A pillangó megőrzi hernyó-életének minden emlékét – Gubó

2018. minden idők egyik legmelegebb nyarát hozta el a berliniek számára, a városban elviselhetetlen a hőség, a környékbeli erdőkben sok a tűzeset, a fiatalok az iskola után a strandon próbálják átvészelni a napot. Egy meggondolatlan tréfa miatt a 14 éves Nora (Lena Urzendowsky) – aki végig narrálja az eseményeket – kezét be kell gipszelni, ezért nem vehet részt az osztálykiránduláson. Nővére, Jule (Lena Klenke) osztályával tölti az utolsó két hetet, ahol a hangulat már a vakációt idézi.

Romy (Jella Haase), az új lány felkelti Nora figyelmét és ráeszmél, hogy a lány szépsége és vadsága sokkal jobban érdekli, mint a fiúk. A szimpátia kölcsönös, hamarosan együtt lógnak és megosztják egymással a titkaikat.

A történetben fizikailag és metaforikusan is jelen vannak a Nora által nevelt hernyók, amikből egy napon lepke válik. A gubó jelenti számára azt a közeget, amiből kifejlődik és az átalakulást követően nővé válik, egyúttal a világot immáron más szemszögből nézve – szárnyait bontogatva – új távlatok nyílnak meg előtte.

A szülői példa és iránymutatás nélkül felnövő nemzedék elkallódásának veszélye valós, az egymástól, illetve a közösségi oldalakról beszerzett téves és ellenőrizetlen információkból való „tájékozódás” bizonytalansághoz, meggondolatlan tettekhez vezet. A tétlenség, az unalom szülte kisebb-nagyobb csínytevések, az alkohol, a cigi és a szex iránti csillapíthatatlan vágy mellett ugyanakkor a legtöbbjükben ott van a tehetség, az alkotókedv, a szép és jó megismerésére való hajlam. Nora kiváltsága, hogy tapasztalatlansága ellenére képes túllátni a dolgok mások számára érzékelhető jelentésén, és a tanulási folyamat részeként ezek beépülnek felnőtt(é váló) személyiségébe.

A nővé válás és a szexualitás, a szexuális irányultság felfedezése, az első lépések megtétele mérföldkő az ember életében, és az így szerzett tapasztalatok végigkísérnek (vagy kísértenek) mindenkit. A Gubó egyszerre ünnepli a fiatalságot és a kulturális sokszínűséget, valamint saját magunk megismerésének kalandokkal teli útját. Nyelvezete, képi és zenei világa friss és modern, miközben kendőzetlen őszinteséggel mutatja be, hogyan képes saját magát (és egymást) egyszerre szeretni és gyűlölni az ifjúság.

A forgatókönyvíró-rendező Leonie Krippendorff diplomafilmje, a Looping (2016) ugyancsak női sorsokról szól és egy pszichiátriai klinikán játszódik (a cselekményt közeli barátok ihlették). Egyiküket Jella Haase alakítja, akit ezért a legjobb német színésznőnek járó Jupiter-díjra jelöltek. Első nagyjátékfilmje, a Gubó a Berlinálén debütált, ahol Kristály Medve- és Teddy-jelölést kapott, valamint a Loopinghoz hasonlóan Guadalajarában a legjobb filmnek jelölték. Itthon az 5. Humen Fesztiválon tudjátok megnézni szeptember 12-én 21:15-től a Művész Moziban.

A Gubó természetes és őszinte, eközben erősen épít a fiatal színészek tehetségére. Nyerssége mellett szép és művészi, egyszerre elgondolkodtató, szórakoztató, miközben magában hordozza a kortárs német film minden erényét.

JEGYVÁSÁRLÁS

Hujber Ádám