Főváros: Canberra (358 ezer fő)
Államforma: alkotmányos monarchia
Népesség: 23 millió fő
Homoszexualitás: a 2000-es évek közepe óta az állam elismeri a bejegyzett élettársi kapcsolatot
A kontinensnyi méretű, de hazánknál csak bő kétszer népesebb Ausztrália zavarba ejtően jóképű fiával tavaly júliusban Amszterdamban találkoztam, amikor épp egy egyébként Facebookon is alaposan dokumentált Európa-túrán vett részt egyedül (vonattal Budapestre is eljutott). Már csak az általa tapasztalt és általunk szívesen megkérdőjelezett magyar vendégszeretet okán is – a melegek szereplési imádatáról nem is beszélve – örömmel mesélte nekem, milyen volt melegként a bolygó másik végében felnőni.
Mint neve is utal rá, Michael Kabourakis görög eredetű családban nevelkedett. Szülei Sydney-ben élnek és dolgoznak, annak is déli, családok által kedvelt részén. A budapesti belvárosból kitekintve ilyen környezetben felnőni maga a megtestesült paradicsom, hisz nemcsak kávézók, éttermek, boltok ölelik az utcákat, de elég pár percet sétálni és az ember máris a tengerparti strandokon találja magát. És akkor a világ legnagyobb melegbulijáról, a Mardi Gras-ról még említést se tettem.
Édesanyja és édesapja számára a legfontosabb kapocs Görögországgal és a kultúrával a görög ortodox vallás maradt, amelynek konzervatív értékeit mindig is magukénak vallották és Michaelt is ebben a szellemben igyekeztek nevelni, bár kényszerítve soha semmire nem volt. Mindenesetre ez saját szexualitása felfedezésében és elfogadásában nem segített. Tinédzser évei elején úgy gondolta, a tény maga, hogy a fiúkat találja vonzónak, bűnös, elítélendő dolog. Csatlakozott egy keresztény ifjúsági szervezethez, de az sem segített. Középiskolában aztán a többi diák előszeretettel bántotta. Lökdösték, szidták, vizet fröcsköltek az arcába és többször is fenyegették azzal, hogy belenyomják a fejét a budiba. A nehéz évek aztán – mint ahogy már több Bárka-interjúalanynál is olvashattátok – az egyetem elkezdésével elmúltak.
Csoporttársai imádták. Kedves volt, intelligens, mássága pedig nem undort, hanem érdeklődést keltett. Amikor például a legjobb barátjának coming outolt, az csak leszidta, amiért idáig titkolta előle és azonnal melegbárba akart menni Michaellel. Végül nem meglepő módon vallásos szüleinek nyílt meg legnehezebben. De ma már csak mosolyog ezen, mert látja és érti, hogy félelmei előítéleteiből táplálkoztak. Hisz hogyan is fogadhatnák el vallásos szülők a meleg gyermeküket úgy, ahogy van? De Michael nem hagyta magát sérülékenynek láttatni, hanem bátran kiállt, mert beszélni érzéseiről és szerencsés srác, mert szülei kellőképp nyitottak és elfogadóak voltak, ma is ugyanúgy feltétel nélkül szeretik fiukat. „Büszke vagyok rád, amiért elég bátor voltál hozzá, hogy ezt elmondd nekünk. A Földön mindannyian a társunkat keressük, és ami most változni fog, pusztán annyi, hogy neked majd nem egy lányt, hanem fiút képzelek el” – mondta akkor neki az apja.
A melegek elfogadása ma Ausztráliában már magától értetődő, a lakosság 72 százaléka támogatja is az azonos neműek házassághoz való jogát, a politikusok közül az elmúlt években többen felvállalták másságukat. De a politika világa mégis szörnyen nehezen mozdul. A házassági egyenlőség legnagyobb akadálya Michael szerint a miniszterelnök, az a „nyavalyás Tony Abbott”, aki ellenzi a törvény elfogadását (a cikk születése óta az emlegetett miniszterelnök lemondott és helyébe Malcolm Turnbull lépett, aki nem ellenzi a törvénytervezetet – a szerk.). Ez azonban az ellenzéket nem rettenti vissza attól, hogy a tervezetet újra és újra beadják a parlamentben, ugyanis egyre több kormánypárti képviselő is változtat az álláspontján, különösen mióta Kanadában, Új-Zélandon, Angliában, Írországban és az USA-ban, tehát a többi nagy angol nyelvű országban is megvalósult az egyenlőség.
Michaelt amúgy pár hónapja már az európaiak nagy családjában köszönthetjük, hisz Európa-túrája során megismert egy angol fiatalembert és a szerelem kontinensünkre vonzotta. Ma Angliában él és tanul, onkológiai kutatásokat végez. Bár most letelepedett, szívében örök utazó marad. És hogy szerinte mi lenne nagy előrelépés a nemzetközi LMBT-életben? Ha a Marsra egyszer meleg asztronauta lépne. Na, az nem semmi lenne!
Szerző: Waliduda Dániel
