Idén két kerek évfordulója is van a hazai LMBTQI sajtó történetének. Harminc évvel ezelőtt jelent meg az első LMBTQI sajtótermék, a Mások újság első hivatalos száma, tíz évvel ezelőtt, 2011-ben pedig elindult a Humen magazin. Cikksorozatunk első részében a Mások történetét követtük végig, most pedig a Mások és a Humen között megjelent újságok történetét igyekszünk összefoglalni 1991-től a 2010-es évek közepéig.
Hom-Eros
A Mások újság hivatalos elindulása után két hónappal, 1991 júniusában a Homérosz Egyesület is elindított egy lapot Hom-Eros címmel, melyet szintén havilapnak szántak, azonban csak két számot ért meg. Az újság egyértelműen köthető az egyesülethez, és ezt nemcsak a hasonló név mutatja, hanem az is, hogy Romsauer Lajos, az első magyarországi bejegyzett homoszexuális egyesület, a Homérosz Lambda elnöke is köszöntötte az olvasókat. Az impresszum tanúsága szerint az egyesület közreműködésével a Quint Kft. volt az újság hivatalos kiadója (a cég egyébként könyveléssel is foglalkozott). A lap Romsauer szerint mindenkihez szólt, és ezáltal szeretett volna kisebbségünk magáról életjelet adni: „Szeretnénk bemutatni a homoszexuálisok, leszbikusok és biszexuálisok életének minden vonatkozását, szeretnénk eliminálni azokat a határokat, amelyek a közvélemény szerint minket a nagy többségtől elválasztanak. Azzal, hogy kilépünk a tabuk és előítéletek világából, integrálódni kívánunk. A történelem során különböző okokból létrehozott gettók sohasem szolgálták a haladás, a kultúra, a demokrácia ügyét! Úgy érezzük, hogy a diszkrimináció megszüntetéséhez nyíltság szükséges.”
Az első lapszámban, mely köszöntötte a „konkurens” Mások újságot is, egy hosszabb interjú és egy véleménycikk is szerepelt Romsauertől. Elindult egy jogi rovat, röviden bemutatták a Karolina úti anonim AIDS segélyhelyet, az olvasók megismerhették a frissen alakult Magyar Humanista Egyesületet, olvashattak a biszexuális nőkről, a párizsi szórakozóhelyekről vagy éppen az újranyíló Jácint presszóról. Az újság közepén hangsúlyos HIV-rovat számolt be a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet és a Pluss Egyesület munkájáról, és drámai interjút közöltek egy huszonhat esztendős AIDS-beteggel is. Az olvasók irodalmi rovatot is találtak, valamint a Homó-filmklub első cikkét – a Kakukktojás című kultfilmről –, néhány társkereső hirdetést, valamint a „kedves bi, homó és leszbiánus barátoknak” szóló, véleménykérő felhívást. A cikkek – ekkor még érthető módon – leginkább álnéven vagy egyszerűen csak keresztnéven jelentek meg. A lapot fekete-fehér fotók illusztrálták, kivéve a színes borító – meglehetősen erotikus jellegű – felvételeit.
A Hom-Eros második, egyben utolsó száma beszámolt egyebek mellett az AIDS áldozataira emlékező tábla elhelyezéséről és a faültetésről a László Kórház kertjében, és interjút közöltek Lázár Évával, akinek az Egyetem presszó után ekkor nyílt meg új klubja, a Mystery bár. Volt az újságban erotikus jellegű rajzokkal ellátott Homoszkóp, az Érdekvédelem rovatban pedig azt a kérdést boncolgatták, hogy vajon nevelhet-e gyermeket homoszexuális nő vagy férfi, illetve azonos nemű pár, és ez milyen hatással lehet a gyermek életére. Az újságnak – nyilvánosan nem részletezett okokból – nem jelent meg több száma, így évekre a Mások maradt az egyetlen nyomtatott magyar LMBTQI sajtótermék.
