Az orosz propaganda szereti elhitetni a világgal, hogy Oroszországban a heteronormatív társadalom az elfogadott, és hogy az LMBTQ kultúra a „nyugat szennye”. Természetesen ez nincs így, sosem volt így, hisz mióta világ a világ, queer emberek mindig is léteztek.
A 19. századi orosz irodalmi körökben pedig egyáltalán nem volt szokatlan biszexuálisnak, melegnek vagy leszbikusnak lenni. Az orosz irodalom számos nagy költője és írója – miközben megpróbált megfelelni az általános társadalmi elvárásoknak – titokban más életet élt. Sokan közülük pedig egyáltalán nem is rejtegették valódi önmagukat és nyíltan írtak queer élményeikről.
Nőnap alkalmából ismerkedjetek meg öt rendkívüli tehetségű orosz queer nővel, akik a 19. században születtek.
Ligyija Zinovjeva-Annibal
Az 1866-ban született Ligyija a kiváló költőfeleség szerepét vállalta magára, amikor hozzáment Vjacseszlav Ivanov költőhöz és szívesen háziasszonykodott az Ivanov szerdái elnevezésű irodalmi estjeiken. De Ligyija egyáltalán nem volt egy szokványos nő. Tinikorában kicsapták a lánygimnáziumból, mert túl „önfejűnek” tartották. Tragicseszkij zverinyec (Трагический зверинец, „Tragikus menazséria”) című regényéért odáig voltak a korabeli kritikusok, ebben egy Vera nevű, hozzá hasonlóan önfejű lány sorsát követhetjük nyomon, akit kicsapnak az iskoláiból, és aki belehabarodik iskolatársnőibe. Tridcaty tri uroda (Тридцать три урода, „Harminchárom szörnyszülött”) című novellája ennél is tovább megy, a nők közötti szerelmet ábrázolja benne. A novella ennél sokkal többet is tesz, boncolgatja azt is, hogyan látja magát egy nő, és hogyan látják őt a társadalmat domináló férfiak. Érdemes megjegyezni, hogy a műben szereplő leszbikus pár kapcsolata egyáltalán nem felhőtlen, sokkal inkább komplex.
Polikszena Szolovjova
Szolovjova 1867-ben született, az orosz Ezüstkorként emlegetett irodalmi korszak egyik szimbolista költőnője volt, de illusztrátorként is dolgozott, sőt műfordítóként is. Ő fordította oroszra például az Alíz csodaországbant. Kiadót indított a gyerekkönyvíró Natalja Manaszeinával közösen, akivel később szerelmi kapcsolata is lett. Ma talán furcsának hathat, de a pár akkor együtt élt Natalja férjével is. Kiadójuk 1918-ra rendkívül jelentőssé vált, több mint 100 könyvet adtak ki. Az orosz forradalom kezdetén a hármas a Krím-félszigetre költözött. A szovjet időszakban Polikszena művészete szinte teljesen elveszett, meg sem említették a nevét. 1999-ben láttak csak neki a rehabilitálásának.
Zinaida Hippiusz
Magyarországon nem sokan ismerik a nevét, pedig korának egyik legkiemelkedőbb költője volt Oroszországban. Hippiusz 1869-ben született és az irodalomkritikusok szerint legalább akkora szerepe volt az orosz költészetben, mint Dosztojevszkijnek a prózában. Radikális gondolkodó volt, aki elutasította a hagyományos női-férfi szerepeket, egyaránt vonzódott nőkhöz és férfiakhoz, különösen meleg, feminin külsejű férfiakhoz. „Ami vonz engem, az a lehetőség, hogy férfinak és nőnek is tűnik egyszerre. Ez borzasztóan közel áll ahhoz, amire szükségem van” – írta. Verseiben hímnemű ragozást használt, gyakran mutatkozott nadrágban, ami akkoriban azért igen feltűnő dolognak számított. A vörös hajú, zöld szemű, igen szép nőt „dekadens Madonnának” becézték irodalmi körökben. Férje, Dmitrij Merezskovszkij író pusztán intellektusával nyűgözte le, egyes források szerint kapcsolatuk plátói volt, hiszen Merezskovszkij meleg volt. Hippiuszt ma a világirodalom egyik első androgün alakjaként tartják számon.
Szofija Parnok
Az „orosz Szapphó” 1885-ben született, és már nagyon korán kiderült róla, hogy igen tehetséges költő. Bár ő is férjhez ment, házassága két év után tönkrement, és utána már csak leszbikus kapcsolatai voltak, írókkal, költőkkel, színésznőkkel, de még fizikus is akadt köztük. Egyik szerelme az itthon is jól ismert Marina Cvetajeva volt. Ezek a kapcsolatok inspirálták, számos verseskötete jelent meg, melyekben nyíltan énekelte meg a leszbikus szerelmet. Akárcsak Szolovjova esetében, Parnok is tabunak számított a szovjet érában, csak az 1970-es évek végén kezdték el összegyűjteni és újra kiadni a munkáit, akkor is inkább az USA-ban. Parnok a verseiben nem igazodott a kor elfogadott romantikus jegyeihez, költészetének nyelvezete szókimondó. Bár leginkább Cvetajevához írt verseire koncentrálnak, legjobb költeményeit a későbbi kapcsolatai inspirálták.
Marina Cvetajeva
Marina Cvetajeva nevét valószínűleg mindenki ismeri, az orosz modernista költészet egyik legnagyobb alakjaként tartják számon. 1892-ben született, 19 évesen férjhez ment, és nagyon szerette a férjét, de ez nem akadályozta meg abban, hogy afférjai legyenek. Huzamosabb ideig együtt is élt Szofija Parnok költőnővel, akivel viharos viszonya volt. Később Szofja Gollidej színésznővel bonyolódott kapcsolatba, akihez több verset és egy prózai művet írt. Cvetajeva sorsa tragédiával zárult, 1941-ben, a háború alatt Tatárföldre telepítették át, ahol önkezével vetett véget életének. Magyar nyelven számos verse elérhető, olyan kiváló fordítók tolmácsolásában, mint Rab Zsuzsa.
