Kultúra

A Mások újság története

Idén két kerek évfordulója is van a hazai LMBTQI sajtó történetének. Egyrészt tíz évvel ezelőtt, 2011-ben indult el a Humen magazin, amely jelenleg az egyetlen, amely nyomtatásban megjelenik. Természetesen előtte is léteztek más LMBTQI sajtótermékek, köztük a megkerülhetetlen jelentőségű Mások újság. A Budapest Lambda által kiadott lap hivatalos formájában harminc évvel ezelőtt, 1991-ben indult – igaz, szamizdat formájában már két évvel korábban feltűnt a hazai közösség életében. Most induló cikksorozatunkban végigkövetjük a magyarországi LMBTQI sajtótermékek történetét a kezdetektől napjainkig, köztük is elsőként a Mások újság húszéves históriáját.

 

 

A Mások – még Más. Homoszexuálisok lapja néven – 1989-ben indult ún. szamizdat kiadványként. Az ötlet nagyrészt a Homérosz Egyesület tagjai között, egy baráti társaságban született meg, akik azon a nyáron Rab szigetén nyaraltak együtt. Itt fogalmazódott meg a gondolat, hogy – olyan külföldi újságok, mint az osztrák Lambda Nachrichten vagy a holland Gay Krant mintájára – kéne készíteni egy lapot, amely beszámolna hírekről és azokról a programokról, amik a közösség tagjait érdekelhették. Az első „próbaszám” 1989 decemberében jött ki: írógéppel készült és fénymásolás útján sokszorosították, 150-200 példányban, elsősorban az Ipoly moziban szervezett bulikon (de olyan szám is volt a „hőskorban”, amely stencilgéppel készült). Ebben a beharangozó számban a lapkészítők – Takács Bencze Gábor főszerkesztő és Láner László főmunkatárs – a következőt írták:

„Mi komolyan szeretnénk szólni a lakosság 5-8%-át kitevő, vagyis több mint félmillió társunkhoz. Ettől az első számtól kezdve ezt a nagylétszámú kisebbséget kívánjuk informálni az őket, a minket érintő legfontosabb kérdésekről.”

 

Bőséges, alapos és megbízható információkat kívántak közölni a lapban, melynek ezen első számában a beköszöntőn kívül HIV/AIDS-információk, külföldi hírek, filmajánló, „nyugat-berlini szexpanoráma” és – érdekes módon – társkereső hirdetések is megjelentek.

A debütáló számot 1990 februárjában és márciusában újabb két próbaszám követte – ekkor már MásOk címmel (melyet úgy magyaráztak, hogy „másnak lenni OK”; a címváltozást egyébként az indokolta, hogy Más néven létezett már egy művészeti újság). A harmadik szám érdekessége volt, hogy az első szabad országgyűlési választásokhoz kapcsolódva megkérdezték az induló pártokat, miképpen viszonyulnak a kisebbségekhez, és hogyan vélekednek a homoszexuálisokról. Arra voltak kíváncsiak, hogy a cigányság, a nemzetiségek és a zsidók mellett a homoszexuálisokat is a kisebbségek közé sorolják-e, elképzelhetőnek tartják-e, hogy nevesítsék a szexuális kisebbségek elleni diszkrimináció tilalmát, hogy szerintük betölthetnek-e vezető pozíciókat, illetve tanári állást a melegek, és hogy mi a véleményük az azonos neműek élettársi kapcsolatának elismeréséről. Az újságban közölték az SZDSZ és a Fidesz meglepően elfogadó álláspontját, valamint az MDF egyik – meg nem nevezett – képviselőjelöltjének homofób, ugyanakkor némileg önkritikus egyéni véleményét.

Majdnem egy év szünet után, az olvasói levelek és a nemzetközi szervezetek biztatására 1991 áprilisában jelent meg az immár Mások néven szereplő újság első olyan száma, amely már ISSN számmal is ellátva forgalmazásba került; innentől kezdve egészen 2008 júniusáig az újság minden hónapban megjelent nyomtatásban. A lapot újságosnál is meg lehetett vásárolni, de a különböző szórakozóhelyeken is elérhető volt.

