Kajdi Csabát csak teátrális jelzőkkel lehet leírni, mert ő maga is olyan, mint egy komédia. Nevetni kell vele és (mivel öniróniának sincs híján) olykor rajta is. A beszélgetésünket megelőző sminkeléssel és frizuraigazítással összekötött fotózás alatt olyan, mint egy gyerek. Nevet, incselkedik a fodrásszal, és hintalovon játszik. Aztán amikor leülünk, hogy a kérdéseimre válaszoljon, kicsit lecsillapodik. Komollyá és összeszedetté válik, persze, azért nem vetkőzik ki önmagából, egyik közbeszólásomkor még rám is megorrol egy picit: „Ne patkánykodj!” – mondja, majd elneveti magát.
Elég ellentmondásos figurának tűnsz. Te annak tartod magad?
Nem. Szerintem haláli jó fej vagyok. (nevet) Húsz éve modelleket képviselek, ebben nem hinném, hogy megosztó lennék. Persze az, hogy Instagramon trollkodok, megosztó. Az, hogy egy feminin meleg csávó vagyok, szintén. Az emberek számára szokatlan, hogy van egy meleg, aki nem azt kommunikálja, hogy ő buzi és neki is vannak jogai. Én csak élem a hétköznapjaimat, és ugyanúgy megfordulok egy jó csávó után, ahogy egy heteró férfi egy nő után.
Elég sok hírességről fogalmaztál már csípősen. Van olyan, akinek nem mernél beszólni?
Rengeteg olyan magyar celebkislány van, akit dubajozó prostinak tartok, de nem fogom konkrétan megnevezni őket. Ha így tennék, biztosan egy csomó privát üzenetet kapnék azzal, hogy milyen jól tettem, hogy kinyitottam a szám, de nyilván vannak jogi keretek, amikben mozgolódhatok, különben beperelnének.
Vagyis a törvények, nem pedig a jóízlés korlátoz?
Nem, nem a jóízlés. (nevet) Olyan típusú ember vagyok, hogy ha valami zavar és valamiről véleményem van, akkor ki kell mondanom. Nem érdekelnek a társadalmi konvenciók. Senkinek nem akarok megfelelni.
Volt már, amikor megbántad, hogy beszóltál valakinek?
Egy eset volt, amit nagyon sajnáltam, mert félreérthetően kommunikáltam. Weisz Fannit az egyik autócég felkérte reklámarcának, amit én nem hagytam szó nélkül, és azt mondtam egy Insta Story végén, hogy majd dudálj rá Weisz Fannira. Nem Fanninak akartam beszólni, de általában mindig egy ironikus poénnal zárom a story-kat. Sajnos ebben az esetben ez a poén kissé ízetlenre sikeredett sokak szemében. Ami egyébként megdöbbentett, az a ma már elhibázottnak számító marketingstratégia. Nem értettem, miért kérnek fel egy siket lányt egy olyan jármű promotálásához, ami nem a siket embereknek készült. Mivel meleg vagyok, én is érzem azt a diszkriminációt, amit egy siket, egy mozgássérült, egy Down-kóros, vagy bárki, aki más, mint az átlag. Édesanyám is nagyothalló, nyilván nem erre szerettem volna kihegyezni a történetet.
Eleve miért kezdtél el beszólogatós posztokat kitenni?
Tavaly októberben kiakadtam azon, hogy dubajozó prostikból celebek, majd véleményvezérek lesznek.
Szégyen és gyalázat, hogy miért kommunikálja valaki, hogy luxusélete van, amikor a valóságban nincs is.
Meg egyáltalán, miért is mutogatja valaki az életét olyan formában, ahol minden egyes kép meg van komponálva, és olyan tökéletességet sugároz, ami nem a valóság. A közösségi médiának pontosan az lenne a lényege, hogy egy ismert ember betekintést engedjen a hétköznapjaiba. Ez nem pusztán zavar, hanem sokkal inkább kártékony. És az amúgy is érzékeny kamaszok ezt látják. Hogy mindegyik mellett ott virít egy több százezer forintos táska, egy méregdrága cipő. De egyik sem beszél a munkájáról, a tartalomról, hogy mivel foglalkozik, mit tanult, mi a szakmája. Egyszerűen semmiféle értéket nem közvetítenek a fiatalok felé. Olyan életet mutatnak, ami nem igaz. A másik bajom, hogy nagyon sokuknál csak az egót látom. Név nélkül mondom, de számomra semmi más nem jön le róluk, mint a büdös nagy ego. Szinte soha nincs egy természetes fotó, minden mű és beállított. A fotókon rajtuk kívül nincs senki más, nincsenek baráti ölelések vagy szerelmes csókok. Csak ők léteznek és pont. Vagy van ennek az ellentéte, ami talán meg ennél is ízléstelenebb: amikor a teljes privát életet, a gyerekeket használjak fel kizárólag reklámozásra. És semmi más nincs ezeknek a celebeknek az oldalain, mint reklám, reklám, reklám. Elképesztő és végtelenül szomorú.
