A múzeum kurátora, Hjörtur Gísli Sigurösson egy interjúban elmesélte a gyűjtemény születését: az egésznek egy tréfa az oka.
Édesapja még 1974-ben kapott ajándékba egy bikacsököt. A bika hímvesszőjéből készült bot után az iskolaigazgató apukát a közeli bálnavadászok rendre egy-egy bálnapénisszel lepték meg tréfából. 1980-ra már négy bálnapénisz és kilenc szárazföldi emlős hímtagja gyűlt össze, mára pedig a reykjavíki múzeumban a látogatókat több mint 280 faj testrésze – az emberéi is – és több száz képzőművészeti alkotás várja.
Köztük az izlandi nemzeti kézilabda-válogatott péniszei. A pekingi olimpián ezüstérmes csapat tiszteletére ezüstből gyártották le a hímvesszőket, de az érintettek nem győzik hangsúlyozni, csupán egy képzőművészeti alkotásról van szó – ami győzelem esetén aranyból készült volna.
A múzeum ügyesen egyensúlyoz a tudomány és a komolytalanság határán, de a cél természetesen az ismeretterjesztés. A látogatók több mint 60 százaléka nő, Hjörtur Gísli Sigurösson mégis az iskolás csoportoknak örül a legjobban. A tanórák során felkeresett múzeumban ugyanis az izlandi gyerekek mernek kérdezni és érdeklődni, míg a felnőtt látogatók hol undorral vegyes csodálkozással, vagy épp halk kuncogással fogadják a formaldehidben őrzött szerveket.
Iceland and the Phallological Museum
In which Lindsey recounts her experience at the Icelandic Phallological Museum. You can support Sexplanations directly by going to https://subbable.com/sexpl…
