Egy újonnan indult híroldalnak adott interjút a Jobbik elnöke. A belpolitika iránt érdeklődőknek érdemes elolvasnia a Vona Gáborral készített hosszú interjút, ami az azonnali.hu-n jelent meg.
A néppárti irányba elmozduló pártelnök számos közéleti témát érintett, amikor pedig arról kérdezték, hogy kormányra kerülve betiltanák-e a Budapest Pride-ot, így válaszolt:
“Ha Budapest főpolgármestere lennék, nem engedélyezném. A homoszexualitás magánügy, a homoszexuális embereknek mindenféle olyan jogot biztosít a jelen pillanatban is a magyar állam, ami minden embert megillet. Én a Pride-ot már inkább provokációnak tartom, mint egy büszkeségmenetnek. Évről évre – sajnos sok diplomatával és celebbel kiegészülve – más emberek értékrendjét sértegetik; nem mondom, hogy az összes felvonuló, de a felvonulók egy része szinte sportot űz ebből. Azt hiszem, hogy a Pride inkább árt a homoszexuálisok ügyének, mint használ.”
A felvonulás betiltásától eltekintve ez a hangnem teljesen más, mint akár öt évvel korábban. Érdemes felidézni, hogy 2012-ben a Jobbik még börtönbe zárta volna a melegeket. Mirkóczki Ádám, a párt országgyűlési képviselője, aki egyben a Jobbik egyházügyi kabinetjének vezetője, olyan tövényjavaslatot nyújtott be akkor az Országgyűlésnek, ami ezt lehetővé tette volna. A tervezet szerint a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki „más azonos nemű személlyel folytatott szexuális kapcsolatot (fajtalanság), illetve egyéb más szexuális magatartászavart nagy nyilvánosság előtt népszerűsít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.
Ezen túlmenően az eredeti tervek szerint elzárással vagy 150 ezer forintos bírsággal sújtották volna azokat a meleg párokat, akiket ugyan nem vezet a népszerűsítés szándéka, de például kézen fogva mennek az utcán, vagy nyilvánosság előtt csókolóznak. Akkor még az alaptörvényt is hasonló szellemben átírták volna. A 2012-es javaslat szerint az új alkotmány kimondta volna, hogy bár Magyarországon mindenkinek joga van a békés tüntetésekhez, de a homoszexuálisoknak nincs.
Azóta azonban a 2012-es tervezet nem került szóba újra. Sőt, már három évvel később is a Budapest Pride-dal kapcsolatban bár megmaradt a helyenként homofób és helyenként csúsztatásokat tartalmazó hangvétel, de a Jobbik honlapján a mai napig elérhető hivatalos nyilatkozatban konkrétan ezek a sorok is szerepelnek:
“A magyar társadalom többségét nem érdekli mások szexuális élete, senkit sem diszkriminál pusztán a szexuális orientációja miatt. Ezeknek a csoportoknak megvan a sajátos szubkultúrája, amit mindenki tiszteletben tart.”
Nem lehet nem észrevenni, hogy a korábban szélsőségesen homofób hangvétel mennyit tompult az elmúlt években. Hogy ez mennyire őszinte és önkéntes, arról megoszlanak a vélemények. A témában érdemes elolvasni például Juhász Gábor írását a Melegedőn:
“Ne várjuk el Vonától, hogy jövőre ő tartsa a Budapest Pride nyitóbeszédét, viszont szemmel láthatólag törekszik arra, hogy minél kevésbé uszítson a homoszexuálisok ellen. Ettől függetlenül soha nem szabad elfelejtenünk valamit: a sok cukormáz és csillámpor alatt a Jobbik továbbra is egy kőkemény, szélsőjobboldali párt. Egy győztes választás azonban biztosan kiengedi a szellemet a palackból. Akkor pedig nekünk, melegeknek, kisebb gondunk is nagyobb lesz a melegházasság bevezetésénél…”
A hasonló figyelmeztetések ellenére legutóbb épp a francia választások mutatták meg, hogy a melegek esetenként mégis vevők a szélsőjobbra. A francia melegek tömegével szavaztak Marine Le Penre, pedig kampánya során a házassági egyenlőség visszavonását ígérte. A BBC által megkérdezett párizsi melegek szerint van fontosabb a homoszexualitás kérdésénél, például a gazdasági helyzet, az államadóság mértéke, vagy épp a munkanélküliség. A homofób megnyilatkozásokat pedig nem vették komolyan, mondván, azt csak a konzervatív szavazók megnyerése miatt használják a kampányban, és a szavakat győzelem esetén úgysem követnék tettek. Szerencséjükre Emmanuel Macron győzelmével nem derül ki, hogy valóban így történt volna-e.
