Július 13-án a késő esti órákban három férfi megpróbálta rárúgni az ajtót egy leszbikus párra, miközben a lakásban volt egyikőjük 2 éves gyermeke is. A József körúti lakásban történteket Tamás, a lakótársuk osztotta meg, a támadás kiváltó oka egy szivárványzászló volt. Az előző napokban a lakás erkélyére egy szivárványzászlót tettek ki – és nem csak ők, a környéken többen így tiltakoztak a kormány homofób propagandatörvénye ellen.
Este tíz óra után három fiatal, harminc év körüli férfi bekopogott a lakásba. A lakók meglepődtek, mert nem vártak látogatót, és amikor nem nyitottak ajtót, az idegenek a zárat feszegették és az ajtót rugdosták. A bentiek kétségbeesve tárcsázták a segélyhívót, a helyszínre szerencsére négy perc alatt kiértek a rendőrök – éppen akkor, amikor az ismeretlenek elhajtottak. A lakás bejárati ajtajára LMBTQ-ellenes matricákat ragasztottak az elkövetők, akik a lépcsőházban is matricákat helyeztek el. A rendőrség állítólag ellenőrzi a környék térfigyelő kameráit. Megkerestük Tamást a történtekkel kapcsolatban:
Hogyan érzitek magatokat a kérdéses este után, mennyire viselt meg az eset?
Az eset óta az incidenskor otthon tartózkodó hölgyek félnek, éjszakánként nehezen mernek elaludni, ameddig haza nem érkezem a munkahelyemről. Ahogyan távolodunk időben, egyre inkább nyugszanak meg ők is, azonban láthatóan nagyon megrázták őket a történtek. Belőlem elsősorban mélységes felháborodást vált ki, nagyon nehezen emésztem meg azt, hogy ez megtörténhetett. Bele sem szeretnék gondolni, hogy hogyan végződött volna a történet, ha a támadók bejutnak a bejárati ajtónkon.
Elővigyázatosságból levettétek a zászlót, ahogyan azt a rendőrség javasolta?
Ezen a ponton elsősorban fontos megjegyeznem, hogy a média hozzáállást egy kicsit a rendőrség ellen irányulónak érzem. Bár valóban kaptunk javaslatot a zászlólevételről a saját testi épségünk megóvása érdekére hivatkozva, azonban ez teljes mértékben a mi döntésünk volt. Sokkos állapotban voltak a hölgyek az eset utáni órákban, megijedtek, és abban a lelkiállapotban sokkal inkább érezték támadási felületnek a zászlót, mint sem másoknak erőt, reményt, bátorítást nyújtó jelképnek, ami egyébként a kihelyezés szándéka volt.
A társasházban lakó szomszédok hogyan fogadták a történeteket?
Mivel a társasházban a mi lakásunk a lépcsőházból nyílik, ezért az egyik oldalról a liftrendszer a “szomszédunk”, a másik oldalról pedig a már benti körfolyosóhoz tartozó lakók. Ezáltal közvetlen, azaz velünk egy térből nyíló szomszédos lakás nincs. Az esetből így ők semmit nem érzékeltek, utólag beszéltünk velük a történtekről. Teljesen megdöbbentek, láthatóan lesújtotta őket az eset, és minden segítséget felajánlottak a számunkra. Innen is nagyon hálásak vagyunk nekik.
Milyen az utóélete az esetnek a környezetetekben?
A szűkebb és tágabb környezetünk is nagyon hevesen reagált a történtekre. Mindenki tűrhetetlennek tartja azt a fajta erőszakot, amit a támadók igyekeztek gyakorolni felénk. Az emberek úgy érzik, hogy ez túlmegy minden határon, és én is így hiszem. Jogszabályokba nem ütköző módszerekkel bárki kifejezheti a véleményét, hangot adhat az álláspontjának. Különbözünk, sosem leszünk egyformák, és úgy gondolom, hogy meg kellene tudnia férni a mindennapokban az LMBTQ közösség támogatóinak és ellenzőinek is, pontosan úgy, ahogyan meg kellene férnie egymás mellett az FTC és Újpest drukkernek is. Szomorú, hogy jelenleg egyik különbözőségről sem állítható ez, és bár emberek vagyunk, mégis állatok módjára pusztítjuk el azt, amiről úgy érezzük, hogy nem fér bele a világképünkbe.
A szakértők előre figyelmezettek, hogy a kormány homofób propagandája ugyanúgy gyorsan erőszakba csap majd át, ahogy a világ minden más táján ugyanez történt, ahol a politikai haszonszerzés reményében a homofóbiát bátorították.
Két hét leforgása alatt ez már harmadik ilyen támadás: a portugál-francia meccsen két diáklányt köptek le és ütöttek arcon a szurkolók, amiért mindketten szivárványzászlót festettek magukra, később két meleg orvost vertek meg a nyílt utcán Pécsen.
A homofób indíttatású erőszakot egyik esetben sem ítélte el sem Áder János köztársasági elnök, sem Orbán Viktor miniszterelnök.
