Mulasics László (1954-2001) a 80-as, 90-es évek hazai művészeti színtérének egyik meghatározó alakja, kora egyik legtöbbet kiállító magyar alkotója volt, akinek pályája elejétől sorra nyíltak kiállításai, számos csoportos és egyéni kiállításon láthatta a közönség munkáit itthon és külföldön egyaránt. Hirtelen halála óta a Várfok Galéria rendszeres jelleggel rendezte meg az egyes korszakokra koncentráló, azokat feltárni kívánó kiállításokat. A 2017. február 2-án este 19 órakor nyíló A megoldás kezdete című tárlat különlegessége, hogy zömében eddig kiállításon nem szerepelt alkotásokra fókuszál.
Mulasics László A megoldás kezdete című kiállítása 2017. február 3-tól március 11-ig látható a Várfok Galériában.
2017. február 25-én 16 órától egy órás tárlatvezetés várja a látogatókat. A részvétel ingyenes.
Mulasics László pályafutása a 80-as évek derekán indult: bár eleinte zenésznek készült – vadászkürt volt a hangszere –, hamar a festészet felé fordult. Még diák volt a Képzőművészeti Főiskolán, amikor bekerült a Hegyi Lóránd művészettörténész által létrehozott új szenzibilitás körébe, melynek célja azon hazai alkotók összefogása volt, akik a nemzetközi új festészeti tendenciákba – transzavantgárd, heftige Malerei, New Painting – illeszkedtek bele. Mulasics első fennmaradt munkái ennek megfelelően heves gesztusok által meghatározott, vastag festékrétegbe ágyazott figurális kompozíciók voltak. Majd 1986-ban éles váltással elhagyta a figuralitást, művészetében megkezdődött a geometria térhódítása, és sokrétű anyagkísérletei 1987-ben elvezették az ókori viasztechnikához, az enkausztikához.
Az enkausztika a porfestékkel és terpentinnel kevert, felhevített, folyékony viasszal való festés technikája. A viasz gyors száradása miatt nagyfokú precizitást és tudatos alkotást követel. Az ókori technika, melynek legismertebb emlékei a hellenizmus korából való egyiptomi múmiaportrék, a Kr. e. 2. század és Kr. u. 4. század közötti fénykora után évszázadokra feledésbe merül. A 19. és a 20. században olyan művészek tesznek kísérletet felélesztésére, mint Arnold Böcklin, James Ensor, Paul Klee vagy Jasper Johns. Magyarországon Mulasics a legnemesebb szintre emeli az enkausztikát, egészen bonyolult rétegeket, struktúrákat hoz létre, gyakorta további anyagokkal – olaj, fénylő metállemezek, zománc, fotóprintek – gazdagítva a kompozíciókat. Anyagok kölcsönhatása, alkímia zajlik a képeken.
A viasz sajátos anyagszerűségének köszönhetően a dologi világ tárgyai átlényegülnek, a hol fröcskölt, hol spachtlival elsimított, rétegekben felvitt viasz megfoghatatlanná teszi a benne megjelenő motívumokat. Az anyag kézműves volta hozzájárul Mulasics archaizáló, mítoszt idéző hangjához, mely első korszakát jellemzi.
A 80-as évek pszeudo térképeit, alaprajzait, archaikus építményeit azonban a 90-es években felváltják a művészettörténeti idézetek. Reneszánsz szőttesekről átvett vadászkutyák, griffek jelennek meg, fizikai ábrák, napkitörések, csillaghalmazok, diagramok. Minden egyes absztrakt forma és vonal mögött egy korábbi kép részlete rejlik, legyen szó lexikonból kivett egyszerű ábrákról, hegyvonulatok hullámairól,
kövirózsák szirmairól. Mulasics világot rendszerező szellemiségének szép példája a kiállításon szereplő Tanulmány: Listázható dolgok című képe, melyen különböző formák keresztmetszetei jelennek meg leltárba szedve.
Mulasics László gazdag motívumkincsében helyet kapnak a világ fizikai jelenségei, természeti kincsei, kulturális történelmének emblémái, melyek a kozmológia gondolatában olvadnak eggyé. Mulasics a világegyetem működési mechanizmusait, kulturális beágyazottságait kutatja, mikro- (növényvilág) és makro (csillagpályák) összefüggésekben. Képei egyetemes ideákat, értékeket hordoznak, konzerválva a viasz sejtelmes fényű felületében, ezért érezzük munkáit ma is egyszerre frissnek és örök érvényűnek.
Kovács Krisztina
a Várfok Galéria művészeti vezetője, művészettörténész