Labrisz újság
Fontos megemlíteni az első magyarországi leszbikus lapot. Ez volt a Labrisz újság, úgy is mondhatnánk, hogy fanzine, melynek 1996 és 1998 között összesen négy fénymásolt száma jelent meg. Mint az a Labrisz Leszbikus Egyesület honlapjáról tudható, a lapot Hatfaludi Judit és Sándor Bea kezdeményezte és szerkesztette. Az első, 1996-os szám címlapján így köszöntötték az olvasókat: „Legyen egy új lap. Szóljon nőknek és nőkről. Olyan nőknek és olyan nőkről, akik a nőket szeretik – vagy akik szeretik a nőket. Szóljon végre rólunk és nekünk. Legyen a neve Labrisz – annak a kétélű bárdnak a neve, amely a leszbikusok szimbóluma lett. Legyen fegyver és védelem és munka meg szórakozás, legyünk benne mi magunk. Hogy lássuk és érezzük: vagyunk, és hogy örüljünk ennek, és beszéljünk róla. Legyen azért, hogy tudjunk egymásról, gondolkodjunk és beszéljünk együtt – hogy legyen hangunk. Mert hangunk csak úgy lehet, ha beszélünk és írunk és hallgatjuk-olvassuk egymást – ha van képünk magunkról. Erre legyen a Labrisz – kép és hang legyen.”
Az eredeti tervek szerint kéthavonta, ám gyakorlatban ritkábban megjelenő újság összesen négy számot élt meg: az 1996-os, debütáló Labrisz újságon kívül 1997 márciusában és szeptemberében, valamint 1998 áprilisában jelentkezett a szerkesztőség lapszámokkal. A szerkesztői levélen túl leszbikus és feminista témájú, magyarországi és külföldi hírek, cikkek, esszék, leszbikus programajánlók, eseményekről szóló beszámolók, versek, novellák egyaránt megjelentek benne olyan alkotók tollából, mint Hatfaludi Judit, Sándor Bea, Béres-Deák Rita, Szabó Judit, Kalocsai Csilla és Körmendi Gabriella, a sokszorosításért pedig az impresszum tanúsága szerint Tónia (Antonia Burrows) felelt. A kifejezetten politikai-közéleti hangoltságú, és természetesen feminista újságban ismert külföldi szerzők (például Adrienne Rich, Ruth Simpson, Dorothy Allison, Rachel Giese, Erin Gill vagy Becky Birtha) írásainak fordítása is megjelent, és egy rendkívül érdekes cikk is Anna Dauciková, a Museion nevű szlovák leszbikus szervezet tagja tollából a szlovákiai leszbikus közösségről. A szépirodalmi művek közül kiemelkedik Szabó Judit Ajtók címen jegyzett versciklusa, melynek darabjai eredetileg 1968 és 1992 között születtek. Rövid élete ellenére nagyon fontos közösségszervező ereje volt a lapnak: még az 1997. szeptemberi számban hirdették meg az első Labrisz-estet, mely hagyomány lett, és ennek hosszabb távú következményként alakult meg a Labrisz Leszbikus Egyesület is.
Hírlevelek, vidéki lapok
Sajátos sajtóterméknek számítanak a kilencvenes évekből és a 2000-es évek elejéről, az internet széles körű elterjedését megelőző időszakból a szervezetek és be nem jegyzett csoportok hírlevelei. Ezek belső terjesztésű, a tagságnak és az önkénteseknek szóló, rendszeres időközönként megjelenő, leginkább fénymásolással sokszorosított anyagok voltak, melyek elsősorban az egyesülettel, csoporttal kapcsolatos híreket, programokat tartalmazták, de foglalkoztak általánosabb LMBTQI témákkal is.
A Labrisz újság egyfajta folytatásának is tekinthető a Labrisz Egyesület rendszeresen megjelenő hírlevele 2001-től, de hasonló működött már korábban a Háttér Társaságban és a főként AIDS-prevencióval foglalkozó Óvegylet Alapítványon belül is. Utóbbi szervezet hírlevelében a HIV-vel és AIDS-szel kapcsolatos információkon túl többek között HIV-fertőzöttek, köztük meleg férfiak történetei is olvashatók voltak. Az egyik legérdekesebb kétségkívül az első magyarországi zsidó csoport, a Kesergay hírlevele volt. Az Óvegylet címén elérhető csoport itt hirdette programjait – héber nyelvtanulást, bridzs-alkalmakat, videóklubot, kaddist, szendvicsklubot –, közölte a zsidó naptár szerinti ünnepeket, természetesen kóser ételrecepteket, külföldi híreket, az 1997. márciusi számban pedig a YACHAD nevű kölni meleg-zsidó szervezet nagyszabású rendezvényét hirdették.