Ki az, akit a közösségi oldalai alapján szimpatikusnak találsz?
Igaz, nem tesz ki nagy tartalmakat, de Kulcsár Edina és a férje, Csuti. Ők is reklámoznak, de ennyi még belefér. Pörög a magyar médiában tizenöt név és folyamatosan róluk hallunk. Hol van Gryllus Dorka, Törőcsik Franciska, Nagy Ervin? Tizenöt retardáltat használnak, akik az egyik műsorban tortát dobálnak egymáshoz, a másikban meg a férjükkel ordibálnak. Itt csak az létezik, aki a tévében szerepel, nem pedig az, aki a színpadon III. Richárdot játszik.
Kimész idén a Pride-ra?
Két éve és tavaly is voltam. Örülök, hogy egy társadalmi megmozdulás lett belőle, több párt és szervezet is kiáll már mellette. Nemcsak nekem és a transzvesztitáknak kell elmennünk. A babakocsit toló családapának kell elmennie a Pride-ra a feleségével. Meg kell mutatniuk, hogy itt vannak, és elfogadják, hogy vannak más emberek is, akik másképp élnek, mint ők.
Mit gondolsz a melegek megítéléséről és jogairól Magyarországon?
Nem akarok belemenni a politikába, de azt hiszem, a társadalmi fejlődés megállt Magyarországon. És természetesen az elfogadás is. A 90-es években volt egyfajta fejlődés, elfogadás, amit 2007-től kezdődően felváltott a gyűlölködés, a kirekesztés, az örökös ellenségkeresés. Újra előkerültek a melegek, a zsidók, és természetesen a romák is. Most épp a migránsok kerültek fókuszba. De a buzizás még mindig remek szitokszó, és egyáltalán nem ciki nyíltan homofóbnak lenni Magyarországon. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy szépen-lassan egyre elfogadóbb lesz a társadalom, még ha a jelenlegi politika nem is biztosít azonos jogokat az azonos nemű pároknak. Egyelőre nem látom, hogy mikor lesz elfogadva az azonos neműek házassága vagy a gyermekvállalás. Nálunk még az alkotmányba is beletették, hogy a család egy férfiből és egy nőből áll, pedig mindenkinek joga van családban és házasságban élni.
Mit gondolsz arról, hogy a Mi Hazánk Mozgalom betiltaná a „meleglobbit”, Dúró Dóra szerint pedig nemzetstratégiai kérdés, hogy a gyerekeket ne világosítsák fel a homoszexualitásról?
Ha nem lettek volna annak idején nőjogi szervezetek, ma elképzelhetetlen lenne, hogy egy Dúró Dóra elmenjen szavazni. Ha olyan típusú emberek kerekedtek volna felül, mint ő, akik megakadályozzák a társadalmi fejlődést – hiszen most arról beszélünk –, akkor ma ő sem szavazhatna, hanem ülhetne a tűzhely mellett és szülhetné sorba a gyerekeket. A világ fejlődik, nem lehet megállítani. Ha a nyugathoz akarunk tartozni, akkor az ilyen folyamatokat természetesnek kellene tartanunk.
Téged ért bármilyen negatív megkülönböztetés a melegséged miatt?
Két típusú meleg van: a férfias és a nőies. Ha feminin vagy, nincs sok választásod, hogy takargasd az orientációdat. Én szinte provokatív vagyok, ami egyfajta védekezés.
Nem elbújok és félek, hanem kiteszem az asztalra, hogy meleg vagyok. Megijesztem a homofóbokat, mielőtt támadni tudnának.
