Egy pécsi leszbikus pár örökbefogadásának elutasítása kapcsán átfogó vizsgálatot indított az alapvető jogok biztosa, amely nem csak a konkrét ügyben történt visszaéléseket, de az azonos nemű személlyel párkapcsolatban élő személyek örökbefogadási lehetőségeit általánosságban is vizsgálja.
A pécsi pár története jól indult: Adrienn és Szilvia öt éve éltek párkapcsolatban, amikor eldöntötték: örökbefogadás útján vállalnak gyermeket. Mivel a magyar jog az azonos nemű párok számára a közös örökbefogadást nem teszi lehetővé, a hivatalos szülővé válásra Adrienn jelentkezett. Párkapcsolatukat az alkalmassági vizsgálat során mindvégig vállalták, a pszichológusi szakvélemény megállapította, hogy a gyermekvállalásra kifejezetten alkalmasak. Pár hónap múlva ajánlottak is nekik egy kislányt, az akkor 16 hónapos, roma származású Natáliát, akit előttük több házaspár is elutasított. A pár több hónapon keresztül ismerkedett a gyermekkel, 2016 áprilisában három héten keresztül napközben ők gondozták a gyermeket. A kislányban hamar kötődés alakult ki új anyukái iránt. Egyik nap azonban behívatták őket a hivatalba és közölték velük: felső utasításra le kell állítaniuk az örökbefogadási folyamatot.
A minden szakmai alapot nélkülöző utasítás a helyi gyermekvédelmi szakszolgálat munkatársait is megdöbbentette; értetlenül álltak előtte, hogy miért kell egy jól alakuló örökbefogadási folyamatot megszakítani. A döntés a kislány életét is felborította, alig evett, lefogyott egy kilót, a beszédben visszafejlődött, folyamatosan sírt, idegenek felé bizalmatlanná vált, ezért korai fejlesztőt és a gyermekpszichológust írtak elő számára. Adrienn a Háttér Társaság segítségével megfellebbezte a gyámhivatal döntését, de panaszával érdemben nem foglalkoztak. Ezt követően fordult a civil szervezet támogatásával az alapvető jogok biztosához.
A magyar jogszabályok alapján örökbefogadni egyénileg vagy házaspárként, közösen lehet. A jogszabályok tehát nem tiltják, hogy egy azonos nemű élettársi vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban élő személy örökbefogadjon, ugyanakkor a házaspárok általi örökbefogadást előnyben kell részesíteni. Évente többszáz olyan gyermek válik azonban örökbefogadhatóvá, akik számára nem találnak örökbefogadó házaspárt: 2008 és 2015 között átlagosan évi 133 gyermeket adtak örökbe külföldre, arra hivatkozva, hogy itthon nem találtak nekik örökbefogadó szülőket. Ugyanakkor a fenti példa is azt mutatja: a hatóságok gyakran az arra minden szempontból alkalmas hazai örökbefogadókat is elutasítják.
Az elmúlt évtizedek során több tucatnyi tudományos kutatás vizsgálta, milyen hatással van egy gyermekre, ha egy azonos nemű pár neveli. Az Amerikai Pszichológiai Társaság több mint 100 empirikus tanulmány alapján készített áttekintése megállapította: egyetlen kutatás sem támasztja alá, hogy a homoszexuális szülők gyermekei bármilyen szempontból hátrányosabb helyzetben lennének, mint a heteroszexuális párok gyermekei. Sok országban az örökbefogadásért felelős állami szervek kifejezetten keresik az azonos nemű örökbefogadó párokat, ők ugyanis a tapasztalatok szerint a heteroszexuális pároknál szívesebben fogadnak örökbe idősebb vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekeket, akiknek örökbeadására más lehetőség nincs.
“Üdvözöljük, hogy az ombudsman végre a gyermeket nevelő azonos nemű párok helyzetével is foglalkozni kezdett” – mondta Dombos Tamás, a Háttér Társaság ügyvivője. “Mint a fenti példa is mutatja, a hatóságok előítéletes hozzáállását leginkább azok a gyermekek szenvedik meg, akik így elesnek attól a lehetőségtől, hogy szerető családra találjanak.”
