A szeptember 8–11 között megrendezett Humen Film Festivalon a szivárványzászló hat színére reflektáló filmeket láthattunk. A színek között a zöld a természetet jelképezi, ami a német Ragyogó tengerben az Atlanti-óceán szilaj hullámainak formájában jelent meg. De a természet a rendezőhöz, Stefan Butzmühlenhez is erőteljesen kötődik: Butzmühlen ugyanis a bajor Pegnitz városából származik, ami a középkori, favázas városházát őrző település, Frank-Svájc nyugati kapuja.
A Nürnberg, Bayreuth és Bamberg által körülzárt háromszögben fekvő vidéket szépsége miatt nevezték el Svájc után. Nem véletlenül, hiszen sűrű erdőségei, a folyók által vágott mély völgyek, az égbe törő mészkősziklák, a számos cseppkőbarlang, és a magaslatokat elfoglaló, méltóságteljes várak ideális célponttá teszik egy őszi kiránduláshoz. Bármelyik irányba is induljunk, 10-15 kilométeres túrával tucatnyi apró kisvárost találunk, és mindegyik rejt valami érdekeset.
Pegnitz déli határában kezdődik a hatalmas Veldensteini-erdőség, ami magába foglalja a 35 négyzetkilométeres nemzeti parkot is. Érdemes felkeresni az óriási sziklakapujával tátongó Vogetherd-barlangot, vagy a szomszédos Krottensee határában a Maximiliansgrotte nevű cseppkőbarlangot.
Ha már szóba kerültek a várak, egész Bajorországban ezen a vidéken található belőlük a legtöbb. A barlangoktól alig pár kilométerre, a Neuhaus feletti sziklát uralja a kalandos történetű Veldenstein vára. Az elmúlt ezer évben számtalanszor cserélt gazdát, a harmincéves háborúban még a svédek is bevették, majd 1708-ban villám csapott a lőportoronyba. A robbanás olyan pusztítást végzett, hogy akkori ura, a bambergi püspök inkább lemondott az újjáépítéséről. A következő 150 évben gazdátlanul pusztultak a romjai, míg végül 1861-ben az új tulajdonosok hozzáláttak a renoválásához. De a helyreállított várat a továbbiakban sem kerülték a történelem viharai. Mivel időközben a Harmadik Birodalom második legbefolyásosabb vezetője, Hermann Göring és családja kerültek birtokon belülre, a II. világháború utolsó napjaiban amerikai csapatok foglalták el, akik légkalapáccsal módszeresen átfésülték a várat kincsek után kutatva. Csupán egy ládányi régi gyertyatartót találtak, valamint aranyhegyek helyett bőven bort, pezsgőt és konyakot.
Pegnitztől nyugatra találjuk a régió másik legöregebb várát Gößweinstein településen. A hangulatos kisváros látványossága a sziklákon nyugvó erőd a gótikus bástyatoronnyal, valamint lent az óvárosban a kéttornyú, barokk bazilika. Ahogy megyünk tovább nyugat felé, a Wiesent folyó kanyarulatánál Muggendorf tucatnyi cseppkőbarlangot rejt. Érdemes felkapaszkodni a dombtetőre is Neideck várának romjaihoz, mert bár a várat ötszáz éve felgyújtották és azóta alussza álmát, de a pazar panorámáért megéri a fáradság. A szomszédos Ebermannstadt főterét fagerendás házak veszik körül, és itt áll Feuerstein vára is. Itt tényleg minden magasabb dombon találtok egy várat! Vagy akár kettőt Waischenfeldben, ahol a takaros középkori lakóházakon túl újabb cseppkőbarlang is van, és a vár alatt fekvő komor völgyet a legenda szerint elkerülik az énekesmadarak.
Ha nem a túrát és a vidék csendjét választanánk, akkor az egymást érő, párezer lelkes tüchtig kisvárosok helyett a félmilliós Nürnberg az ideális úticél. A középkori császárvárosban a mesebeli hangulatot árasztó mézeskalácsházak között bolyongani felér egy időutazással. Aki kultúrára szomjazik, a legjobb helyen jár: a város közel húsz múzeumot kínál. A német nyelvterület egyik legnagyobb kultúrtörténeti gyűjteményét őrző Germanisches Nationalmuseum, Albrecht Dürernek, a német reneszánsz festőjének XV. századi háza, vagy épp a több évszázad gyerekjátékait bemutató Spielzeugmuseum napokra leköti a látogatót. Ha pedig elfáradtunk, a híres nürnbergi mézeskalácsból, a helyi sült kolbászból vagy a sörfőző hagyományokból meríthetünk erőt a folytatáshoz. Esti programként pedig irány a Paradies, ahol már negyven éve olyan transzvesztita revüműsort adnak, hogy országhatáron belül csak Hamburgban akad párja.
