„A hadseregben tisztelettel bánunk egymással, és a különbözőségeinket erősségnek tekintjük” – A svéd LMBTQ jogok útja a világháborútól napjainkig

A Skandináv-félsziget államaira évtizedek óta irigykedve tekintenek Európa és a világ nemzetei. Óvó szociális ellátórendszer, józan politikai klíma és civilizált közélet, valamint a kisebbségek elfogadására és segítésére törekvés jellemzi őket. Ezen országok közül is kiemelkedik azonban Svédország, amely az LMBTQ jogok számos területén évekkel, sőt évtizedekkel megelőzte nemcsak közvetlen szomszédait, de a kontinens javát is.

1944-ben még bolygónk majdnem minden szegletében ropogtak a fegyverek, amikor a katonailag független Svédország törvényhozása már az azonos neműek között létesített szexuális kapcsolat dekriminalizációjáról döntött. A beleegyezési korhatárt 18 évben állapították meg, és a módosítás értelmében a svéd jog nem tiltotta többé két férfi vagy két nő testi szerelmét. Bár akad maroknyi ország (például Lengyelország is ide tartozik), amelynek büntető törvénykönyve soha nem is büntette az azonos neműek közötti aktusokat, Svédország az egyik első volt, amely egykori tiltó rendelkezése visszavonásáról döntött. Rá pár évre, 1950 októberében megalakult Európa egyik legrégebb óta működő LMBTQ jogi szervezete, a ma Svédország 28 városában jelen lévő, 6000 tagot számláló Svéd Föderáció a Meleg, Leszbikus, Biszexuális és Transz Jogokért (RFSL – Riksförbundet för homosexuellas, bisexuellas, transpersoners och queeras rättigheter).

Első volt a svéd nemzet, amikor 1972-ben a nemváltoztatás legalizációjáról döntött. Az új törvény értelmében a transznemű nőknek és férfiaknak joguk volt férfiról nőre, nőről férfira változtatni nemüket, valamint ingyenes hormonkezelést igénybe venni. Persze ehhez meg kellett felelni néhány kitételnek, ilyenek voltak a  svéd állampolgárság, a betöltött 18. életév, az egyedülálló (vagy legalábbis nem házas) családi állapot, valamint az, hogy a jelnetkező minimum két éve az ellentétes nem képviselőjeként él. 2013-ban a törvényt több ponton is módosították, például azóta nem feltétel a módosításhoz a svéd állampolgárság vagy a nemkorrekciós műtétek elvégeztetése. Maga a transzneműség 2017 óta nem tekintendő betegségnek – összehasonlításul: az Egészségügyi Világszervezetnek az idén kiadott, sorrendben 11. Betegségek Nemzetközi Osztályozása az első, amely nem tekinti mentális betegségnek a transzvesztitizmust és a transzneműséget. A hivatalosan bejelentett változatról 2019-ben fog szavazni a szervezet közgyűlése, ezt követően várhatóan 2022-ben léphet hatályba az új osztályozás.

Ami a homoszexualitás egészségügyi besorolását illeti, a svéd szakemberek 1979-ben döntöttek úgy, hogy nem mentális betegség – ismét évekkel megelőzve számos kollégájukat a nemzetközi porondon. Bár a svédeknek ez sem volt elég korai: a döntést megelőző években egyre növekedett a társadalmi nyomás az elfogadásért, és úgy tiltakoztak a fennálló állapotok ellen, hogy beteget jelentettek a munkahelyükön, mondván aznap „kicsit melegnek” érzik magukat. Lábjegyzetben hozzáteszem, hogy az Egészségügyi Világszervezet csak 1990. május 17-ei közgyűlésén vette le a homoszexualitást a mentális betegségek listájáról – e nap azóta a Nemzetközi Meleg- és Transzfóbia Ellenes Világnap.

„A magyarokban még rengeteg potenciál van” – Interjú Niclas Trouvé svéd nagykövettel

Az első diszkrimináció-ellenes törvény 1987-ben lépett hatályba: ennek értelmében a vállalkozásoknak és kormányzati hivataloknak tilos szexuális orientáció alapján diszkriminálni. 1995-ben aztán – hat évvel a dánok után, Magyarországot 14 évvel megelőzve – elfogadták az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvényt, amelyet sokan a házassági egyenlőség előszobájának tekintenek (mások pedig a politikusok kifogását arra, hogy utána 15-20 évig ne kelljen egyenlő házasságról beszélni, mondván, kaptak egyelőre elég jogot a melegek és leszbikusok, érjék be azzal).

A következő, 2003-ban életbe lépő, diszkriminációt tiltó rendelkezés már az alkotmányt is érintette: tiltotta a szexuális orientáción alapuló gyűlöletbeszédet. A módosításban nagy szerepet játszott, hogy négy évvel előtte, 1999-ben létrehozták a HomO ombudsman intézményét, amely – nem nehéz kitalálni – az LMBTQ közösség jogainak védelméért volt felelős. Ugyanebben az évben megnyitották az örökbefogadás lehetőségét az azonos nemű párok előtt, két évre rá pedig a mesterséges megtermékenyítést a leszbikus nők számára, még több szivárványcsaláddal ajándékozva meg a svéd nemzetet.

2009. április 1-jén a svéd parlament 261 igen és 22 nem szavazat mellett, minden kormánypárti és ellenzéki frakció támogatása mellett döntött a házassági egyenlőség bevezetéséről. Ezzel a skandináv állam lett a hetedik a világon, ahol ugyanazon jogok illetik a meleg és leszbikus, mint a heteroszexuális párokat. Sőt, ugyanannak az évnek az októberében a protestáns Svéd Egyház közgyűlése 176:62 arányban amellett döntött, hogy templomaiban azonos nemű párok is házasodhassanak.

Hasonló elfogadás jellemző a svéd hadseregre is, amely az 1970-es évek kezdete óta szívesen látja soraiban a nyíltan meleg és leszbikus katonákat, ma pedig már deklaráltan bárkit az LMBTQ közösségen belül. A hadsereg különböző századainak katonái évek óta uniformisban vonulnak Stockholm, Malmö, Göteborg és a kisebb városok pride felvonulásain. „A hadseregben tisztelettel bánunk egymással, és a különbözőségeinket erősségnek tekintjük.”

Végezetül fontos megemlíteni az RFSL elmúlt években kiemelkedően fontossá váló munkáját az LMBTQ menekültek integrálásában. Részükre svéd nyelvtanfolyamokat és számos további rendezvényt, országismereti kurzust szerveznek, hogy ők is tapasztalhassák: a svédek valóban mindenkit szeretettel látnak és elfogadnak.

Waliduda Dániel

Instagram: @waliduda

Annyira szereti az országot, hogy már kétszer is meghosszabbíttatta a megbízatását, komolynak, de őrült partiarcoknak is látja a magyarokat, és biztos benne, hogy egy nép nyitottsága együtt jár a fejlettségével is. Niclas Trouvéval, Svédország nagykövetével Magyarországról, Svédországról, sikerről, történelemről, és LMBTQ jogokról beszélgettünk:

„A magyarokban még rengeteg potenciál van” – Interjú Niclas Trouvé svéd nagykövettel