Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova 1937. március 6-án született Oroszország szívében, Bolsoje Maszennyikovoban. Ne érezd magad hülyén, ha nem tudnád elhelyezni vaktérképen, én is nemrég olvastam először. Apja traktoros volt, édesanyja szövőnőként kereste kenyerét. Az apuka 1939-ben meghalt a szovjet-finn háborúban, a családnak nélküle kellett tovább boldogulnia. Tyereskova az iskolát kénytelen volt hamarabb befejezni, hogy be tudjon segíteni a családi kasszába. 1954-től anyjához hasonlóan a textilgyárban dolgozott, miközben pamutfonó technikus-technológus szakképesítést szerzett esti tagozaton.
Pár évvel később, amikor a család úgy ahogy egyenesbe jött, Tyereskova engedhetett kislány kora óta dédelgetett vágyának és ejtőernyőzni járt szabadidejében. Első ugrása 1959. május 21-én volt. Ez az ugrás aztán mint árvíz a mélyföldet gátszakadás után, úgy öntötte el tudatát.
Mindeközben 1961. április 12-én a szovjetek fellőtték Jurij Gagarint az űrbe. Elsőként a világon. Az amerikaiak meg marhatták az arcukat kínjukban, hogy ez miért nem nekik jutott először eszükbe. Ezek után érthető volt, ha a szovjetek magukénak akarták az Első nő az űrben címet is. Megindult hát a toborzás. Több százan jelentkeztek, köztük Tyereskova is. A kritériumok a következők voltak: olyan nőt kerestek, aki 170 centiméternél alacsonyabb, 70 kilogrammnál könnyebb, 30 évesnél fiatalabb és gyakorlott ejtőernyős. Tyereskova mindenben jó volt, egyetlen érv mégis ellene szólt: nem rendelkezett repülőgép-vezetési gyakorlattal.
Úgy fest, ez mégsem volt akkora bukkanó, hamar megtanult mindent a kiképzésen. Az eredeti tervek szerint két nőt lőttek volna fel, végül csak Tyereskova mellett döntöttek, így Valentyina Ponomarjova, a kitűnő vadászpilóta a Földön ragadt. Helyette egy szovjet férfi pilóta vezette a másik gépet. Ketten indultak neki egyszerre, de két külön gépen. Egy nő és egy férfi: Tyereskova és Valerij Fjodorovvics Bikovszkij űrhajósok a Vosztok-5 és Vosztok-6 fedélzetén. A döntést a Szovjetunió atyaúristene, maga Hruscsov hozta meg.
Eljött a kilövés napja: 1963. június 16-a. Vajon mit érzett hősnőnk? Izgult? Várta? Inkább maradt volna otthon sálat kötni? Nyilván nem tartunk még a telekommunikációs és technikai fejlődés csúcsán, de azért pont ötven évvel modernebbek az eszközeink, mint akkor. Mégiscsak a hatvanas évekről beszélünk. Nyilván jól összerakták az űrhajót, ha egyszer az épségben visszajött. És mégis. A mai gépekhez képest ezek bizonyára jóval kezdetlegesebbek voltak, szóval a beszálláshoz bátorság kellett – vagy egy kis diktatórikus nyomás.
A kilövést követően Tyereskova így jelentkezett be az űrből: “Itt sirály, itt sirály, a repülés rendben zajlik, a közérzetem jó”. Hazudott. Közel három órát töltött az űrben, eközben 48 alkalommal kerülte meg a Földet. Az orra folyamatosan vérzett a súlytalanság miatt, és egyfolytában rosszul volt. Minderre persze csak jóval a Szovjetunió felbomlását követően derült fény, addig a cenzúra idején az a hit élt, hogy egy bádogdobozban vegetálni az űrben jó móka az erős szovjet asszonyok számára. A női űrprogramot végül leállították Tyereskova visszatérése után, ugyanis a földi irányítók arra a következtetésre jutottak, hogy a nők nem bírják a repülést, és kész. Leszámítva, hogy nem érezte magát rózsásan, Tyereskova a mai napig szépen emlékezik vissza a látottakra és a tapasztaltakra. Szó, ami szó: a feladatot derekasan teljesítette. Ő volt az első nő az űrben, sikeresen pályára állt, fizikai és űrbiológiai kísérleteket végzett, megfigyelte a Föld légkörét és felszínét, valamint tesztelte a kézi vezérlést és a rádiókapcsolatot, majd két nappal később sikeresen landolt. Azért ez valami, na.
Landolását követően Tyereskova természetesen nemzeti hős lett, egy csapásra minden szovjet nő példaképévé vált. Ami viszont igazán kedveltté tette, az a házassága volt. Szocialista nyomás hatására rohamtempóban férjhez ment űrhajós kollégájához, Andrijan Nyikolajevhez, a Vosztok-3 pilótájához. A frigyet maga Hruscsov szőtte – el kell ismerni, ügyesen. A filmekben sem lehetne jobb véget találni egy ilyen kalandnak. A nő, aki elsőként járt az űrben, visszatérve a Földre beleszeret űrhajós kollégájába. A népnek tetszett, amit látott. Amikor pedig kislányuk is született, a szocialista blokk rendkívül elégedetten mosolygott és levonták a következtetést: a világűrben utazgatni teljes mértékben ártalmatlan az emberi szervezetre. A pár egyébként nem maradt együtt örökké, 1982-ben elváltak. Erről persze már kevesebb hír van.
Tyereskova űrutazását követően elvégezte a repülőakadémia űrhajós szakát, sokat írt űrben töltött élményeiről, előadásokat tartott, sőt, egy újabb rekordot is beállított: a szovjet hadsereg első női tábornokává léptették elő. Később csökkent katonai feladatköre, de továbbra is közszereplő maradt. Rengeteget utazott, beszédeket tartott, síkra szállt a női egyenjogúság mellett. Parlamenti képviselő lett, majd elnökségi tag, a szovjet nőbizottság elnöke. Rengeteg épület, utca és park viseli a nevét, illetve róla nevezték el a Hold egyik kráterét is. Hogy mivel tölti manapság az idejét? Dobosgalamb-tenyészettel.
Bájos zárótörténet, hogy a hajdanán, 1969-ben a hölgy Magyarországot is megjárta. Látogatása során tiszteletbeli úttörővé avatták, sőt rendőrsapkával ajándékozták meg a kedves vendéglátók a IX. kerületi József Attila Úttörőházban.
Szerző: Waliduda Dániel
