88 éves korában elhunyt a diplomata James Hormel, aki az Amerikai Egyesült Államok történetének első nyíltan meleg nagykövete volt. Az emberi jogokért küzdő, AIDS-elleni szervezeteket alapító Hormel mellett ott volt a férje, és kedvenc Beethoven-concertóját hallgatta, amikor augusztus 13-án meghalt egy San Francisco-i kórházban, írja az NBCNews.
Kalifornia állam szenátora, Dianne Feinstein megemlékezésében méltatta Hormel jószívűségét és nagylelkűségét, ami inspiráló személyiséggé tette.
A nyíltan meleg diplomatát 1997-ben az akkori elnök, Bill Clinton jelölte az USA luxemburgi nagykövetének, de a szenátus republikánus többsége – ma már elképzelhetetlen indokokra hivatkozva – megakadályozta a kinevezést. Az évekig eltartó patthelyzetet elunva 1999-ben a kongresszusi szünet alatt Clinton – elnöki kiváltságával élve – mégis kinevezte.
„A folyamat nagyon hosszú és fárasztó volt, sértő és megalázó, tele félrevezető kijelentésekkel, hazugsággal, csalással, és tele ellenségeskedéssel” – mondta minderről Hormel 2012-ben, amikor kiadta az emlékiratait. Bár a szenátustól soha nem kapta meg a megerősítést, de a történtek után a külügyminisztériumban megváltoztatták az addig érvényben lévő szabályzatot, és később már további nyíltan meleg diplomatákat tudtak kinevezni az olyan viták nélkül, amelyek az ő esetében még lezajlottak.
A Hormel kinevezése körüli polémia élénken foglalkoztatta a korabeli sajtót – ne feledjük, ebben az időben az USA-ban nemhogy a szórakoztatóiparban, de a politikában sem volt magától értetődő a melegek elfogadása.
A kilencvenes években kifejezetten kifejezetten melegellenes retorikát használtak a vezető politikusok. A szenátus külügyi bizottságának vezetője, Jesse Helms szenátor a Newsweeknek még azt mondta 1994-ben, hogy a melegek „degeneráltak, gyengék és erkölcsileg betegek”, Mississippi republikánus szenátora, Trent Lott 1998-ban a melegséget az alkoholfüggőséghez és a kleptomániához hasonlította. Chuck Hagel, Nebraska szenátora, későbbi védelmi miniszter egyenesen kijelentette, hogy „a melegség gátló tényező egy nagykövet munkavégzésében”. Ahogy a The Atlantic fogalmaz, „a homofób járvány” aztán 1998 októberében a 21 éves egyetemista, a meleg Matthew Shepard brutális meggyilkolásával tetőzött.
Egy nyíltan meleg diplomata kinevezése ebben a közegben még rendkívülinek számított. Ahogy azt a szintén meleg Pete Buttigieg, az Egyesült Államok jelenlegi közlekedési minisztere felidézi, tinédzserként inspirálta őt Hormel küzdelme.
„Emlékszem, néztem a híreket, és azt kellett megtudnom, hogy léteznek bizonyos korlátok ebben az országban, ha az kerül szóba, kiből mi lehet. De ugyanilyen fontos volt, hogy egyúttal azt is láttam, hogy ezek a korlátok megkérdőjelezhetőek.”
Hillary Clinton volt külügyminiszter és férje, a volt elnök közleményben búcsúztatták a néhai diplomatát. Mint írták,
„Jim az életét minden ember jogainak és méltóságának előmozdításának szentelte, és a diplomáciai testületben végzett úttörő szolgálatában becsülettel képviselte az Egyesült Államokat.”
Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnöke, aki Hormel és férje esküvői szertartását vezette, azt mondta, hogy Hormel a küldetésének tekintette, hogy mindenki méltóságáért és egyenlőségéért küzdjön, és megemlítette az egészségügyi, művészeti és oktatási szervezeteknek nyújtott jótékony adományait.
„Amikor az AIDS-járvány San Franciscót sújtotta, ő a lelkiismeretünkre hatott, és összefogta a várost, hogy segítsünk a kegyetlen betegségben szenvedő szomszédainknak. Munkája példaként szolgál a HIV/AIDS legyőzésére és az érintettek életének javítására irányuló erőfeszítések számára” – írta Pelosi a nyilatkozatában.
A nyíltan meleg báró, aki megalapozta az Egyesült Államok hadseregét
