Az 1900-as évek környékén forró volt a hangulat Európában – politikai, gazdasági és társadalmi értelemben is. A boldog békeidőkben a felsőbb körök meleg tagjainak élete is megváltozott, kicsit bátrabbá, merészebbé, gyakran óvatlanabbá váltak. Ez jellemezte Friedrich Alfred Krupp (1854–1902) magánéletét is, aki a XIX. század legendás gyáriparos vállalkozójának, Alfred Kruppnak (1812–1887) volt a fia és örököse.
Az ifjabb Krupp a németországi Essenben született, a Ruhr-vidék egészségtelen ipari atmoszférájában nevelkedett egy háromszáz szobás kastélyban. Az üzlet helyett jobban érdekelték a természettudományok (anyja elég lányosan nevelte), de apja halála után megörökölte a családi vállalkozást. Ekkorra az amerikai vasutak megépítését is segítő vas- és acélgyártás helyett inkább a páncélgyártás, a fegyverek készítése került a középpontba. Cégével beszálltak a hadihajók, tengeralattjárók gyártásába, a dízelmotorok fejlesztésébe, a később háborúkban használt ágyúk előállításába, így Krupp Európa egyik leggazdagabb gyárosa lett, még apját is túlszárnyalta. Az I. világháborúból ismert „Kövér Berta” Friedrich Alfred Krupp egyik lányáról kapta a nevét, aki később a családi vállalkozást is vezette. (Krupp és Margarethe von Ende bárónő házasságából, amelyet a család erőltetett, két lány született: Bertha és Barbara.) Krupp egyébként modern gondolkodású üzletember volt, figyelt munkásai, dolgozói szociális ellátására, ugyanakkor mégis a Kruppok nevéhez fűződnek a boldog békeidők hadipari fejlesztései.
Friedrich Alfred Krupp 1898-ben fedezte fel magának az olaszországi Capri szigetét, amelybe azonnal beleszeretett, és ahol négy éven keresztül haláláig (1902-ig) nagyon sok időt töltött egy szállodában (Grand Hotel Quisisana) és azon a két jachton (a Maya és a Puritan), amelyet ő maga vásárolt és tartott fenn a Földközi-tengeren. Krupp nagyon lelkesen vizsgálta a tenger élővilágát, még egy utat is építtetett a tengerhez (Via Krupp). Ismert és elismert tudósokkal, tengerbiológusokkal dolgozott együtt, különböző összejöveteleket szervezett nekik (piknikek, vadászatok), de az olaszországi időtöltések alkalmával a fiatal férfiak társaságát is kereste.
Már berlini luxusszállodákban is találkozgatott olasz fiatalemberekkel, a Bristol Hotel igazgatója mindig szólt is neki, ha új olasz pincér állt szolgálatba, de Krupp homoszexuális kapcsolatai inkább Caprin voltak ismertek. Német lapok szellőztették meg, hogy az iparmágnásnak egy fiatal olasz férfival, Adolfo Schianóval van viszonya, aki borbélyként és amatőr zenészként, énekesként is dolgozott a szigeten. A helybeliek azt is tudni vélték, hogy Krupp tűzijátékokkal megspékelt orgiákat szervez, amelyre a még nem nagykorú parasztfiúk is meghívást kapnak.
Ezeken rendszeresen részt vett a diplomata Phillip zu Eulenburg herceg, Kuno von Moltke gróf, aki Berlin katonai parancsnoka volt, aztán gyakran ott volt II. Vilmos császár feleségének személyi titkára, valamint a württembergi és a bajor király; valamint az osztrák-magyar uralkodó, Ferenc József császár testvére, Lajos Viktor – valamennyien alacsonyabb társadalmi osztályból származó fiatal férfiakkal (például szerelők, kocsisok, masszőrök) érkeztek. Dietrich Graf von Hülsen-Haesler tábornok egy ilyen orgia alkalmával kapott szívinfarktust, mert valószínűleg túl szoros volt rajta a balettruha, amelyet az arisztokrata szívesen viselt a korabeli visszaemlékezések szerint: „Egy zenekar játszott a lépcsőházban. Egyszer csak Hülsen-Haesler herceg tűnt elő balett-táncos kosztümben. Ez máskor is szokása volt. Táncolni kezdett a zenére, mindenki jól szórakozott, mivel a gróf nagyszerű táncos volt. Bizony eredeti látvány volt a katonai kabinetfőnököt női ruhában balettozni látni.”
Az olasz és német lapok ugyan nem nevezték meg Kruppot, mint az orgiák szervezőjét, de eléggé egyértelmű volt, hogy a cikkek rá utalnak. Vélelmezték azt is, hogy a sajtó beszámolói politikai nyomásra születtek, de egy olasztanár is állhatott a történések mögött, akit Krupp egy másikra cserélt le. Egyes hírek szerint Krupp felesége kapott is kompromittáló felvételeket Krupp bulijairól (ezeket fotókat nagyrészt maga Krupp készítette), és a helyzet megoldásához a nő II. Vilmos császártól kért segítséget már csak azért is, mert a homoszexualitás gyakorlása akkoriban büntetendő volt. (Végül Krupp helyett mégis a nőnek javasolták ez elmegyógyintézetben való kezelést, be is került az őrültek házába.) Az orgiákról beszámoló újságok példányait elkobozták és megsemmisítették, Krupp minden befolyását igyekezett kihasználni az ügy eltussolása érdekében.
Az iparmágnás 1902-ben, a cikkek megjelenése után nem sokkal meghalt – halálának körülményei eléggé bizonytalanok, de leginkább az öngyilkosságot valószínűsítik.
A Krupp-családról 2009-ben készült egy német minisorozat Krupp – Eine deutsche Familie címmel, amely több generáción át mutatja be a dinasztia sorsát.
Molnár Zoltán
