A New York-i jegyespár, Mitch és Brian nem igazán így képzelték az esküvőjüket. Tavaly nyáron a népszerű LMBTQ üdülőhelynek számító Provincetown városában, az óceánparton jegyezték el egymást. Ahogy minden más pár, ezután ők is lelkesen szervezték az esküvőjüket. Aztán a koronavírus közbeszólt.
A járvány elérte az Egyesült Államokat is, azon belül pedig jelenleg New York számít a legnagyobb gócpontjának. Ahogy a világ számos táján, felborult a mindennapi élet menete, a színházak bezárásával kiürült a Broadway, kijárási tilalmat vezettek be, üresek az utcák, és már százötven felett van a halálos áldozatok száma.
Az otthonukba kényszerült városlakók igyekeznek a minimálisra csökkenteni az érintkezések számát. És ilyen időkben hatalmas felelőtlenség is lenne egy hagyományos esküvő a népes vendégsereggel. Így gondolkozott Mitch és Brian is. Aztán úgy döntöttek, ők akkor is összeházasodnak – otthon, kettesben.
Mitch egy művészeti és kulturális nonprofit szervezetnél dolgozik, de a koronavírus nyomán kialakló gazdasági válságban bármelyik pillanatban elveszítheti az állását, és vele együtt az egészségbiztosítását. Az Egyesült Államokban ez mindig rizikós, járvány idején meg pláne, mert biztosítás nélkül bármilyen egészségügyi ellátás után súlyos számlát kaphat az ember. Ha azonban házasok lennének, Brian egészségbiztosítása automatikusan rá is vonatkozna, így egy praktikus ok is az otthoni esküvőre kényszerítette őket.
Felhívták az anyakönyvi hivatalt abban a reményben, hogy az aláírt esküvői papírjaikat hátha megkaphatnák e-mailben, de erre nem volt lehetőség. Múlt csütörtökön ezért kimerészkedtek a karanténból, hogy a városházán kiállítsák részükre a dokumentumokat. Szerencsére Brian egyik pap ismerőse levezethette az esküvőt, így a hivatalos papírok birtokában már semmi akadálya nem volt az otthoni esküvőnek.
A pap, valamint a két tanú egymástól és a pártól két méteres távolságban ült lakásban, amíg zajlott a szertartás. Ezután Mitch és Brian az emeletes épület tűzlépcsőjének rácsain át kilógatták a „Friss házasok (bár még karantéban)” feliratot, a násznép pedig egyesével, nem csoportosulva az ablak alá vonult, és az utcáról kiabálták fel jókívánságaikat. Azért a rendes lagziról se mondtak le:
„Nem a kis lakásunk volt álmaink esküvői helyszíne, de nagyon jól esett és fantasztikus volt érezni mindenki támogatását, aki eljött. Rendesen megünnepeljük majd ezt a napot, miután újra visszatérhetünk a rendes élethez.”
