Náray Tamás nemrég megjelent, Viva España című süteményeskönyvéből a legutóbbi számunkban két kedvenc receptünket is bemutattuk. Később a könyvet lapozgatva megtaláltuk a brióskoszorú receptjét, ami se nem túl bonyolult, se nem túl sok hozzávalós, úgyhogy arra jutottunk, hogy ezt mindenképp felvesszük a házi receptgyűjteményünkbe. Készítsétek el ti is a brióskoszorút Tamás útmutatásai alapján, pakoljátok tele az asztalt mindenféle finomsággal, indítsatok el egy spanyol nyelvű lejátszási listát, és kezdjétek a napot egy emlékezetes reggelivel!
A briós kialakulásának történetét egyébként számos legenda övezi, Alexandre Dumas például úgy vélte, a név pusztán helymeghatározás, és a briós egyszerűen a Párizshoz közeli Brie környékéről származó tésztát jelöli. Mindenesetre a kifejezés először a XV. század elején jelent meg nyomtatásban, majd a franciák népszerű péksüteménye lett – olyannyira, hogy minden tartománynak megvan a saját specialitása. Tudom, kicsit eltávolodtunk Spanyolországtól, de lássuk be: a történelem során párszor előfordult már, hogy egy-egy ország specialitása utat talált más nemzetek konyhájába is, majd ott is maradt némi módosítással.
Valami hasonló történhetett a brióssal is, vagy a mallorcai pékek csak simán kreatív napot tartottak, amikor a XVII. század magasságában előrukkoltak a saját briósreceptjükkel, ami persze nagy sikert aratott az amúgy is édesszájú spanyol lakosság körében. Egy szakértő nyilván számos különbséget fedezne fel a francia és a spanyol verzió között, de laikusként a legszembetűnőbb eltérés, hogy a spanyolok csak feltekerik a tésztát, míg a franciák meg is emelik a csiga tetejét.
Ha már szóba kerültek az édesszájú spanyolok, akkor ne menjünk el szó nélkül a klasszikus helyi édességek mellett sem. Ha arra jártok, mindenképp próbáljátok ki a churros-t, ami forró olajban kisütött tészta, amit egyenes, hajlított vagy spirál alakban készítenek, és forró csokoládéba mártogatva fogyasztanak a nap bármely szakában. Hasonló népszerűségnek örvend az arroz con leche, vagyis a tejberizs. A rémesen egyszerű, rizsből, tejből, cukorból és fahéjból álló finomság titka a kis lángon történő hosszú főzési idő, amitől a rizsszemek megdagadnak és magukba szívják a tejet. Ha szeretitek a hazai verziót, ne hagyjátok ki ezt a tradicionálisan lapos kerámiatálban szervírozott, fahéjjal megszórt ínyencséget!
Végül, de nem utolsósorban, ha az édességeken belül inkább a fanyar ízvilágot részesítitek előnyben, kóstoljátok meg a (francia madeleine süteményekkel rokonságban álló) magdalenas-t, amit mostanában jellemzően muffinformában készítenek. Ennek elengedhetetlen hozzávalója a citrom- és gyakran a narancshéj is, amitől még könnyedebbé és gyümölcsösebbé válik a tészta.
Persze a spanyol édességek sora ezzel nem ér véget, sőt… de talán itt az ideje, hogy visszakanyarodjunk a brióskoszorúhoz és Tamás receptjéhez. Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni!
Brióskoszorú
A brióskoszorú igazi reggeli péksütemény, foszlós, lágy a belseje és ropogós a külseje. Vajjal, dzsemmel, nutellával éppen olyan finom, mint ibériai szeletelt sonkával és lágytojással, minden változatban tökéletes.
Beismerem, meglehetősen nehezteltem azokra az emberekre, akik reggelente a szállodákban elemózsiát csomagoltak a nap további részére. Egészen addig a pillanatig, amíg egy óvatlan reggelen össze nem futottam ezzel a szezámmagos brióskoszorúval, mert ebből – eléggé el nem ítélhető módon, természetesen – még én is a zsebeimbe csúsztattam egyet-egyet egy szalvétába bújtatva.
Keverőtálban a lisztet az élesztővel, a cukorral, a tejporral, az olajjal, a tojásfehérjével, a vaníliás cukorral, a sóval és a fokozatosan hozzáöntött meleg vízzel alaposan összedolgozzuk. Egy kissé ragacsos masszát kapunk. A tetejét olajjal enyhén megkenjük, majd 1 órát pihentetjük, és kelni hagyjuk. Azután a tésztát átgyúrjuk, hogy a levegő kimenjen belőle, és hengerré formázzuk, 8 egyenlő részre vágjuk, majd mindegyikből gombócot formálunk.
A gombócokat 10-15 percet pihentetjük, majd nagyjából 50 cm hosszú, 2-2,5 cm átmérőjű zsinórrá sodorjuk, azután kettévágjuk, összecsavarjuk, és koszorút fonunk belőlük.
A végeket vizes ujjal összetapasztjuk. A süteményt sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, a tetejüket tojássárgájával megkenjük, és szezámmaggal, mandulaforgáccsal vagy más, durvára tört diófélével megszórjuk. Húsz percig állni hagyjuk, hogy még egy kicsit megdagadjon. Azután a tepsit 180 °C-os sütőbe toljuk, és a briósokat aranybarnára sütjük.
Reggelire melegen, sós vajjal és lágytojással tálaljuk.
Lancz Alexandra
Ez a cikk a Humen Magazin 2021/5. számában jelent meg. Ha szeretnéd megkapni a nyomtatott magazint, a Humen.Shop felületén a postaládádba is kérheted. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen számról sem, akkor csatlakozz a myHumen hűségprogramhoz!
