„Mindenki életében eljön a pillanat, amikor az álmait meg akarja osztani valakivel” – Egy 34 éve együtt élő skóciai meleg pár története

Ország: Skócia (az Egyesült Királyság része) 

Főváros: Edinburgh (468 ezer fő) 

Államforma: Alkotmányos monarchia 

Népesség: 5,2 millió fő 

Homoszexualitás: 2015 óta törvényes az azonos neműek házassága

Paullal egyetlen alkalommal, két évvel ezelőtt találkoztam a skóciai Glasgow-ban. Egy vacsorával egybekötött fogadáson ült mellettem, és nagyon élvezetes társaságnak bizonyult. Áradt belőle az a fajta lelki nyugalom és magabiztosság, amely a kiegyensúlyozott, szerető családi háttérrel rendelkezők sajátja. Nem véletlen, hisz John és ő 34 éve alkotnak egy párt.

Minden 1983. augusztus 13-án kezdődött, amikor a Londonban élő Pault egy barátja áthívta bemutatni ismerőseinek. Köztük volt John, aki nyári szünidejét töltötte a fővárosban. Egész este beszélgettek és mielőtt John visszautazott szülővárosába, Glasgow-ba, Paul kivett egy szabadnapot, hogy még egy kis időt együtt tudjanak tölteni. A kapcsolatot azután is tartották. Nem volt az olyan egyszerű, más világ járt. Nem létezett internet, sem mobilapplikációk, sőt mobiltelefonok sem. Helyette leveleztek és néha felhívták egymást telefonon – persze mindig körültekintően, ugyanis John ekkor még mit sem sejtő szüleivel lakott. Fél évre rá John új állást kapott, légiutaskísérő lett a British Midlandnél, amelynek felkészítő képzései Londonban folytak. Paul rendszeresen meglátogatta a szállodában, segített felkészülni a vizsgáira.

Pár hónappal később Paul Glasgow-ba költözött. Először egy apró, otthonnak jóindulattal sem nevezhető albérletbe mentek. Csak az számított, hogy végre minden nap együtt lehetnek. Kicsit később már nagyobb lakást vettek ki, közel a repülőtérhez, Paul pedig egy bankban kapott állást, amely mellett aztán három évtizeden át kitartott. Melegségüket munkahelyükön mindkettőjüknek máshogy kellett megélni. Johnnak volt könnyebb, hiszen a férfi légiutaskísérők java már akkoriban is meleg volt, Paulnak a bankszektorban azonban sokkal jobban oda kellett figyelnie minden mozdulatára és mondatára. De Paul beilleszkedését új környezetébe segítette, hogy párja családja azonnal befogadta és pár év után gyermekükként tekintettek rá. Viszont nem ment ez ugyanolyan zökkenőmentesen Paul családjában, ahol konzervatív zsidó szüleinek évtizedekre volt szükség a teljes elfogadáshoz. Helyzetüket csak rontotta, hogy Londonban a nyolcvanas és kilencvenes években gőzerővel tombolt az AIDS, az emberek féltek a melegektől.

Skóciában azonos nemű párok számára a bejegyzett élettársi kapcsolat 2005 végén vált lehetővé. John és Paul a 24. évfordulójukon, 2007 augusztusában kötötték meg. Nagy ünnepség volt: reggel odahaza pezsgővel koccintottak a család és barátok körében, majd ezüstszínű limuzin vitte őket a ceremónia helyszínére, ahol az Il Divo egy számára, a Nights in White Satinra vonultak be az anyakönyvvezető elé. Az egyenlő házasság 2014 végi megvalósulása után esküvőjük már jóval visszafogottabb volt: Paul és John úgy érezte, az igazi, nagy ünnepségben egyszer, hét évvel azelőtt már részük volt.

Paul munkája mellett számos önkéntes tevékenységet is végez. Alelnöke a LEAP Sports Scotland nevű LMBT-sport ernyőszervezetnek, valamint alapító tagja az Out In Glasgow elnevezésű, LMBT kapcsolatépítést támogató egyesületnek. Részben ezért, részben John hektikus munkaideje miatt kevés időt tudnak együtt tölteni. Így azonban minden közös pillanat értékké válik és megbecsültetik. Paul szerint talán ez is a titka annak, hogy ennyi év, ennyi élmény után is együtt vannak, szeretik és tisztelik egymást: Pault a maga vidámságával, erős igazságérzetével és az új dolgok megismerése iránti töretlen lelkesedésével, míg Johnt az érzékenységével, hűségével és törődésével.

Végül mit üzennek a mai magyar fiataloknak? Fiatalnak és felelőtlennek lenni mámorító érzés, azonban mindenki életében eljön a pillanat, amikor reményeit és álmait meg akarja osztani valakivel. Ma, a modern technológia és a közösségi média világában, amikor a beszélgetéseket felváltja a Nagy Ő utáni hajsza, ez egyáltalán nem könnyű. Életünk párját megtalálni nehéz. Paul szerint a keresés talán nem is a legcélravezetőbb. Hagyni kell, hogy a sors terelje az életünket a maga útján és egyszer majd úgyis elérkezik a pillanat, amikor a vágyott férfival egymásra találunk.

Magazinunk Bárka című rovata ezennel véget ér. Köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt három évben velem együtt tanult bolygónk és a rajta élők sokszínűségéről. 

Waliduda Dániel