A Mások a többségi társadalomban is feltűnést keltett, szerkesztői rendszeresen nyilatkoztak a sajtónak LMBTQI témában.

 

Szinte lehetetlen összefoglalni, mi minden történt ezalatt a tizennyolc év alatt. A Mások kezdetben A4-es méretű, húsz oldalas, fekete-fehér kiadvány volt, ám a későbbi években több jelentős változáson is átesett. Az oldalszám fokozatosan növekedett (fénykorában 72 oldalra), a mérete pedig csökkent (leghosszabb ideig B5-ös méretben jelent meg). Az első színes borító 1997 októberében tűnt fel, amikor az első budapesti felvonulásról tudósítottak, melyet a lap további „színesedése” követett. Az első színes belső oldalak például – Zorro de Bianco népszerű képregénye, a Szivárvány köz apropóján – 2003 februárjában jelentek meg az újság közepén, később pedig a belív nagyobb része is színessé vált.

 

A Mások újság vállaltan közéleti és kulturális folyóirat volt, foglalkozott külföldi és hazai hírekkel, kulturális eseményekkel, filmekkel, könyvekkel, tánccal, színházi darabokkal, HIV/AIDS prevencióval, életmód témákkal. Rendszeresen készített interjúkat közismert személyekkel, tartalmazott szépirodalmi szövegeket, s az újságnak elmaradhatatlan része volt az apróhirdetés rovat is, amely jóval az internet megjelenése előtt számonként akár ötszáz társkereső hirdetést is tartalmazott. Természetesen a szórakozóhelyek is hirdették az újságban a programjaikat, és a Mások újságban volt elsőként térképpel kiegészített Gay Guide, amely az összes szórakozó- és ismerkedőhely, szolgáltatás adatait tartalmazta.

A Mások mindvégig a főszerkesztő, Takács Bencze Gábor és párja, egyben a lap főmunkatársa, Láner László lakásán készült. (A velük készült 2015-ös interjúnkat itt olvashatjátok.) Minden hónap elején egy jó hangulatú szeánszon ötleteltek az újság munkatársai, hogy miről is szóljon a következő szám, ki milyen cikket, kritikát vagy interjút készítsen. A szerkesztőségben idősebbek és fiatalabbak, profi újságírók és lelkes „amatőrök” ugyanúgy megfordultak a húsz év alatt. Akkoriban sokan még álnéven írtak, de többen, például Pálfi Balázs újságíró, az Önazonos című rádióműsor vezetője a saját nevén publikált, csakúgy, mint jelen sorok írója, aki az újság utolsó időszakában csatlakozott a szerkesztőséghez. Az álneves szerzők közül külön kiemelhetjük Rózságh Endrét, aki Melegek, akik formálták a világot címmel öt éven át tette közzé életrajzi cikkeit, elsősorban híres meleg írókról, de néhány aktivistáról és ókori személyről is. Háromkötetesre tervezett önéletrajzi regényének első darabját Bűn címmel a Budapest Lambda jelentette meg.

 

Takács Bencze Gábor és Láner László

 

A Másoknak a hazai melegirodalom megszületéséhez is sok köze volt. Nádasdy Ádám nyelvész, költő, író például több novelláját közölte a lapban, még Raff Miklós álnéven (nemrég A szakállas Neptun című kötetben jelentek meg ismét). Megjelentek továbbá a világirodalom klasszikusainak fordításai (többek között Faludy György tolmácsolásában), de több magyar szerző eredeti alkotásai is. A lírát tekintve zömmel amatőr költők alkotásairól van szó, de olyanokról is beszélhetünk, akik később önálló verseskötetet is publikáltak, mint Oliver (Pipás Sándor Olivér), Endreváry Kornél Amadeusz (igazi nevén: Gerevich András) vagy Olty Péter. A novellaszerzők között pedig olyan gyakran publikáló szerzőket is találunk, mint a szintén álneves Kolozsy Dénes, akinek Made in Hungary címmel többrészes sorozata is futott a lapban. Megjelent továbbá a Másokban Szabó Judit néhány novellája, leginkább utánközlésben. Ennek a vonulatnak azért is volt fontos szerepe, mert ezek voltak az első irodalmi alkotások Magyarországon, amelyeket szerzőik tudatosan a szubkulturális közegnek szántak, így a lehető legszabadabban fejezhették ki gondolataikat. A lapban művészi illusztrációk, fotók, illetve festmények és szobrok reprodukciói is rendszeresen megjelentek.

