Ha annak idején egy kedves barátom nem ajánlja figyelmembe – a tomboló vizsgaidőszak kellős közepén – az Amerikai Egyesült Államokban akkor már nyolc éve futó RuPaul’s Drag Race-t, akkor valószínűleg ez a rovat sem született volna meg. Vagy legalábbis nem az én kezem által, ugyanis egészen addig a pillanatig nem tudatosult bennem, mekkora kincs rejlik a drag, a transzvarieté művészetében.
A RuPaul Andre Charles nevével fémjelzett műsor – akiről a december-januári szám Herstory-ja is szólt – első évadát 2008 nyarán forgatták le és 2009 tavaszán került adásba a Logo TV-n. Mai szemmel nézve az évadot még körbelengte a kezdők bája. RuPaul még félszegebb volt és talán közvetlenebb is, mint a későbbi évadokban. A több száz jelentkező közül kiválasztott nyolc, a koronáért és a 20 ezer dolláros pénznyereményért (a negyedik évadtól már 100 ezer dollár), valamint az America’s Next Drag Superstar címért induló versenyző talán maga sem tudta, mire vállalkozik. Pedig a 2020. február 28-án tizenkettedik évadával jelentkező műsor alapjai itt kerültek lerakásra.
A drag queenek epizódról epizódra egy fő feladatot, úgynevezett maxi challenge-et teljesítenek, majd a kifutón a zsűri előtt a hétről-hétre megadott kategóriában sétálnak végig az általuk hozott jelmezekben. (Érdekesség: a kifutó-jelenetet mindig kétszer forgatják le, az egyik alkalommal a vonulást a zsűritagok vicces megjegyzései kísérik.) Az évek alatt számtalan kategóriával találkozhattunk már, a teljesség igénye nélkül: White Party Realness, A Night of a Thousand Madonnas, Mermaid Fantasy, Orange Alert és Death becomes her. A teljesítendő kifutó-kategóriákat már néhány héttel a forgatás megkezdése előtt megkapják a versenyzők, így van idejük felkészülni. Sőt, többet is kapnak, mint ami végül megvalósul, úgyhogy el lehet képzelni, micsoda kapkodás van azért, hogy a 20-25 outfit összeálljon alig egy hónap leforgása alatt.
A két feladat során nyújtott teljesítményüket a zsűri bírálja el, majd RuPaul egy személyben hozza meg a végső döntést: ki a heti kihívás győztese, és ki az a két versenyző, aki a leggyengébben muzsikált. Nekik egy lip sync csatában, vagyis egy előre megadott dalra tátogva, produkciót előadva kell bizonyítaniuk, ki érdemes arra, hogy versenyben maradjon. Sok Drag Race-rajongó számára ezek a műsor legélvezetesebb pillanatai, és hazudnék, ha azt mondanám, én nem tartozom közéjük.
A kifutón olykor nagyon kreatív, máskor egészen meghökkentő megoldásokkal találkozni (ezeket egyébként a YouTube-on a hatodik évad óta hétről hétre kiértékeli két korábbi legendás versenyző, Raja és Raven a Fashion Photo Review-ban), a lip sync csaták közül pedig jó pár van, ami beleég az ember emlékezetébe, annyira elképesztő. Ajánlom ehhez is a YouTube keresőjét, könnyen találni videókat több százezres, sőt, milliós nézettséggel – személyes kedvenceim gyakorlatilag az összes, amelyben Alyssa Edwards az egyik lip syncelő.
A maxi challenge-ek (sokszor amolyan bemelegítésként vannak mini challenge-ek is, amelyek kisebb pénz- vagy tárgynyereménnyel járnak, esetleg az alapján dől el, hogy kik lesznek a maxi challenge csapatkapitányai) csupa olyan készséget és képességet tesztelnek, amelyre egy drag queennek a karrierje során szüksége lehet, és amelyeket nem utolsósorban maga RuPaul is megtapasztalt több évtizedes munkássága során. Ez nem jelenti azt, hogy valóban mindegyiket használják is majd, de hát aki Drag Superstar akar lenni, annak nem árt minél több mindenben jeleskednie.
Ebbe a lip sync típusú tátogás mellett beletartozik a tánc, a dalszövegírás és az éneklés különböző stílusokban, a viccírás, egymás „égetése” (gondoljunk csak a Lady Dömper-féle konferálásokra az Alterego színpadán), a ruhák megálmodása és kivitelezése, koreográfia összeállítása, egy híresség megszemélyesítése (ennek tesztelésére a második évad óta mindig felbukkanó Snatch Game ad kiváló alkalmat), vagy éppen egy tök idegen, a dragtől fényévekre álló személyek (heteró apukák, sportolónők, idős férfiak) átalakítása.
A közönség pedig mindezt imádja az országhatárokon belül és kívül egyaránt. A 9. évad nyitó epizódját – a műsor ekkor költözött át a relatíve kevesek által fogható Logo TV-ről a VH1-ra – már több mint egymillióan látták, az elmúlt 3 évben pedig összesen 23 Emmy-díjra jelölték a műsort, amelyből kilencet haza is vihetett. 2019-ben felkerült a The Guardian legjobb 21. századi tévéműsorainak százas listájára.
A versenyzők java pedig, essen ki akárhányadik résznél is, azóta még fényesebb karriert tudhat magáénak. Világkörüli turnék, esetenként milliós Instagram-követői létszám, saját zenei album, divatturné, vagy éppen sminkmárka. A Drag Race olyan „fertőzővé” vált, hogy már megjelentek a „kistestvérei” is: Thaiföldön a Drag Race Thailand már túl van a második évadán, Nagy-Britanniában RuPaul vezetésével tavaly ősszel lement az első évad, és születőben van többek között Kanada és Németország saját műsora is. És akkor az All Stars szériáról még nem is beszéltünk, amely már szintén négy évadon van túl (illetve az ötödiket már leforgatták, de a versenyzők és az induló dátum jelen cikk írásakor még nincs bejelentve), és ahol olyan drag queeneket csodálhatunk meg, akik az amerikai verzióban korábban már kipróbálták magukat, de a koronát akkor nem sikerült elhozniuk. Ami miatt én ez utóbbiakat különösen szeretem, hogy nagyon érdekes látni, mennyit változott, fejlődött egy-egy versenyző az eredeti évada óta.
Adódik a kérdés: elérkezett a drag aranykora? Vagy ez még nem a csúcs? A következő években mindenképp kiderül.
Waliduda Dániel
Instagram: @waliduda
