John Kerry, az Amerikai Egyesült Államok leköszönő külügyminisztere január második hetében hivatalosan bocsánatot kért a minisztérium minden valaha volt munkatársától, akit szexuális orientációja miatt diszkrimináltak vagy elbocsátottak az utóbbi évtizedekben. Mindeközben Tony Perkins, a Családkutató Tanács vezetője az ünnepek előtt felszólította Donald J. Trump hivatalba lépő elnököt, hogy bocsássa el a Külügyminisztérium minden munkatársát, aki a tengerentúlon kiállt az LMBT jogok mellett. És ez csak egy szelete a hatalmas amerikai kormányzatnak. Joggal merül fel a kérdés: mit várhat a Trump-adminisztrációtól e téren a világ?
Donald J. Trump nem a részletek embere. A külsőségek és a kézzel fogható eredmények érdeklik. A tájékoztatók untatják. Az elnökválasztási kampány során megszámlálhatatlan alkalommal állított valótlanságokat vagy keveredett ellentmondásba korábbi nyilatkozataival. A konkrétum hiánya és az ebből fakadó bizonytalanság jellemzi most az amerikai LMBT közösség jövőjét is. De miért fontos ez nekünk, magyaroknak? Mert az Egyesült Államokban megvalósuló emberi jogi politika igenis hatással van a világra és annak nyugati felére, benne hazánkra.
A pár hete beiktatott elnök a Republikánus Párt nyári jelöltállító konvenciós beszédében kijelentette, minden erejével azon lesz, hogy megvédje hazája LMBT közösségét az iszlám fenyegetéstől. Hallhattuk tőle azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntését, amelynek értelmében az azonos nemű párok az ország mind az ötven államában törvényesen házasodhatnak, nem kívánja bolygatni, tiszteletben tartja azt. Tony Perkins fent idézett ultimátuma után szóvivői pedig nem győzték nyugtatni a közvéleményt, miszerint az LMBT jogok melletti kiállás miatt egyetlen külügyminiszteri munkatárs, diplomata sem lesz felmentve állásából.
Ellenben kormányának összetétele árnyaltabb képet mutat. Alelnöke az a Mike Pence, aki Indiana állam kormányzójaként a keresztény és a családi értékekre hivatkozva ott tett keresztbe eddig az LMBT jogok megvalósulásának, ahol csak tudott. Külügyminisztere az a szintén hithű keresztény (akármit is jelentsen ez) Rex Tillerson, akinek regnálása alatt az Amerikai Fiú Cserkészszövetség nyitott a melegek irányába, ExxonMobil nevű óriásvállalata azonban, ahol vezérigazgatóként működött, egészen 2015-ig ellenállt annak, hogy cégpolitikájába beépítse az LMBT munkatársak diszkriminációval szembeni védelmét. És ott van a Tillersonhoz hasonlóan milliárdos Betsy DeVos oktatási miniszter, akinek családja az elmúlt két évtizedben dollármilliókat adományozott olyan szervezeteknek, amelyeknek célja volt a házassági egyenlőség meghiúsítása.
Fel kell készülnünk rá, hogy a következő években az LMBT jogok területe elnöki szinten ideális esetben is háttérbe szorul az Egyesült Államokban. A republikánus kormányok a múltban sem arról voltak híresek, hogy vehemensen küzdenének az emberi jogokért, a biztonsági és gazdasági kérdések mindig elsőbbséget élveztek. De bízzunk a legjobbakban, és senki ne feledje a mondást, miszerint „teher alatt nő a pálma”. Ha valaki, akkor mi, magyarok nagyon jól tudjuk, mit is jelent ez.
