H. Varga Tamás mindene a színház, már gyerekkora óta tudja, hogy színészként fogja a kenyerét keresni. Kitartásának, alázatának és nem utolsósorban tehetségének köszönhetően pedig szépen menetel a kijelölt úton: még csak 22 éves, de láthattuk már a Jóban-rosszban című sorozatban, a Turay Ida Színházban és a Veszprémi Petőfi Színházban is. Jövőbeli terveiről, a színészetről és a másik szerelméről, a modellkedésről is beszélgettünk Tamással.
Hogyan jött az életedbe a színház? Miért választottad ezt a területet?
A színjátszás maga szerintem egy nemlétező fogalom – azt érezni kell, szívből. Ha valaki nem tud a színházban a szívéből játszani, és nem tudja átadni az érzéseit, egyszerűen nem lesz hiteles, és így az egész egy fejevesztett dolog. A színházzal való kapcsolatom egészen gyerekkoromig nyúlik vissza. A nagymamám jegyszedő volt a Győri Nemzeti Színházban, így könnyen eljuthattam az egyes darabokra. Később a színház stúdiósa lettem, teljesen elragadott ez az egész csodálatos világ. Elhatároztam, hogy színházzal fogok egész életemben foglalkozni, ezért Budapestre jelentkeztem továbbtanulni drámatagozatra, ahova sikeresen fel is vettek.
Gondolom, fiatal színészként van olyan személy az életedben, akire felnézel, példaképként tekintesz a munkásságára. Mesélnél róla kicsit?
Példaképem kimondottan nincs, de nagyon tisztelem Bata Évát, aki egy rettentően tehetséges fiatal színésznő. Szintén egy vidéki nagyvárosból származik, mint én, hasonlóan önerőből és akaratból építi a karrierjét, és nem a malőrök rabja, illetve nem egy tehetségkutatóval vált ismertté.
Milyen darabokban láthatunk az elkövetkező időszakban?
A Veszprémi Petőfi Színházban játszom mostanság a legtöbbet, az Abigél című musicalben és a Nebáncsvirág operettben. Mellette az idei évadban jelentkeztem a Turay Ida Színházba, ahol szerepet is kaptam a Vértestvérek című musicalben, illetve Darvas Ilona igazgatónővel a jövő évadot tervezzük. Bízom benne, hogy minél több színemet meg tudom majd mutatni. Emellett országszerte gyerekelőadásokban szerepelek, többek között az Egérfogóban és a Hol volt, hol nem volt című darabban. Népmesét is játszom, a kedvencem viszont a Micimackó című zenés előadás, amiben Tigrist alakítom, de a Jóban-rosszban című sorozatban is epizódszereplő vagyok, Tolnai Bálint bőrébe szoktam bújni.
A Humen Magazin olvasói egy másik oldaladról is megismerhetnek: a december-januári lapszám modelljeként láthatnak viszont a címlapon, illetve a divatfotókon. A modellkedés már a színház előtt jelen volt az életedben vagy annak hozadéka volt?
Mindig is a színház állt az első helyen az életemben. 14 évesen egy általános iskolai kiránduláson látogattunk el a budapesti állatkertbe, ahol leszólított egy ügynök, hogy foglakozom-e már ilyesmivel. Kiderült, hogy modellnek is alkalmas lennék, ezt követően egy kampányfotózáson vettem részt, majd folyamatosan érkeztek a különböző felkérések, reklámfilm-forgatások, és eljutottam már Milánóba is. De említésre méltó, hogy neves és elismert hazai divattervezők ruháját is viselhettem már a kifutón. Itthon viszont ennek még nincs nagy érdekeltsége, nagyon kicsi üzemben csinálják, ezért is van, hogy minden fiatal külföldön kezdi és tanulja meg a szakmát.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Milyen irányban szeretnéd folytatni?
Egyértelműen a színház csodálatos világában szeretném kamatoztatni az eddig szerzett tudásomat, de persze ehhez fontos, hogy folyamatosan fejlesszem magamat mind a tánc, mind az éneklés terén, ezért énektanárhoz és táncórákra járok. Sok helyre szeretnék eljutni, elsősorban Magyarországon belül, de ha adódik rá lehetőségem, akkor külföldi színpadon is szeretném kibontakoztatni a tehetségemet. A jelek szerint jó úton járok.
Napjainkban egyre több színdarabban tűnnek fel meleg karakterek és egyre több ilyen színházi produkció készül. Mit gondolsz, mennyire segítik ezek az elfogadást és miként fogadják ezeket a hazai nézők?
Volt szerencsém a Shopping and fucking című drámában egy 14 éves meleg fiú szerepét játszani, aki a bántalmazások miatt prostituált lett. Ebben a darabban több meleg karakter is megjelent, és maga az alkotás a melegek életútjait és a közösségük rétegződését mutatta be. Ez a szerep iszonyú nehéz volt lelkileg. Itthon még nem elfogadott, hogy meleg szerepek legyenek a színpadon, bár néha előfordul egy-egy komikus meleg karakter.
