Egy leszbikus szerelmi történet az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből

Tavaly a román Pipacsmező című film ajánlójával számoltunk be az első alkalommal megrendezett Little Europe Filmfesztiválról. A szervezők nem titkolt célja volt, hogy hagyományt teremtsenek, és mivel az esemény kedvező fogadtatásra talált, idén is levetítenek nekünk néhány színvonalas alkotást a közelmúlt közép-európai filmterméséből. A 2024. május 7. és 9. között zajló filmfesztivál helyszínéül ezúttal is a Toldi mozi szolgál.

A kiválasztási folyamat során az egyes nemzetek mentalitásával és filmművészetével kapcsolatos sztereotípiák megerősítése és lerombolása egyaránt szempont volt.  A bemutatásra kerülő 6 film középpontjában olyan nők állnak, akik élni akarnak, nem pedig passzív elszenvedőként túlélni. Ugyanaz motiválja és köti össze őket, de céljaikat eltérő küzdelmek árán érik el: míg egy részüket különcnek nézik, addig mások a testükkel való rendelkezés lehetőségéért, esetleg gyermekkori álmaik megkésett beteljesüléséért küzdenek.

Az Isten asszonya című szlovén dokumentumfilm kifinomult, identitáskereső spiritualitásával vezeti végig a nézőt egy protestáns lelkész dilemmáin. A Rettenetes Ivána című román film feltörekvő színésznője, aki a Duna egyik oldalán sem találja a helyét, visszatér szülővárosába, hogy bár önmagával és környezetével hadakozva, de felépüljön rejtélyes betegségéből, és megtalálja önmagát. A valós történet ihlette Egy nő a tetőn egy hétköznapi idős lengyel nő korántsem hétköznapi bankrablásának, és nem utolsó sorban mérhetetlen és kétségbeesett szeretet iránti vágyának igaz történetét meséli el. A sellők nem sírnak című osztrák vígjáték pénztárosnője kaotikus mindennapi valóságából szürrealisztikus, álomszerű saját világába menekül, ahol egy szintetikus sellőuszonyról való álmodozás uralja el képzeletvilágának minden zegzugát. Az ő teste című cseh film főhősnőjének, a sikeres toronyugróból sportkarrierje kényszerű befejezése után ismert pornószínésznővé avanzsált Andrea Absolonovának (művésznevén Lea de Mae) szaftos jelenetektől sem mentes, szigorúan 18-as karikás története a kilencvenes évek cseh pornóiparának rögvalóságába kalauzolja el a nézőt. A film a korábban dokumentumfilmesként ténykedő Natálie Císařovská első játékfilmje.

Szolgálólány

A fesztivál nyitófilmje, a szlovák Mariana Čengel-Solčanská rendezőnő által jegyzett Szolgálólány két eltérő társadalmi rétegből származó fiatal lány szerelméről szól. Az LMBTQ témájú történelmi dráma érzékeny, romantikus eroticizmusával vezet be minket a cselédlét rejtelmeibe az első világháború küszöbén. A filmben örömmel fedeztem fel Kerekes Vicát (Apró mesék, Hab, Isteni műszak, Anyám és más futóbolondok a családból), aki a felvidéki Füleken született és rengeteg szlovák és cseh produkcióban játszik a magyar filmek, sorozatok és színdarabok mellett. Vica a filmben Lizát, az egyik cselédet alakítja, aki annál a tehetős német családnál szolgál Prágában, ahová a fiatal Anka is megérkezik Selmecről. Liza beavatja Ankát a házszabályokba, miközben mi is betekintést nyerünk egy gazdag polgári család életébe az Osztrák-Magyar Monarchia idején.

Bő száz évvel ezelőtt már előfordultak autók az utcákon, de az éjjeli edény tartalmát még mindig az utcai csatornába öntötték, és a nők tulajdonképpen másodrendű polgárként élték az életük. Egyetlen feladatuk az volt, hogy fiúgyermeket szüljenek az uruknak, ha ez nem sikerült, arról természetesen csak és kizárólag ők tehettek. Miközben a császárért rajongó uraság a fiatal cselédeken legelteti a szemét, a vitás kérdéseket egy jól irányzott pofonnal intézi el a családon belül. Felesége csendben tűr, frusztrációját az alacsonyabb sorban lévőkön vezeti le, és lányát is alázatra, szótlan beletörődésre neveli.

