Pár évvel ezelőtt a Willie Tay néven született énekes az egyik legnagyobb névnek számított Szingapúrban a feltörekvő popsztárok között. Wiltay művésznév alatt olyan albumot adott ki, amit az év poplemezének választottak Los Angeles-ben, a közösségi médiában 400 ezren követték (miközben Szingapúr lakossága nem éri el a hatmilliót). Aztán a kiadója megrémült attól, hogy coming outolni készül, és inkább kirúgta.
A szingapúri apától és tajvani anyától származó Tay számára nem volt könnyű betörni a szórakoztatóiparba. A nagy kiadók először elhajtották, mert túl alacsonynak ítélték a 170 centis magasságával. Amikor már majdnem lemondott arról, hogy énekes legyen, egy spanyolországi nyaralás utolsó napján fedezték fel – egy parkban énekelt egy gitárral, amikor egy idős férfi (akit Tay szinte hajléktalannak nézett) átadta neki a névjegyét, valamint egy meghívást egy esti fogadásra. Az először habozó énekes számára csak a helyszínen derült ki, hogy a fogadást az Oscar-díjas Pedro Almodóvar tartotta. A rendező épp Szeretők, utazók című filmjét vetítette a vendégeknek, és megkérték az énekest, segítsen előadni élőben a filmzenét. Az este végén egy zenei producer egy meghallgatásra invitálta, ahol végül a nemzetközi ügynök Walter Dean és a Warner Music Singapore leszerződtette.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A spanyolországi kitérővel induló popkarrier közben évekig szenvedett amiatt, hogy a melegségét titkolnia kell, hogy nem lehet önmaga. Szingapúr pedig LMBTQ kérdésekben meglehetősen homofób. Két évig terjedő börtönbüntetés, pénzbírság és vesszőzés szabható ki a meleg férfiakra – bár ennek a törvénynek nem szereznek érvényt, 2007 és 2013 között “mindössze” kilenc személyt ítéltek el miatta. A társadalom kifejezetten konzervatív a kérdésben, háromnegyedük nem támogatja a házassági egyenlőséget és magát a homoszexualitást is elítéli. (Miközben a miniszterelnök nyíltan meleg unokaöccse, az államalapító politikus unokája összeházasodott az azonos nemű párjával.)
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Tay azonban még ebben a közegben is úgy érezte, hogy önmaga akar lenni. Ahogy az Out-nak egy interjúban elmesélte, felhívta a kiadóját, és jelezte, hogy szeretné elmondani az igazságot, beszélni a rajongóknak az orientációjáról. Azt a választ kapta, hogy ez a lépés romba döntené a zenei karrierjét. Amikor be akart lépni a közösségi médiás felületeire, döbbenten tapasztalta, hogy a kiadója mindent törölt. Megszűntették az Instagram profilját, a honlapját, a Facebook-oldalát, majd kapott egy SMS-t, hogy többé nem tekintik a saját előadójuknak, és ha valaha még akar énekelni, akkor mélyen hallgasson a melegségéről.
Az énekes érthető módon padlóra került. Ezzel egy időben egy belső hang mégis nyugtatta:
“Semmi baj, semmi baj. A helyes dolgot tetted. Minden rendbe fog jönni.”
Énekesi álmait nem volt hajlandó feladni. Elköltözött Szingapúrból és Los Angelesben egy független kiadóhoz szegődött. A válást követő első videóklipjében aztán szakított az addig ráerőltetett heterós klisékkel, és a barátjával állt a kamerák elé.
A coming outot pedig annak ellenére sem bánta meg, hogy új művésznevet kell használnia (Wils), hogy a YouTube-on most hétszázan követik, az Instagramon csak háromezren, és hogy a 40 ezres koncertek után most kis pubokban énekel, időnként 15 ember előtt.
