Daniel Kehlmann: Szenteste című darabját tavaly mutatták be Bécsben, idén januárban pedig Münchenben is színpadra állították. Német nyelvterületen kívül a budapesti Hatszín Teátrum bemutatója lesz az első, méghozzá máris öt áprilisi és májusi időpontban.
Daniel Kehlmann a mai német nyelvű irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Münchenben született, aztán Bécsben és Berlinben élt. Jelenleg New Yorkban dolgozik. Regényei és esszékötetei már huszonéves korában hatalmas kritikai és közönségsikert arattak. A világhírt A világ fölmérése című regénye hozta meg számára: csak Németországban több mint kétmillió példányt adtak el belőle, és negyvenhat nyelvre – köztük magyarra is – lefordították.
Mit kell tudni a Szenteste című darabról? Az időpont december 24. 22:30, a helyszín: egy kihallgató szoba. Benne Judith, aki állítólag nem tudja, miért van itt. Útban a szüleihez kapták el a rendőrök. És Thomas, aki láthatólag mindent tud róla. Például azt, hogy a nő bombát rejtett el a városban, aminek éjfélkor kell felrobbannia. A kihallgatás egyre feszültebbé válik. Vajon meg lehet-e változtatni a világot? Egyáltalán kell-e? És, ha igen, hogyan? Egy bombával? Az idő a szemünk láttára múlik. Talán ki is futunk belőle.
Mit mond a darabról maga a szerző, Daniel Kehlmann? „Gyerekkorom óta szeretem a Délidő (High Noon) című filmet és nem Gary Cooper vagy a pisztolypárbajok miatt, még csak nem is Grace Kelly, hanem az óra miatt. Az elején ránézünk és tudjuk, hogy délben jönnek a gyilkosok. Attól fogva számoljuk a másodperceket és követjük a seriff minden lépését, hogy társakat találjon. A Délidő egyike a hibátlan filmeknek – nem utolsósorban azért, mert valós időben játszódik, mert az elbeszélt idő és a film időtartama másodpercre pontosan megegyezik. Valami ilyesmit akartam én is csinálni, már régóta.”
„Ez volt az egyik ok a Szenteste megírására: az ötlet, egy óra a falon, amelynek a mutatói a döntő pillanat felé haladnak. A másik ok a döbbenet volt, azokon a dolgokon, amiket Edward Snowden leleplezett: az állam mindent és mindenkit megfigyelhet, a titkosszolgálatok szinte kontroll nélkül működhetnek, a rendőrség pedig annyi mindent tudhat rólunk, amit korábban elképzelni sem tudtuk. De ami még fontosabb: a színház lényegére akartam koncentrálni. A konfliktusra két ember között. Veszély, kihallgatás és a mindig túl gyorsan múló idő.”
Szenteste
Helyszín: Hatszín Teátrum, Jókai utca 6., Budapest
Judith – egy nő – Petrik Andrea
Thomas – egy férfi – Rába Roland
Díszlet: Árvai György
Jelmez: Szűcs Edit
Fordította és az előadást rendezte: Szilágyi Bálint
Jegyvásárlás IDE kattintva
Bővebben a Hatszín Teátrumról
A Hatszín Teátrum története a múltba nyúlik vissza. A Jókai utca 6. az 1950-es évektől adott helyet különféle művészeti eseményeknek. Az épület az ötvenes években a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének székháza volt, a földszinti nagyteremben egymást érték a színi előadások és kultúrestek.
2016-ban az új tulajdonosi kör az értékmegőrzés és a teremtés mellett döntött, és létrehozta Budapest új játszó-terét.
A 230 férőhelyes színház egyik tulajdonosa a Geoholding, amelynél hagyomány a kultúra támogatása. A színházat is magába foglaló épületben jelenleg is könyv- és lapkiadás zajlik. A Móra Könyvkiadó az épület és a színház másik tulajdonosa, amelynek különösen fontos, hogy a legkisebbektől a nagykamaszokig minden korosztály jól érezze magát náluk. Programjaikat úgy alakítják, hogy napközben elsősorban a gyerekeké legyen a színpad: a beavató színháztól a játékos ismeretszerzésen át a különböző társadalmi ügyek megvitatásáig.
Esténként a Hatszín Teátrum elsősorban befogadó színházként működik, de egyre több saját bemutatót terveznek. Ezek közül az első a Szenteste. A következő évadban egy vadonatúj Spiró-darab kerül színre. Repertoárjuk kialakításánál egyetlen szempont vezérli őket: a minőség. Máshol sikerrel játszott darabok és ritka, különleges művészeti kísérletek váltják egymást – reményeik szerint ─ amíg világ a világ és még egy nap.
