam magam, mert egyáltalán nem számítottam rá. Lehetőségem volt megismerni a többi jelöltet, egytől egyig csodálatos emberek, bármelyikük legalább annyira érdemes lett volna rá, mint én.
Nem utolsó sorban plusz lökést és energiát is adott a díj. Azt üzeni, hogy folytassam a munkát.
Miket tartasz ma a legfontosabb teendőknek a HIV elleni küzdelemben?
Ismételni fogom magam, de az én szememben a legfontosabb a stigmák oldása – ha ezt sikerül elérni, szinte minden probléma megoldódik. Ehhez pedig minél több fórumon minél több embehez el kell jutni, meg kell osztani a személyes történetünket és rámutatni, hogy a HIV elleni küzdelem elmúlt negyven éve valójában orvosi sikertörténet. Hiszen ma már egy gyógyszert szedő HIV-vel élő élete ugyanolyan teljes, mint bárki másé. A gyógyszereknek nincs mellékhatása, a kimutathatatlan vírusszámnak köszönhetően pedig egyrészt ép az immunrendszerünk, másrészt nem fertőzünk. És ezek hihetetlenül fontos eredmények.
Tudom, hogy a HIV-vel élő nők helyzetét megkülönöztetett figyelemmel kíséred. Mennyiben más az ő helyzetük, mint a férfiaké?
Sokszor nemcsak a nők, de még az orvosok sem gondolnak rá, hogy egy nő HIV-pozitív lehet. A hivatalos statisztikai adatok szerint 2022-ben 224 új HIV fertőzöttet szűrtek ki, ebből 26-an voltak nők. Az idei év első félévében a kiszűrtek száma pontosan fele volt a tavalyinak, de már most 25 nő szerepel a listán. A HIV-vel élő nők száma tehát folyamatosan emelkedik, ami több szempontból is ijesztő. Egyrészt bizonyítja, hogy igen, a nők is lehetnek HIV-vel élők, másrészt jól mutatja, hogy az ő körükben sokkal kisebb a tudatosság, mint a férfiakéban.
Arról nem is beszélve, hogy többnyire fiatal nőkről beszélünk, akik családot, gyereket szeretnének, és ha nem tudják a státuszukat, az újszülött gyereküket is megfertőzhetik. Az elmúlt három évben öt HIV-pozitív kisbabát szűrtek ki magyar kórházakban. Minden esetben a szülést követően derült ki, hogy az anyuka HIV-pozitív volt, amikor világra hozta a babáját, csak nem tudott róla.
Sajnos ma Magyarországon a kismamákat nem szűrik kötelezően HIV-re, csak magánrendeléseknek része. Egy-két helyen, például Miskolcon és a budapesti nyolcadik kerületben voltak időszakok, amikor próbaszerűen végeztek szűrést a körükben, de sajnos kimerültek a források. Pedig az államnak már csak anyagi szempontból is megérné folytatni a megkezdett munkát, hiszen a kismamák szűrése elenyésző összeg ahhoz képest, amibe egy olyan HIV-vel élő ember gyógyszerei kerülnek, aki kisbaba korától kezdve rájuk szorul.
“Egy szűrés, két élet” – ezzel a névvel adtunk be egy projektet 2020-ban a Szülész-nőgyógyász kollégiumnak a terhesgondozási protokoll megváltoztatása céljából, azt javasolva, hogy a szűrések között szerepeljen a HIV-szűrés is. Ugyanis ha a kismamát kiszűrik az első trimeszterben és megkapja a gyógyszeres kezelést, garantáltan egészséges kisbabát fog szülni és még szoptathat is.
„A 17 éves lányunokám is tudja, hogy HIV-vel élek, és ezt a legnagyobb természetességgel kezeli”
Borítókép: Társaság a Szabadságjogokért
