Az első hetek mindig szépek. Főleg az első randik, mikor még minden tele van izgalommal. Az öröm, amikor ír, az aggodalom, mikor nem ír, az első véletlen érintés és persze a rengeteg első alkalom. Aztán telnek a hetek, hónapok, néha évek is, és egyszer csak észreveszitek, hogy a világ legtermészetesebb dolga a másik jelenléte. Költözzünk hát össze! De mi vár ránk az összeköltözés után?
A tárgy, amit nem dobhatsz ki
Már az összeköltözés első napjaiban, a kipakolásnál előkerül. Ő kincsként kezeli, te azonnal kidobnád a kukába. Néha személyes emlék kötődik hozzá, ami könnyebbé teszi az elfogadást, néha tényleg csak egy ócska kacatról van szó, amit nem hogy a könyvespolc közepére nem kéne kitenni, de alapjáraton nem lett volna szabad birtokolni sem. El-eljátszol a gondolattal, hogy takarítás közben véletlenül levered és összetöröd (hat alapos földhöz vágás után), de jusson eszedbe: a te tárgyad is járhat így.
Takarítás, az abszolút zsarolási alap
Néha nincs édesebb védekezési módszer, mint a mártírszerep. Mégis hogy köthetne beléd bármiért is, ha egyszer mindent te csinálsz? Ezért jobb minél több házimunkát versenyszerűen elkobozni a másiktól, csak azért persze, hogy elmondhasd: míg te megcsináltad becsülettel, idődet nem sajnálva, ő megint nem. Itt bizony te vagy a szent – főleg, ha nem felejtesz el közben sóhajtozni.
Az ajándék, amit igazából magadnak veszel
Kicsit visszatérve a tárgyakra, megvételük sokszor egyfajta spórolás lesz. Mivel immár egy fedél alatt éltek, nyilvánvalóan minden közössé válik. Innen jöhet a trükközés. Régóta vágysz arra a spéci gyümölcsaprítóra, de ő úgyse gondolna rá, hogy megvegye neked, te pedig magadtól nem vennéd meg, mert ennyit azért nem adsz ki érte? Tiszta ügy: vedd meg neki a születésnapjára! Ajándék letudva! Megvan végre a gyümölcsaprító, amire évek óta vágysz? Igen! Ő hozzányúlhat? Jézusom, dehogyis, micsoda kérdés ez? Persze, hogy nem!
A ruha, ami végül az övé lesz
A közös birtoklásnál könnyen visszanyalhat a fagyi. Mindkettőtök számára. Emlékszel arra a pulóverre, amit olyan nagy örömmel vásároltál meg? Nem volt a legolcsóbb, de olyan régóta szemeztél vele és végre olyan, ami rajtad is nagyjából pont úgy áll, mint a modellen a fotókon. Közben kiderül, hogy rajta is jól áll. És ahogy nézegeted a közös képeiteket, rájössz, hogy nagyrészt mindig ő viseli. Sőt, igazából mióta együtt vagytok, te nem is hordtad.
Melyik tányéron van több?
Bár lehet, hogy az a pulóver annyi ideig nem is lesz jó neki, hiszen egyértelmű, hogy neki picivel mindig több étel jut. Alsóban még nevetségesnek találtad azokat a feladatokat, amiknél meg kellett becsülnöd, hány gyümölcs van a képen, a görög salátánál most egy pillantással teljes pontossággal meg tudod mondani, hogy két koktélparadicsommal több van a tányérján. És persze, hogy a film végén majd ő kapja be az utolsó, csak félig kipattogott kukoricadarabkát is a tálból, amit direkt hagytál ott és már fél órája figyeled, megeszi-e előled.
A kedvencek, amiket nem becsül
Bár ő a világ legnagyobb felháborodásával tudja fogadni a hírt, hogy nem láttad valami középszerű gyerekkori kedvenc filmjét, ő tényleg nagy klasszikusokat hagyott ki. De legalább végre újra átélheted a kedvenc jeleneteket, amik átírták a filmtörténelmet. Persze éppen ezek alatt a jelenetek között néz a mobiljára, megy ki vízért („Ne állítsd meg”) vagy simán csak láthatóan unja az egészet. Pedig egész végig azt vártad, hogy lásd az arcán a döbbenetet. De nem. Nem értékeli a zsenialitást. És persze ő már az elejétől fogva tudta, mi lesz a vége. Mintha az ő filmjei jobbak lennének!
A dirty pleasure-ről lehull a lepel
Először kell hozzá néhány pohár bor, hogy megmutasd azt a „tök gáz és ciki” zenét, ami „annyira rossz, hogy már jó” és „bulizni azért lehet rá”. Majd kiderül, hogy igazából megvan az egész album a Spotify-on. Sőt, az előadó egész diszkográfiája is. És az egyik dobozból elő fog kerülni néhány egyéni válogatás is tőle – aminek még borítót is nyomtattál. Persze néhány alkalom, és ő is letölti. A legnagyobb titokban.
Kimozdulni egzotikus kaland
A zenehallgatás mellesleg egyre inkább otthoni program lesz. Néha nagy terveket is szőtök, hogy hétvégén ti is nyakatokba veszitek a várost egészen hajnalig. De a hét végére inkább oda juttok, hogy jobb és kényelmesebb áthívni néhány ismerőst és maximum otthon táncolni az asztalon. Hiszen kinek van energiája már bulizni, és amúgy is, hétvégén csomó dolgotok van és itthon legalább az a zene szól, amit ti akartok, ráadásul berúgni is olcsóbb.
A nagy közös sértődések
Valljuk be, kevés olyan csúnya dolog van, mint a kibeszélés, de kevés olyan élvezetes is. Főleg, ha ketten csinálhatjátok. Egy-egy másnapos reggelen alapvető programmá válik néhány vendég kibeszélése, főleg azé, aki nem jelent meg, hiszen ez egyértelmű jele annak, hogy nem szeret minket, hiszen más bulijára elment, és ő amúgy se hív minket soha. „Emlékszem, már akkor kellett volna sejteni, hogy milyenek ők.” Persze „én nagyon szeretem őket”, és „tényleg nem azért mondom”, de mostantól „kétszer is át kell gondolni áthívjuk-e őket”. Általában két nap múlva már írnak. „Megmondtam, hogy jófejek!”
Az első vita a szülők miatt
Egy idő után az ember fia rájön arra, hogy a szülők is emberek, emberi hibákkal. Sőt, párunk szülei is emberek. Ha a másik panaszkodik saját felmenőire, az ember eleinte türtőzteti magát, de nyugodj meg, egy idő után előjön majd a passzív-agresszív megjegyzések időszaka a másik hátországáról és igen, egy idő után el fogtok jutni a mindenkori párkapcsolatok hidrogénbombaként működő mondatáig: „Most olyan vagy, mint anyád”. Isten óvjon, ha ez egyszer elhagyja a szád.
Világbéke
Kárász Sámuel
