Zenész. Énekes. Művész. Ember. A 80-as években bolondult utána a nép, az előadásmódja páratlan, minden szava és mozdulata életigenlést és a szabadság szeretetét sugározta közönsége felé. Akár Queen-rajongó valaki, akár nem, a legendás együttesről és Freddie Mercuryról valamilyen benyomása biztosan van – az énekessel kapcsolatban pedig szinte persze kihagyhatatlan részlet a félig-meddig nylítan vállalt homoszexualitása. Azonban ő ennél sokkal több volt, nem lehet ennyivel lefedni azt a sok-sok mindent, amit képviselt. Lássuk csak, drága olvasó, milyen is volt az isteni Freddie!
Kezdjük a legelején. Freddie Mercury indiai perzsa családban született 1946-ban Farrokh Bulsara néven. Zanzibárról, majd (az akkor még Bombay néven futó) Mumbaiból szakadt Nagy-Britanniába, hogy immáron brit állampolgárként a világ egyik legnagyobb könnyűzenei énekeseként fussa be rövid, de tartalmas pályáját.
1971-ben Roger Taylor, Brian May és John Deacon társaságában létrehozta a Queen zenekart, innentől sovány vadmalac-vágtában indult el a csapat karrierje és ívelt fel népszerűségük.
Mercury extravagáns megjelenésével, kirobbanó személyiségével és addig csak kevéshez fogható hangjával akaratlanul is háttérbe szorította az együttes többi tagját. A Queent legtöbbször magával Freddie Mercuryval azonosítja a közvélemény és a történetírás, jóllehet színpadi jelenléte ellenére a magánéletben visszahúzódó személyiség volt, interjút adni sem szeretett.
Szerénysége ellenére volt miről cikkeznie a sajtónak, ugyanis barátai, ismerősei körében szeretett „kibontakozni”, híres volt hedonizmusáról – de ezt sosem egyedül élte meg, mindig azokra költötte a legtöbbet, akik vele szerettek volna mulatni. Ilyenkor nem volt rest akár egy Concorde-ra repjegyet foglalni teljes társaságának, hogy kinézzenek kicsit Ibizára. Ha kicsapongó életéről kérdezték, bátran el is mondta: „Nem akarok a mennybe menni, mert a pokol jobb. Gondoljuk csak el, hány érdekes emberrel találkozhatunk ott.” Freddie Mercury világot megmozgató elveit és idomait a nagy divattervező, Yves Saint Laurent is megörökítette egy igen sokatmondó grafikán.
Miután a tombolás korszaka lezárult, londoni villájában az antik luxus és több mint 10 macska társaságában nyugalmasabb életbe kezdett. (Macskái központi szerepet játszottak életében, turnék alkalmával rendszeresen fel is hívta őket, hogy hallják a hangját.)
Ez tömören az, amit a világ láthatott Mercuryból. De mi volt az „álarc” mögött, mi az, ami a sztárt ikonná tette? „Az a látszat, mintha fölfalnám és tönkretenném az embereket. Senki sem az igazi énemet szereti, mind a hírnévbe, a sztárba szerelmesek. Van egy kemény, férfias leplem, amit a színpadon magamra öltök, de van egy sokkal lágyabb oldalam is, amely olyan olvadékony, mint a vaj.”
Freddie Mercury csak elvétve beszélt szexális irányultságáról. Nem azért, mert szégyellnivalót vagy tabut látott volna benne; egyszerűen az érzelmeket, a szeretetet magasabb szintű dologként kezelte, mint hogy ilyen módon kategorizálja őket. Néha azért el-elejtett olyan válaszokat a kíváncsi sajtó kérdéseire, mint: „meleg vagyok én, mint a kályha, drágám!”
Ezidőtájt a társadalom szemében valakinek vagy ez a fele volt vajas, vagy a másik. Biszexualitásról, pánszexualitásról vagy bármi más irányultságról tudomást venni elképzelhetetlen volt. Sajnos, ez sok esetben – például Mercury esetében is – a mai napig fel-felbukkanó tendencia.
Ahogy a kor más zenészeinél, énekeseinél, Mercurynál is jól látjuk az 1968-as események és a hippi-mozgalom vezérelveit tükröző felfogást. A szabadság, a boldog élet, a szeretet és a szerelem, a földi lét minden percének gondtalan megélésének központba helyezése folytán nemcsak, hogy nem törődtek a társadalmi konvenciókkal, de nem is tudták értelmezni azt.
Talán pont azzal, hogy soha nem csinált ügyet a szexuális orientációjából, Freddie segítette az embereket az elfogadásban. Sokszor, ha magunk nem kerítünk nagy feneket bizonyos dolgoknak, teszem azt a coming outnak, akkor a környezet egyszer csak észre sem veszi, hogy minden különösebb görcs vagy probléma nélkül együtt él vele.
Szexuális orientációjának (és egyben a 80-as évekre jellemzően meglehetősen fluid nemi identitásának) legerősebb kifejeződését az „I want to break free” című számban látta a közönség, amely egyfajta meleghimnusz lett – a klip miatt mindenki büszke Freddie-re, hogy így fel merte vállalni másságát. A dolog érdekességét az adja, hogy a számot magát John Deacon, a zenekar basszusgitárosa írta, a klip ötlete pedig Roger Taylor dobostól származik; Freddie „csak” mint énekes vett részt ebben a dalban. Így lett azon kevés számok egyike, amelyek létrejötténél Mercury nem bábáskodott, az ő identitásának legékesebb „bizonyítéka”.
A történetírás két jelentősebb párkapcsolatát tartja számon. Freddie hét évet élt együtt Mary Austinnal, akivel szakításuk után is szoros barátságot ápolt. Vagyonának túlnyomó többségét is a hölgyre hagyományozta. Életének utolsó éveit amellett a Jim Hutton mellett töltötte, akivel egy luxushotel borbély-szalonjában ismerkedtek meg. Ő volt az, akit férjeként emlegetett már halála előtt, és aki betegségében végig támaszt nyújtott neki.
Ma már közismert tény, hogy Freddie Mercury AIDS-hez kapcsolódó tüdőgyulladás miatt hunyt el. Azonban ezt a titkot csak a halála előtt egy nappal tárta közönsége elé. Bőrét már a betegség jegyei csúfították utolsó fellépésein, de mindenki csak találgatni mert, míg 1991-ben ki nem derült az igazság és Freddie el nem hagyta a földi létet.
Freddie Mercury nemcsak zenéjével, hanem felfogásával is nagyban hozzájárult a bigott konvenciók fellazításához. Mementóul hagynám Nektek szeretettel egyik örökbecsű mondását: „a nagyobb jobb, mindenben!”
Bali V. Gergő