Ehhez kapcsolódik azonban az az ellentmondás is, hogy bár az újság hivatalosan az egész LMBTQI közösségnek szólt, a kezdetben explicitebb, később visszafogottan erotikus képanyaga révén elsősorban meleg férfiak vásárolták.

 

 

Az újságot kiadó Budapest Lambda aktívan belefolyt a hazai mozgalomba is. Náluk, a szerkesztőségi lakáson szerveződött például az első VándorMások túra, éveken át ők rendezték az AIDS-világnapi felvonulásokat, de a Los Angeles-i meleg férfikórus 1991. júniusi budapesti fellépését is. Az is fontos történés volt, amikor 1992 januárjában a rendőrség egy nyomozás apropóján megpróbálta megszerezni a Mások előfizetőinek és hirdetőinek névsorát, a szerkesztők azonban a kihallgatás ellenére sem voltak hajlandók azt átadni, és a sajtót is riadóztatták annak érdekében, hogy elengedjék őket. A mozgalomtörténet szempontjából talán a legfontosabb, hogy a Pride-ok elődjének számító Pink Piknik ötlete is tőlük származik, amelyet 1992-ben a Másokban hirdettek meg, más szervezetekkel közösen szervezték és aztán természetesen írtak is róla. Később bekapcsolódtak a fesztiválok és felvonulások szervezésébe, a Háttérrel és a Labriszal együtt pedig 2001-ben külön szervezetet hoztak létre, a Szivárvány Misszió Alapítványt, melyben közel tíz éven át volt Takács Judit a Budapest Lambda által jelölt kurátor. A Budapest Lambda nemzetközi kapcsolatokat is ápolt: tagja volt az ILGA (International Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Intersex Association) ernyőszervezetnek, rendszeresen tartotta a kapcsolatot az osztrák HOSI (Homosexuelle Initiative) Wiennel, követte a más országbeli közösségi lapokat, és természetesen tudósított is külföldi eseményekről.

 

 

A nyomtatott formának végül a 207. szám mondott búcsút 2008 júniusában. Bár korábban is számos alkalommal voltak anyagi nehézségek, a Mások megszűnését alapvetően a gazdasági válság okozta, melynek következtében a hirdetők elmaradoztak, de hozzájárult az internet terjedése, valamint egy ingyenes lap megjelenése is. De azt a szempontot sem lehet elhanyagolni, hogy húsz év alatt megöregedett az újságot készítő gárda nagyobb része, kevesen csatlakoztak fiatalok, és nem volt, aki a főszerkesztő-főmunkatárs párostól átvegye a szerkesztést. Ezt követően az újság még 2008 decemberéig PDF formájában megjelent, a következő év elején pedig blog formájában működött még egy ideig.

A Mások újságnak fennállása idején meghatározó szerepe volt a hazai LMBTQI közéletben. Nemcsak dokumentálta, hanem szervezte is a közösség életét, és nagy mértékben hozzájárult például ahhoz, hogy a „meleg” szó ebben az értelmében meghonosodott a magyar nyelvben. Sajnos ma már az újság számai csak nagyobb könyvtárakban érhetők el, de a tervek szerint a Háttér Archívum és Könyvtár jövőre az interneten is elérhetővé teszi a teljes Mások-anyagot.

Hanzli Péter

A hazai LMBTQI sajtó történetét feldolgozó sorozatunk a Háttér Archívum és Könyvtár segítségével készül.

Ez a cikk a Humen Magazin októberi számában jelent meg. Ha szeretnéd megkapni a nyomtatott magazint, a Humen.Shop felületén a postaládádba is kérheted. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen számról sem, akkor csatlakozz a myHumen hűségprogramhoz!

 

 

Ők sem mások – Interjú Takács Bencze Gáborral és Láner Lászlóval

 

 

hirdetés
hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb
hirdetés