Jacqueline Wilson az egyik legnépszerűbb írónő az Egyesült Királyságban, akinek a profilját főleg gyerekkönyvek alkotják. Az eladási listákat is vezető regényei rendszerint olyan összetett témákat érintenek, mint az örökbefogadás, a válás, vagy a mentális betegségek kérdései – természetesen a fiatal olvasók számára is könnyen érthető nyelvezettel. Regényei közül nagyon sok magyarul is megjelent.
Az írónő korábban soha nem beszélt nyilvánosan az orientációjáról, a mostani apropót pedig az adja, hogy augusztusban megjelenő új regénye az azonos nemű szerelemről szól majd. Wilson sorrendben 111. könyve egy fiús kislány, Frankie történetét meséli el, aki beleszeret a legszebb lányba az osztályában.
Ahogy a Guardiannak elmondta, szívét-lelkét beleadta ebbe a történetbe, és pontosan tisztában van azzal, hogy a könyvvel a saját magánéletébe nyújt egy röpke bepillantást. Az írónő 18 éve él boldog kapcsolatban a párjával.
„Nekem nem is kell igazán előbújnom. Nyílt titok volt mindenki számára, aki egy kicsit is ismert. Még a távoli ismerősök is pontosan tudták, hogy mi egy pár vagyunk. Az egyetlen ember, aki ezen megütközött, az az édesanyám volt. De ez számomra nem volt túlságosan letaglózó, mert az anyukám szenvedélyesen gyűlölte a volt férjemet is, és a barátaimat se igazán kedvelte soha.”
Az irodalmi munkásságáért lovagi címmel is kitüntetett Wilson házassága ötvenéves kora után zátonyra futott. Ekkor ismerte meg jelenlegi partnerét, Trish-t. Az évek során többször megkérdezték tőle, miért nem ír többet LMBTQ karakterekről. Erről azt mesélte a Guardiannak, hogy ő elsősorban olyan történeteket választ, amelyek a gyerekek problémáival foglalkoznak – ő pedig nem úgy látja, hogy a gyerekek számára gond lenne az, ha valaki történetesen meleg. Azt is hozzátette, hogy nem látja magát olyan szerepben, mint aki példakép lehet az orientációjukkal küzdő fiatalok számára.
„Nem gondolom, hogy a lányok valaha is egy ősz hajú, ráncos írónőt akarnának maguknak példaképnek, amikor saját identitásukkal együtt akarják pozitívan látni magukat. Biztos vagyok benne, hogy sokkal bájosabb példákat is találnak.”