Bár kezdetben csak játszik vele, az uraság lánya, Resi és a szolgálólány Anka között testi-lelki barátság szövődik, aminek később még a kisasszony házassága és terhessége sem állhat az útjába. Időközben kitör az első világháború, amit a férfiak mind üdvözölnek, de amikor Resi férje, Gustav visszatér a frontról, már semmi sem marad a régi. A Szolgálólány túlnyomórészt a négy fal között játszódik, csak ritkán hagyja el azt, de a ház lakói viszonylag jól reprezentálják a monarchia sokszínűségét, a birodalom nagyságába és legyőzhetetlenségébe vetett hitet, a császár iránti feltétlen hűséget és a buzgó vallásosságot. Úr és szolga, gazdag és szegény, férfi és nő pontosan tudja, hol a helye és mi a szerepe. A lezárás váratlan és mellbevágó, a film végén az is kiderül, igaz történetről van szó, Anka létező személy.

A két lány között kialakuló szimpátia a kölcsönös érdeklődésen kívül leginkább annak köszönhető, hogy bár az egyik gazdag, a másik szegény, női mivoltukból eredően egyik sem rendelkezhet a saját életével. Anka soha nem ismerte a biológiai apját, mindenki fattyúnak csúfolja, mígnem újdonsült nevelőapja elküldi dolgozni, hogy valami haszna is legyen belőle. Írni-olvasni tud, beszél németül, ennél többre nincs is szüksége egy alacsony származású fiatal lánynak. Hasonló a sorsa a többi cselédlánynak is, Lizát kezdettől fogva jóravaló feleségnek nevelik, aki hűséggel szolgálja férjét és teljesíti kötelezettségeit. Beleszólása gyakorlatilag nincs a dologba.

A film a Tallinni Fekete Éjszakák Filmfesztiválon debütált, majd tematikus fesztiválokon bemutatták Göteborgban, Santa Barbarában, Londonban, valamint Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és Spanyolországban. A Szolgálólányt 13 kategóriájában jelölték Szlovák Filmdíjra, valamint a Chicagói LMBRQ+ Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb játékfilm kategóriában.

A Cineuropának Tallinnban adott interjúban Hana Lasicová elmondta, ahogy a film alapjául szolgáló könyve megírására édesanyja dajkájának története inspirálta, aki a XIX. század végén született és 90 évig élt, miközben szülőhelye fontos változásokon ment keresztül. A könyvhöz rengeteg kutatást végzett a szobalányok akkori életéről és arra a következtetésre jutott, hogy sokuk számára a testi szükségletek férfiakkal történő kielégítése semmilyen örömöt nem nyújtott, sokkal inkább őket használták ki szexuálisan, így miért ne fordulhatott volna elő, hogy más nők közelségét keresték. Ő és a rendezőnő elsősorban a szerelemről szerettek volna filmet forgatni, ahol a szereplők neme nem fontos. A cselekmény abban az időben játszódik, amikor felbomlik a Monarchia – akárcsak a házban a kapcsolatok – és különböző országokra szakad. A Monarchia az egységet jelentette, ahol több nyelvet beszéltek és használtak. Ezzel a közelben zajló háborúra is reflektálni akartak. Véleményük szerint bár a történelmi tényeket a férfiak írják (már csak ezért is volt rá nehéz a filmre pénzt szerezni), a nők tartják fent az egészet, szülnek, főznek, stb. A költségvetés szűkös volt, de mivel még a Covid alatt forgattak, Prága utcáin alig volt forgalom és találtak egy kis kastélyt is bútorokkal, cselédszobával, autentikus megjelenéssel.

A vetítések kísérőprogramja gyanánt a fesztivált két, az alkotókkal folytatott beszélgetés is keretezi. A szlovák nyitófilmet a rendezőnővel és Hana Lasicová forgatókönyvíróval folytatott beszélgetés követi, míg az utolsó napot az osztrák vígjáték rendezőnője, Franziska Pflaum zárja.

Az Osztrák Kulturális Fórum, a Cseh Centrum, a Lengyel Intézet, a Román Kulturális Intézet, a Szlovák Intézet és a Szlovén Köztársaság Nagykövetsége közös szervezésében megvalósuló fesztivált a Cseh Centrum koordinálja.

A jegyelővétel már elindult a Toldi mozi weboldalán és a mozi pénztárában. További információk a fesztivál honlapján, valamint a Facebook-oldalán és Instagramján találhatóak.

Hujber Ádám