Az első vidéki újságokra az évtized végéig kellett várni. Ezek a lapok a Mások próbaszámokhoz és a Labrisz újságokhoz hasonlóan a szamizdat világot is megidézve egyszerűbb formátumban, mindössze néhány oldal terjedelemben jelentek meg, és fénymásolás útján születtek. Az első ilyen újság Miskolcon, Jakab István főszerkesztésében 1999 márciusában indult el: a Meleg Világ 2000 kulturális és aktuálpolitikai folyóirat célja az volt, hogy jobban összetartsa a helyi közösséget, hogy megteremtse és ápolja a miskolci és regionális homoszexuális kultúrát, ezenkívül pedig „egyfajta kísérlet a helyi – azaz a miskolci – melegek közötti megosztottság feloldására”. A lap kezdetben négy, később hat, majd nyolc oldalon jelent meg. A Meleg Világ 2000 – az új évezredbe lépve Meleg Világ 2001 néven – nemzetközi, magyarországi és regionális híreket közölt, szemlézett más sajtótermékekből, Régió című rovatában a miskolci, más vidéki, illetve a szlovákiai melegközösséggel foglalkozott, de volt Leszbikus Világ, valamint Ponyva és Szemle címekkel kulturális-irodalmi rovata is. A lapot a Pussy Bárban és a Piros Ász nevű szórakozóhelyen, a Gömöri pályaudvaron, illetve a megyei ÁNTSZ-nél lehetett megvenni, valamint postán megrendelni. A lap szerkesztősége később Budapestre költözött, így azt a fővárosban, valamint Debrecenben, Egerben, Ózdon, Zalaegerszegen és Pécsett is olvasták.
Egy másik, rövidebb életű vidéki lap volt a 2001-ben indult Valami Más, a pápai „Menedék Baráti Társaság” szintén szamizdat újságja, mely összesen négy A5-ös méretű oldalon jelent meg. Beszámoltak benne a helyi bulikról nemcsak szövegben, de fekete-fehér fotókkal is. Alkalmanként a tagok külföldi utazási tapasztalataikról írtak, ők is tallóztak a nagyvilág híreiből, sőt még anonim szerzők verseit is megjelentették.
Na végre!
2001 szeptemberében indult el Magyarország első ingyenes LMBTQI programmagazinja, a Na végre! – 100% gay alcímmel. A kis méretű, kezdetben zsebre vágható kiadvány (vélhetően ezért Zseb Kft. volt a kiadó neve is) a budapesti szórakozóhelyeken és üzletekben volt megtalálható. Az újság célja az volt, hogy minden hónapban friss hírekkel, egy aktuális havi naptárral és különböző riportokkal álljon az olvasók rendelkezésére. Az ingyenességet alapvetően a benne megjelenő hirdetések tették lehetővé: ennek is köszönhető, hogy a legnagyobb mértékben ezen hirdetések és a szórakozóhelyek programjai töltötték ki az újság nagy részét. Rendszeresen jelentkezett azonban sziporkázó írásaival Poopsie Galore, vagyis Kerekes János, a Magnum szauna tulajdonosa, egyben a lap igazgatója, aki ezen a néven a hely rendszeres drag queen fellépője is volt.
Néhány évvel később a lap kissé nagyobb méretre váltott (innentől kezdve már nem fért el egy farzsebben), közel duplájára növekedett az oldalszáma és erősödött magazinjellege is. Minden hónap utolsó péntekén jelent meg – a programajánlón és a hirdetéseken túl a főszerkesztő, Glöckner Zoltán levelével, interjúkkal, programbeszámolókkal, könyv- és filmajánlókkal, na és Steiner Kristóf elsősorban a külföldieknek szóló, angol nyelvű állandó rovatával. A lap közepén, elsősorban a Mások megszűnte után, nyaranta minden évben helyet kapott az LMBT fesztiválok programja kivehető mellékletként. Az újság 2009-ben szűnt meg.