Nagyon sok színészről, divattervezőről süt, hogy meleg, de nem vallanak színt, mert félnek, hogy elvesztik a rajongóikat. Ha én ezért elvesztek egyetlen rajongót is, akkor annak taka van. Viszont ha én nem coming outolok, az sokkal rosszabb lett volna, mert évekig hazudtam volna nekik és becsaptam volna őket.
Mikor coming outoltál?
19 évesen, az akkori legjobb barátnőmnek és az édesanyámnak. A szülők persze nem ezt álmodják meg a gyereküknek, könnyebb jövőt szeretnének nekik. Én szerencsés vagyok, de ha a bankszakmában vagy az építőiparban dolgoznék, nem biztos, hogy kapnék munkát. Anyának az volt a fontos, hogy boldog legyek. Nagyon jó családom van, ahol ez nem okozott problémát.
Ha ilyen jó családban nőttél fel, nem szeretnél te is családot alapítani?
Nem érzem üresnek az életemet attól, hogy nincs gyermekem. Csak akkor szeretnék, ha olyan párom lenne, akivel ezt el tudnám képzelni. Azt gondolom, egy gyerek hatalmas felelősség és kötelesség. Ne azért legyen gyereke az embernek, mert uncsizik és ki akarja tölteni valamivel az életét, hanem azért, mert felelősen akar valamit tenni az utókorért. Az a baj, hogy a meleg kapcsolatoknak nincs terminusa. Összejönnek, bulizgatnak. 45 éves vagyok és nem érzem azt, hogy feltétlenül félmeztelenül kellene ugrálnom egy habpartiban. Szomorú, amikor azt látod, hogy egy 50 éves csávó rázza magát a zenére, de azért teszi, mert… Hát mit csinálhatna? Nincs párja, nincs gyereke. De ettől még meg lehet találni az élet értelmét, nekem például sok értelmes barátom van, sokat utazom a kutyámmal, felfedezem a világot.
Most nagyon természetesen beszélsz a melegségről, de gondolom, nem volt ez mindig így.
Húszévesforma lehettem, még Amerikában éltem, és volt egy szexuális afférom egy férfival, amitől teljesen kiborultam. Az akkori legjobb barátnőm ekkor azt mondta, hogy nagyon csodálatos ember vagyok, de fogadjam el a melegségem. Egy idő után kezdtem büszke lenni, de nem a melegségemre, hanem arra, hogy egy jó ember vagyok, aminek a melegségem is a része. Azt tapasztaltam, hogy az elfojtás, a bujkálás, a pincében való bulizás nagyon megnyomorítja a lelkünket. A saját párkapcsolatainkba is megnyomorodott lélekkel megyünk, sértődöttséggel, pökhendiséggel; nem tudjuk egészségesen megélni az együttlétet. A titkolózás személyiségtorzulást okoz: állandóan görcsben lenni és félni, ahelyett hogy úgy viselkednének – mint én, aki ezt a világ legtermészetesebb dolgaként kezeli és éli meg. Kirakom az asztalra, ez van, aztán ha nem tetszik, akkor menj, ahova akarsz. Persze lehet, hogy nincs igazam. (nevet)
Nem tűnsz egy komplexusos embernek…
Nem? Pedig nekem is van. Nem bírom a visszautasítást. Évekig magamba bolondítottam heteró fiúkat, akik szerelmesek is lettek belém, de szexuálisan nem történt semmi. Eljátszottam magamnak, hogy mi egy pár vagyunk, egy a lelkünk, pedig ugye a lélek testbe van zárva… Pszichológushoz kellett járnom, hogy rendbe tegyem ezt magamban.
Mit tanácsolnál annak, aki még csak most akar coming outolni, de fél, hogy mit szól a környezete?
Szerintem válassza az előbújást. Én attól rettegtem, hogy elveszíthetem a barátaimat, ha elmondom nekik, mivel így kiderül, hogy addig hazudtam nekik. Ehelyett megveregették a vállamat, hogy de jó, hogy elmondtad, most biztos jobban érzed magad. Ha őszintén állsz a világgal szembe, őszintén is fognak befogadni. Ha önmagaddal békében tudsz lenni, mindenkivel békében leszel.
Taka van, ça y est, kani és púposkodás. Megannyi máris szállóigévé vált kifejezés, amit Kajdi Csabának köszönhetünk. Ha még nem tettük, máris illő bekövetni az Instagramon, és hogy stílusosak legyünk: Katt a bióba!
Tegdes Péter
