Főváros: Jeruzsálem (763 ezer fő)
Államforma: köztársaság
Népesség: 8,2 millió fő
Homoszexualitás: bejegyzett élettársi kapcsolat 2010 óta, közös adoptálás 2008 óta lehetséges
A karácsonyi ünnepek és az újév beköszönte mindannyiunk számára különleges időszak. Ilyenkor jobban figyelünk a szeretteinkre, ez a gondolat – ami egyébként engem mindig könnyen magával ragad – adta az ihletet, hogy ezúttal egy szivárványcsaládról meséljek. Egy családról, ahol a gyerekeket nem édesanya és édesapa, hanem azonos nemű szülők nevelik. Ők Guy, Luci, a kislányuk Ella és az ikerfiaik, David és Eithan.
A Taza család története huszonkét évvel korábbra nyúlik vissza. Olyan történelem előtti kor ez, amikor még nem volt Grindr, sem PlanetRomeo és úgy egyáltalán internetes társkeresés. Az akkor huszonöt éves Guy alig volt túl egy holland fiúval történt szakításon és nehezére esett az ismerkedés a melegbárokban. Úgy döntött hát, létrehoz egy csoportot, amely hétről hétre találkozik és a tagok irodalomról, kultúráról beszélgetnek. Hamar népszerű kezdeményezés lett, a harmadik alkalomra már több, mint harmincan elmentek, köztük Luci is. Guy ekkor egy általa tisztelt és szeretett izraeli költőt mutatott be és előadása végén egyedül a tizenkilenc éves Luci tett kritikai észrevételt. Könnyen lehet, hogy azért, mert egyedül ő figyelt. Mindenesetre szerelem volt első látásra, az első év szinte észrevétlenül elrepült. Az évfordulós vacsorán, egy étteremben ülve Guy kérdezte is Lucitól, szerinte meddig fog tartani a kapcsolatuk? „Amíg nyílnak új éttermek Tel Avivban” – hangzott a válasz. Szerencséjük volt, egy étterem átlagos élettartama az izraeli nagyvárosban egy év körül van.
Az idő múlásával mindketten tanultak, építették karrierjüket. Lucit a pszichológia vonzotta és a tudományos élet, miközben Guy a harmincas éveit taposva arra lett figyelmes, hogy heteroszexuális barátaik lassan elkopnak mellőlük: családot alapítanak, gyerekeket szülnek. Ez inspirálta őket is arra, hogy a gyerekvállalásról gondolkodjanak. Mindez azonban a kétezres évek elején egyáltalán nem volt magától értetődő, még Izraelben sem. Az ország törvényei nem tették lehetővé, külföldről örökbe fogadni pedig rendkívül körülményes volt, különös tekintettel arra, hogy azonos nemű pároknak akkoriban szinte minden ország tiltotta az örökbefogadást. Szokás volt egyedülálló nővel, vagy leszbikus párral „összeállni” és közösen gyereknevelésbe fogni, de Guyéktól ez távol állt, ahogy az örökbefogadás is. Saját vérüket szerették volna felnevelni.
Végül a béranyaság intézménye mellett döntöttek. Már maga a kiválasztás is nehéz feladatnak tűnt, hiszen szempont volt a hölgy külseje, intelligenciája, családi háttere. Végül egy amerikai nőre, Rhiannonra esett a választásuk. Ő adott életet nyolc évvel ezelőtt Luci és Guy első gyermekének, Ellának. Négy évre rá pedig megszülettek az ikerfiúk, David és Eithan. Az eljárás, a rendkívül bonyolult amerikai adminisztráció és Rhiannon érzelmi és anyagi biztonságának fenntartása komoly terhet rótt rájuk, de számíthattak családjuk támogatására. Pedig a neheze, maga a gyereknevelés csak ezután következett.
A két apukát olyannyira lefoglalta Ella világra jövetele, hogy gyakorlatilag bele sem gondoltak, mi következik azután. Örkény István szavaival élve: „Túl vagy a nehezén, most jön a neheze.” Mind a kislány, mind az ikrek esetében elsősorban az az időszak volt nehéz, amikor még nem tudtak beszélni, utána már minden sokkal szórakoztatóbbá vált. Egymás között nincsenek titkaik, a gyerekek tisztában vannak vele, miként lehetséges, hogy két apukájuk van. És ez nagyon fontos. Ugyanis a világ legtermészetesebb dolgaként kezelik a helyzetet, különösen a már nyolc éves és nagyszájú Ella beszél szívesen róla akárkinek. Az épületben, amelynek 29. emeletén laknak, mindenkinek nagy magabiztossággal, büszkén szokta bemutatni családját. Olyan magabiztossággal, amely Guynak saját bevallása szerint még 30 évesen se volt meg. Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt türelmesen magyarázza, hogyan lehet neki két apukája.
Lucival közös döntés volt, hogy nem költöznek kertvárosba és családi házba, hanem a belvárosban maradnak. Kerületükben körülbelül minden ötödik ember az LMBTQ-közösséghez tartozik, és csak abban az épületben, ahol ők élnek, tizenhárom azonos nemű pár nevel gyereket. Így nem túlzás azt mondani, hogy burokban élnek, óvják a srácokat. Az általános iskolák közül egy magánintézményt választottak, ahol Ella két osztálytársa is szivárványcsaládból való, egyik tanítójuk pedig tavaly esett át nemkorrekciós műtéten, úgyhogy Guyék családja szinte maga a mainstream.
Az évek csöndesen, boldogan telnek. Mind az öten imádnak kirándulni, uszodába járni, de ugyanúgy jól esik végigfeküdni a kanapén vagy hatalmasakat enni. Guy létrehozta a BabyBloom nevű szervezetet, amely béranyákat köt össze gyermekkacajra vágyó meleg és leszbikus párokkal. Már mintegy 150 szivárványcsalád született közreműködésének köszönhetően nemcsak Izraelből, de többek között Nagy-Britanniából, Spanyolországból, Belgiumból, Svédországból, sőt, egy alkalommal Magyarországról is.
Mit üzen Guy a családalapításról álmokat szövőknek? Legfőképp azt, hogy ne hagyják, hogy bárki elbizonytalanítsa őket. Ha egy gyermeket szeretet vesz körül, magabiztos, az életet szerető, kíváncsi és megértő ember válik belőle. Érzi, ha törődnek vele. Szereti azt, aki kicseréli a pelenkáját, főz neki, figyelmet fordít rá, és nemcsak az iPhone-t dugja a kezébe, hanem megpuszilja, megöleli, felolvas neki, kirándulni viszi, beszél hozzá. Ilyen egyszerű, még ha a mindennapok valójában nagyon is bonyolultak. De ezek közül semmi sem azon múlik, milyen nemű a szülő és ki élete párja. És ez a legnagyobb jutalom az egész világon.