Boxer magazin
Az első kifejezetten magazin jellegű kiadvány Magyarországon a Boxer volt. Az első szám 2006 májusában jelent meg, Szabó M. Bence főszerkesztő vezetésével. (Később Varga Dávid szerkesztette a lapot.) A beköszöntőben azt írták: „Skatulyázás és definíciók nélkül hiszünk benne, hogy a világ a sokszínűségétől különleges, izgalmas, érdekes, szépséggel teli, és fontos minden ember, aki nyitott arra, hogy meglássa ezt a szépséget”. A színes fotókkal, jó minőségű papíron megjelent, A4-es méretű magazinban a legnagyobb hangsúly az életmódra, a divatra és a kultúrára esett, a szlogenje pedig a következő volt: „A világ sokszínű”. Az első számban körbejárták a Visegrádi Négyek politikai álláspontját a melegekkel kapcsolatban, bemutatták a Brokeback Mountain című filmet és annak fogadtatását, Milánóba kalauzolták az olvasókat, összefoglalták a meleg szaunák „szabályait”, tanácsokat adtak a macskatartással vagy éppen a szőrtelenítéssel kapcsolatban, Pasi és Budapest című fotósorozatukban pedig jó testű fiúkat mutattak be divatos ruhákban a főváros különböző pontjain. A Boxer – melyet úgy is hirdettek: „Vigyázat! Nagyon meleg!” – az újságosoknál volt kapható, és kedvezményesen házhoz rendelni is lehetett. Összesen tizenegy lapszámot ért meg, így az újság története 2007 első felében véget ért.
The Gay Times Budapest
Egy rövid életű és egészen speciális helyzetű lap volt 2012-13-ból a The Gay Times Budapest. A színes, A5-ös méretű, ingyenes programmagazint ugyanis az Alterego nevű, mind a mai napig létező szórakozóhely adta ki. A főszerkesztő, Makó Imre az előszóban „Kedves Partyfreak barátaink!” felütéssel üdvözölte az olvasókat. A programmagazin nevéhez hűen elsősorban az éjszakai élet híreiről, az Alterego és más szórakozóhelyek programjairól számolt be, továbbá interjúkat közölt lemezlovasokkal, pultosokkal, énekesekkel, rendezvényszervezőkkel, divattervezőkkel, de rovata volt Steiner Kristófnak is, érintőlegesen pedig filmekről, divatról és gasztronómiáról is lehetett benne olvasni.
Company magazin
Főszerkesztőjét (Glöcker Zoltán) és a szerzői gárdát tekintve némiképp a Na végre! utódjának is tekinthető a Company magazin, melynek első száma 2009 decemberében jelent meg a Work-Marketing gondozásában (2010-től a Company-Marketing Kft. kiadásában). Hasonlóképpen egyszerre „magazinos” és programajánló jellege volt a különböző időszakokban A5 vagy B5 méretben megjelenő lapnak, mely a budapesti helyszíneken túl a nagyobb vidéki városokba is eljutott. A szerkesztőség fontos célja volt, hogy igyekezzenek az egész LMBTQI közösséget lefedni, így Csajok címmel leszbikus, Transz néven transznemű és Púder címmel transzvesztita rovatuk is volt a közéleti, kulturális anyagok, a horoszkóp vagy a rendszeres pszichológiai tanácsadó rovat mellett. Sőt, Zorro de Bianco és Puller István szövegíró Szivárvány köz című, a Mások újságban feltűnt képregényének folytatásai is megjelentek a lapban egy rövid ideig. A szerzők között olyan személyeket találunk, mint az angol nyelvű rovatot jegyző Vaskúti Ádám, a népszerű pultos, Lola, Tölgyesy Zoltán alias Miss Mandarin, Lady Dömper, Szücs Balázs, Faix-Prukner Csilla, H. Barnabás, Süvöltő Tamás és Stan Spicy, Zoli Bear, Jakab István – vagy éppen jelen sorok írója. A lap végén található, Naptár című rovatban időrendi sorrendben közölték az egyes szórakozóhelyek programjait, melyet térképpel ellátott Gay Guide egészített ki. Az újság végül 2014-ben szűnt meg.
Ekkor már három éve létezett a Humen Magazin is – ez azonban már egy másik történet.
Hanzli Péter
A hazai LMBTQI sajtó történetét feldolgozó sorozatunk a Háttér Archívum és Könyvtár segítségével készül.
